Foci
Budapest, 2008. november 18.
A csepeli focisuli tagjai fociznak az önkormányzat épülete előtt azon a tiltakozáson, amit a Csepel SC Alapítvány szervezett a csepeli sportcentrum megmaradása érdekében.
MTI Fotó: Beliczay László

Foci–kerettanterv: úgy rossz, ahogy van

Ferenczi Attila
Ferenczi Attila

2015. 11. 24. 08:34

A labdarúgás sportági tanterve 49 oldal. Szakértőnk végigrágta magát rajta és alább megindokolja, miért lesújtó a véleménye.

November elején számoltunk be róla, az Emberi Erőforrások Minisztériuma módosítási előterjesztést nyújtott be a kerettantervhez. E szerint az általános és középiskolákban tananyag lenne a labdarúgás. Tanintézményenként opcionálisan. Ha a “diri” úgy dönt, minden fiúnak és lánynak.

Mindjárt az elején leszögezem, maga a gondolat kiváló.

Mert, ha van kerettanterve olyan “iskolákban kiválóan űzhető” sportágaknak, mint a kajak-kenu, a vitorlázás, a nemzeti lovaskultúra vagy épp a kerékpározás, miért ne lehetne épp, a sportoló népesség ötven százalékát megmozgató labdarúgásnak? 

Miért ne lehetne az iskolai oktatás része a foci? De a filozofikus dilemma mögött közvetlen sorban áll a szakmai: ha az adott iskola úgy dönt, oktatása részévé kívánja tenni a labdarúgást, azt a testnevelő miből, milyen sorvezető alapján tanítja?

Ezekre a kérdésekre lenne hivatott választ és megoldást adni a kormány oldalán fellelhető kerettanterv módosítója, amely a legapróbb mozzanatig szabályozza, hogyan kell tanítani a labdarúgást, az általános iskolák 1-4., az 5-8., a gimnáziumok és szakközépiskolák 9–12. évfolyama számára.

A Budapest, XI. kerületi Keveháza utcai iskola tanulói kergetik a labdát. Pont, mint bárhol máshol az országban (kevesuli.ujbuda.hu)

Két út létezik

Filozófiai értelemben két út mentén lehet a labdarúgást oktatni:

  • Általános képzési tervhez illesztett oktatás,
  • Az aktuális tudáshoz illesztett képzés.

Az első verzió az átlagra van szabva, amely azt feltételezi, hogy a rendszerbe bekerülő gyerekek körülbelül azonos tudásszintről indulnak és a fejlődésük is megközelítőleg azonos sebességgel zajlik.

A második a “holland út”, amely a labdarúgást a problémamegoldáson keresztül oktatja, ahol az edző minden edzés, mérkőzés után kérdéseket tesz fel önmagának – mi a labdarúgó-probléma, mi annak az oka, a játék melyik fázisában, a pálya melyik részén jött létre, kik és miért a probléma forrásai, stb. – és a válaszok ismeretében keres megoldásokat, változtat a képzés menetén.

Az MLSZ Országos Pályaépítési Programjának keretében már több, mint száz kézilabda-méretű pályát adtak már át (ujpest.hu)

Az első verzió edzői semmiféle gondolkodásra nincsenek késztetve. Az edző itt nem ötletel, sémában, edzéstervben, előírt gyakorlatsorokban gondolkodik. Attól függetlenül tartja meg a tréninget, hogy éppen mit lenne célszerű oktatni a játékosoknak. Különösebb tudásvágy és kreativitás nélkül végrehajt. Középszerre nevel, és ilyen lesz a tanítványai többsége.

A második a gondolkodó edző, aki gondolkodó játékosokat képez. Ez a tréner is tervez, de a kaze közé került gyerekek labdarúgó-problémáiban és azok megoldásában gondolkodik. Ez a képzés rendkívül flexibilis, gyakran eltér a tervtől. Alkalmas kreatív, a játékhelyzetekhez gyorsan alkalmazkodó, technikás játékos talentumok felfedezésére, képzésére. Lásd a holland futballt, amely évtizedek óta termeli ki játékosegyéniségeit.

Az 1997-ben induló UEFA rendszerű edzőképzésünk nem vette át a labdarúgóképzés második, holland verzióját, miközben ez már az induláskor is UEFA-ajánlás volt. Benne ragadt az első verzióban. Ez a Mezey György-Both József kettős egyik legnagyobb bűne és tévedése.

Az ő módszertanuk végtermékét láthatjuk ma, amit a gondolkodásra, újításra képtelen magyar edzőgeneráció testesít meg. Persze tisztelet a kivételnek.

De hol itt a probléma?

A baj az, hogy a kerettanterv is az első oktatási filozófiát testesíti meg, mi több, helytelen gondolatiság mellett, nem megfelelő gyakorlatsorokat tartalmaz. Ez a hipotézis a betűvetés, az olvasás, a matematika alapjainak elsajátítása esetén igaz lehet, azonban a futballban semmiképp. Ott az ügyetlen nem tud együtt gyakorolni az ügyesselEzért az oktatás hatékonysága már kiinduló helyzetben is megkérdőjelezhető.

Egyvalamire lehet elegendő, hogy az ügyesebb fiúkat és lányokat a testnevelő nagyobb százalékban kiszűrje és a labdarúgás irányába terelje. Ugyanakkor a sportban alapvetés, az alapok lerakása, annak minősége befolyásolja, meghatározza a jövőt. Ezért, ha a később tehetségesnek mondott labdarúgót kezdetben rossz módszerrel oktatják az iskolában, akkor már pályafutása elején hátrányba kerül, mondjuk a holland gyerekkel szemben.

