1953. november 25-én a hazai pályán 90 éve veretlen angol labdarúgó-válogatott ellen aratott 6-3-as győzelmet a magyar nemzeti tizenegy (a mérkőzés második félidejében negyedórára Gellér Sándor állt a kapuba Grosics Gyula gáláns felajánlása után).
Hétfőn a Puskás Ferenc Stadion metrómegállóban Buzánszky Jenő, valamint a mérkőzés szintén legendás kommentátora, Szepesi György jelenlétében leplezték le a város két szerelvényén elhelyezett emléktáblákat.
Grosics Gyula betegsége miatt nem tudott elmenni az avatásra, ő a másik névadója az Alstom szerelvényeinek.
Beszédet mondott Tarlós István főpolgármester és Alf Henryk Wulff, a cég Közép-Európáért felelős alelnöke. Ő kiemelte, hogy ilyen kezdeményezés egyik olyan nagyvárosban sincs, ahol az Alstomnak érdekeltsége van.
Buzánszky Jenő legalább négy alkalommal kiemelte, egy sportoló, egy labdarúgó egyik legfontosabb küldetése, hogy örömet okozzon a közönségnek, a szurkolóknak. Reméli, hogy erre az új generáció is képes lesz, egyszer.
Szepesi Györgyöt kérdeztük az avatás végén egy villáminterjú formájában.
Sokan, sokféleképpen elemezték már a mérkőzést és az Aranycsapat játékát. Mi az, amiben az a csapat újdonságot jelentett, mit vitt be a játékba? Hiszen korábban is remek volt a mindenkori magyar válogatott?
Szellemesség, ötletesség, zseniális gólok. Már az első percben az angoloknak gólt rúgni, ez világszenzáció, ezt nem lehet felülmúlni. Hogy ez kinek köszönhető? Mindenképpen Sebes Gusztávnak, aki nagyon összefogta ezt a válogatottnak. Egy történet ezzel kapcsolatban: Puskás Öcsi a mérkőzés előtti éjszaka nagyon nyugtalan volt. Nem tudott aludni. Kiment a folyosóra, és látta, hogy vele szemközt Sebes Gusztáv szobájának ajtaja nyitva, és ég a villany. Bekopogtat: – Guszti bácsi, mit csinál? Miért nem alszik? – kérdezte Öcsi. – Készülök a mérkőzésre, a taktikán dolgozom – válaszolta, mire Puskás így felelt: – Guszti bácsi, feküdjön le, aludjon. Majd mi elintézzük!
Az a magyar válogatott, ha most játszana egy mérkőzést, mire menne egy élcsapat ellen?
Felfejlődött volna arra a mozgásszintre, ami manapság jellemző, sokkal gyorsabb ugyanis a mai futball. A riporterek beszélőkészsége is megváltozott, például az én elődöm, Pluhár 260 szótagsebességgel beszélt, én 380-nal, a maiak még többel. A tempót át kell venni.
A mai magyar labdarúgók közül van olyan, akinek szívén viseli a sorsát?
Hogyne. Nagyon sok fiatal játékosunk van, akikből lehetne felnevelni nagy játékost. Ehhez azonban valahogy egy csapatba kellene tömöríteni őket, nem pedig külföldi játékosokat idehozni. Egy-kettő jöhet, aki klasszis. Mikor elnök voltam, szándékomban állt azt 1984-es győztes Európa-bajnok csapatot egyben tartani, akár elindítani az NB II.-ben. De nem támogatták az elképzelésemet az egyesületek. Ez volt a legnagyobb fájdalmam. Pedig akkor meg tudtuk volna teremteni Puskásék méltó utódját.
Egyébként hogy van?
Jól. Nem látszik? :)
