A Magyarország-Görögország Európa-bajnoki selejtező (0-0) után füttykoncerttel küldte zuhanyozni a hazaiakat a publikum. A sajtószobába lépve mást sem lehetett hallani, minthogy, gyenge meccs volt, gyámoltalanul futballoztunk, stb.. A sport24-en futó szavazásból is az derül ki, hogy olvasóink több, mint a fele (51,27 százalék) úgy értékelt, ilyen játékkal örülhetünk az egy pontnak is.
Végül is az a szép ebben a sportban, hogy az adott 90 percet mindenki másként látja, másképp ítéli meg…
A kép akár szimbolikus is lehetne – mi vagyunk felül
Fotó: MTI
Összességébenl úgy látjuk, az elmúlt négy meccsből megszerzett nyolc, az elvesztett négy pont, és a mindössze egyetlen kapott gól – ezt kétszer is aláhúznánk – remek teljesítmény. Csak azért nem sírunk újra és újra a nyitányon elherdált három pont miatt (1-2), mert akkor még mindig Pintér Attila lenne a magyar labdarúgás kirakatbábuja, ezt meg senki nem kívánja…
A vasárnapi mérkőzés előtti felvezetésben leszögeztük, ennek a párharcnak nem mi vagyunk az esélyesei. A görög válogatott piaci értéke sokszorosa a magyarnak, játékosai topligákban, más futósebességet és döntési gyorsaságot követelő környezetben futballoznak, mint a mieink. Ez a megállapítás maximálisan igaz a román és az északír válogatott játékosaira is.
Kétségtelen tény, nem mi birtokoltuk többet a labdát, de ennek oka volt
Forrás: instatfootball.com
Dárdai Pál kinevezése óta többször megfogalmazta, a csoport harmadik helye a realitás. A vasárnapi meccs tétje ezért nem lehetett más, minthogy öt forduló után, azaz féltávnál versenyben maradjunk a továbbjutásért, pótselejtezőért folytatott harcban és lehetőleg leszakítsuk onnan a görögöket. Ehhez minimum döntetlent kellett elérni ellenük. Ez sikerült.
Dárdai Pál abból főz, amije van. Az aktuálisan harcba küldött kezdő tizenegyet és a taktikát is ez határozza meg. A görögök tudásszintje és a meccs célja miatt most épp a rutinra szavazott. Még akkor is, ha tudta, az egyetlen sebességben versenyképes játékosa Dzsudzsák sérülten nem tudja majd – ahogy szokta – oda-vissza megforgatni emberét, a kapu előterébe keveredhető játékosaink közül Elek, Tőzsér, Stieber sem egy „gyorsvonat” és a lassan 36 éves Gera az utolsó 10-15 percben kidülledt szemekkel csak bólogat majd, mint anno Mizsér Attila a Pesthidegkúti reptéren, az 1989-es öttusa világbajnokság 4000 méteres terepfutásának utolsó 100 méterén…
Az áhított győzelemhez több út vezethet. Dárdai Pál arra készítette fel játékosait, hogy rendkívül fegyelmezetten, szervezetten, türelmesen játszanak, védekezzenek. Abban bízott, mint minden meccsen, úgy taktikától függetlenül most is megadja az ellenfél azt a 2-3 lehetőséget, amit gólra lehet váltani. Mindenben igaza volt, csak ez utóbbi, a találat hibádzott.
Hogy a görögök mennyire fociztak le minket, vagy sem, álljon itt bizonyítékként a mérkőzést összefoglaló statisztika, amelyet az OTP Bank Liga meccseit is feldolgozó Instat bocsájtott a rendelkezésünkre. A 61-39 százalékos labdabirtoklási mutató a fent megfogalmazott taktikának, a kivárásra alapozó tudatos területátengedésnek lehet az eredménye – végül is ellenfelünknek volt szüksége mindenképp a három pontra. Viszont, ha a többi mutatót megnézzük, már inkább a döntetlent adják vissza a számok. Különösen igaz ez a párharcok arányára. Ebben a két csapat szönte tök egyforma. Márpedig a tapasztalat szerint a meccseket többnyire a győztes/vesztes párharcok aránya és a helyzetkihasználás dönti el, nem pedig az, hogy kinél van többet a labda.
A mérkőzések végeredményét leginkább befolyásoló statisztika,
a párharcok megnyerésének aránya szinte azonos statisztikát mutat a görögökével
Forrás: instatfootball.com
Dárdai Pál azt is többször megerősítette, a fent felsorolt okok miatt még a harmadik helyre is csak akkor van esélyünk, ha a játékosok igazi csapatként működnek együtt, ha küzdenek egymásért. Eddig ez nem volt mindig így. Vasárnap este e téren azonban nem találtunk semmi kivetnivalót. Sőt.
Ha pedig egy csapat betartva az edzői taktikát “taknyán-nyálán csúszik-mászik” az áhított sikerért, de ennek aktuálisan “csak” egy pont a jutalma, akkor a játékosok és a kapitány megérdemelnek annyit, hogy mi, kívülállók maradjunk a realitások talaján. A vasárnapi teljesítmény kapcsán nem kell fej felett tapsolni, de fütyülnünk, gyengéznünk sem. Inkább udvarias tapssal örüljünk az egy pontnak. Valahogy úgy, ahogy Angliában szokás.