De van itt még további, ennél nagyobb probléma is. A kormány oldalán olvasható kerettanterv a kispályás futballról szól. A kispályás futballnak két fajtája létezik hazánkban.  Az egyik a rendes futball-labdával játszott foci (5+1, azaz öt mezőnyjátékos, egy kapus), a másik a speciális futsallabdával játszott teremlabdarúgás (4+1).

A kispályás futball első verzióját a kispályás focihoz nem értő nagypályás edzők – mint szükséges rosszt -, míg a kispályás futball második verzióját, a kispályás futballhoz értő futsaledzők favorizálják.

A tanterv alapos elolvasásakor úgy tűnik, hogy az iskolai labdarúgás kerettanterve mégsem kispályára, legfőképp nem a futsalra van szabva, hanem a nagypályára, hiszen a tanterv megfogalmazásai, szakmai megállapításai mind nagypályás edző gondolkodásmódját tükrözik.

Holott a magyar nagypályás futball kitörési pontja épp a futsal lehetne. Ez a fajta képzési rendszer van szinkronban hagyományainkkal és a modern labdarúgás labdaügyességi és gondolkodásgyorsasági követelményeivel.

Miért a futsal?

Hajdanában a magyar csapatok alakzatépítő-bontó játékszervezést használtak a támadásszövéseik során. Ebben a játékban a játékos a labdához pozicionálja magát és nem a posztjához, így hozza létre mindig a létszámfölényt a labda környezetében. És mint tudjuk, a futsalban sincsenek posztok. Nincs védő és nincs támadó. Négy ember van a pályán, akik folyamatos rotációban vannak, mindig a labda helyzetétől függően helyezkedve. Az 50-es évek focijának stílusjellemzője volt a „gyors, sokmozgásos, változatos, helycserés támadó játék”, ami nem más, mint maga a futsal.

A régi idők focijában a képzés eszköze a rongylabda volt. Schlosser Imre a 1920-as évek világhírű játékosa mondta, hogy „ ……. rongylabda nélkül nincs indulás és nincs érkezés. Mindent a rongylabdának köszönhetek!”. Értsd: a rongylabdatípusú képzés, technikás játékost hoz létre. A rongylabda nem pattog, a játékosnak nem kell bíbelődnie a labdakezeléssel, ezért előbb felismeri a társakkal való együttműködés lehetőségét. Értsd: a játékos felemelt fejjel tud játszani. A  futsallabda éppúgy nem pattog, mint a rongy. Példának ott van Brazília, ahol szintén a futsal a képzés alapja. A játékos 12 éves koráig megtanulja a labdához pozicionált játékot és utána nagypályára lépve ezt teljes természetességgel használja.

A magyar futball óriási baja, hogy évtizedek óta mindig az aktuális világbajnokot akarjuk másolni, miközben a majmolt nemzetet reprezentáló gondolkodásmódot sosem értjük meg. Most éppen és ismételten a németek után szaladunk, miközben a latin vonalról rendre elfeledkeztünk.

A kerettanterv fentebb felsorolt gyengeségeit még tetézi, hogy ellentmond a nagypályás edzőképző anyagának, a futsalos edzőképzés anyagának és a magyar Akadémiákat auditáló Double Pass szakmai anyagának, ergo nincs megoldva a szakmai szinkronizáció, „nem tudja a jobb kéz, hogy mit csinál a balkéz”.

Az meg már csak hab a tortán, hogy a kerettanterv megírásánál nem vonták be a futsaledzőket, hanem nagypályás edzőkre bízták azt. Ez megközelítőleg olyan szakmai tévedés, mint amikor fogorvossal szeretnénk veseátültetést végrehajtani, mondván, a doktor, az doktor…

Megjegyzendő, labdarúgó iparágunkon belül a futsal szakág a legeredményesebb. A futsalválogatott már többször bejutott az EB 12-es döntőjébe úgy, hogy maximum fél amatőr, de inkább amatőr játékosok alkotják a sportág zömét, miközben összlétszámuk még az ezret sem éri el. Sikerük nem másnak köszönhető, mint a latin futballra való nyitottságnak, a kimagasló szakmai munkának.

Konklúzió

A labdarúgó kerettanterv az egyes oktatási verziót követi, amely hatékonyságában a legrosszabb. Ezért kijelenthető, ha ebben a formában kerül elfogadásra, úgy hibát vét, óriási esélyt szalaszt el a magyar labdarúgás.

A futsalban szerzett tapasztalatokat, mint szakmai potenciált kihagyni egy olyan tantervből, amely teremben vagy kézilabdapálya méretű területen kívánja oktatni a kispályás labdarúgást, több mint vétek, de inkább a dilettantizmus kategóriájába sorolható.

Holott a magyar futball kitörési pontja pont a futsal lehetne. A labdarúgás tömegesítésére, e válfajának leoktatásán keresztül mi sem lenne alkalmasabb, mint az iskola és annak a tornaterme vagy sportudvara – ahol van. Egy jól elkészített iskolai kerettantervvel és annak végrehajtásával sokat nyerhetne a magyar labdarúgás. A nagypályás is.

A futsalra alapuló játékosképzés az európai futballban egy olyan innováció lenne, amellyel nemhogy utol tudnánk érni vetélytársainkat, hanem le tudnánk előzni őket. Lásd a Fradi és a válogatott ifjú felfedezettjének, Nagy Ádámnak a történetét.

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Vladimir Putin, President of Russia, during the opening session of the Paris Peace Forum, an event that is a part of the commemoration ceremonies to mark the centenary of the 1918 Armistice, at the Villette Conference Hall in Paris
The Paris Peace Forum was created to
bring together all actors of global
governance to strengthen multilateralism
and international cooperation. 
On Sunday, November 11, 2018, in Paris, France. (Photo by Artur Widak/NurPhoto)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.