Már késő délutántól gyülekezett a nép a Szabadság téren elhelyezett óriáskivetítő előtt, ahol természetesen a perec és a kürtőskalács mellett a sör volt a legkelendőbb termék a focirajongók körében.
A kezdő sípszó előtt volt alkalmam beszélgetni egy pár – Brazíliát favorizáló, de magyar – drukkerrel. Kiderült, akkora fanok, hogy egyikük már szerda este lement megnézni a várva várt nyitómeccset, csakhogy elnézte a naptárat, így kihalt tér fogadta.
Ellenben csütörtök estére szinte az egész park sárgába borult. Több száz méterről lehetett hallani, ahogy a Magyarországon élő, vagy éppen nyaraló brazilok énekléssel hangolnak az összecsapásra.
Nagyjából kilenc órától dobokkal és különböző őshonos hangszerekkel egy kisebb csapat körbejárta a teret – hangos sikert arattak. Nem véletlen, ugyanis igazi latin-amerikai hangulatot hoztak Budapest belvárosába.
Mire a mérkőzés elkezdődött, mindenki talált magának helyet – többnyire a fűben. Noha a braziloknak hidegzuhanyként jött a bekapott gól, a szünetben már örömmel mehettek a büfékbe, hiszen Neymar még az első félidőben egyenlíteni tudott.
A második játékrészben aztán egy – erősen vitatható – tizenegyessel előnyhöz jutott a selecao. Neymar volt az ítéletvégrehajtó, a gól után pedig kicsit elszabadultak az indulatok a Szabadság téren.
A horvátok a büntető jogosságát firtatva fütyülni kezdtek és rasszista megjegyzéseket kiabáltak. Nem sokáig, mert a több száz fős brazil tábor elhallgattatta őket felhőtlen örömükkel, dalolászásukkal.
A hajrára elcsitultak az indulatok, mindenki inkább a maga sörére koncentrált, na meg Oscar góljára, ami a ráadásban eldöntötte a három pont sorsát.
