Zlatan Ibrahimovic a PSG mezében
Fotó: AFP
Maga Sepp Blatter, a FIFA elnöke is azt mondta a minap egy angliai egyetemen tartott pódiumbeszélgetésen, mikor megkérdezték tőle, Messi vagy Cristiano Ronaldo a kedvence: „Ne feledjük el Ibrahimovicot!” Tényleg ne feledjük, de nem is tudnánk feledni, hiszen mindig hallat magáról.
Legutóbb a Paris SG Bastia ellen aratott 4-0-s győzelme alkalmával sarokkal lőtt bombagólt, majd egy hete az Anderlecht elleni idegenbeli Bajnokok Ligája-meccsen lőtt négy (!) gólt a belgáknak, az egyik lövés több mint 100 kilométeres sebességgel zúdult a kapuba, nem mintha feltétlenül ez számítana.
Mindenesetre góljaiból könnyen összeállíthatnánk minimum 5-10, Puskás-díjra esélyes találatot – sokan a tavalyi, Anglia ellen szerzett parádés gólját is jelölnék (alighanem fogják is), hiszen a 2012. november 1. és a 2013. október 2. között eset találatok jöhetnek számításba. Cikkünk végén a videóban a legutóbbi héten szerzett gólok is benne vannak Ibra legszebb 50 gólja között!
Bár alkalmanként még mindig láthatunk tőle – mondjuk úgy – határozott megmozdulásokat a pályán, már nem jut eszébe lefejelni vagy hason vágni csapattársát vagy az ellenfél játékosát. Felesége, a nála 11 évvel idősebb Helena Seger és két fia, a 7 éves Maximilian és az 5 éves Vincent nagyon sokat változtatott életfelfogásán. (Igaz, a minap a Toulouse elleni meccsen kézfejével lepuffantotta a Juvéban már lefejelt Zebinát, végül nem tiltották el.)
Persze még mindig nem áll be a sorba, azt egyszer megpróbálták vele véghezvinni Barcelonában, nem sikerült. A labdarúgásnak él, önmagának állít fel alkalmi célokat, nagyon akar nyerni, és legtöbbször ő nyer meg minden csatát – na, és a meglehetősen sajátos stílussal, de hatékonyan dolgozó menedzsere, Mino Raniola. Már nem jár haza Malmőbe azért, hogy házi bombákat gyártson és robbantgasson haverjaival (ezt még az Ajax játékosaként is megtette!), és bicikliket sem lop már jó ideje, pedig abban is profi volt kamaszként.
Egész karrierjére jellemző, hogy páratlanul magabiztosan tartja a labdát, és olyan megoldásokat választ, amelyeket más nem. Fiatalként a grundon pénzt ajánlott fel gyerekeknek, hogy vegyék el tőle a labdát, ha tudják: ekkor tanulta meg igazán testével fedezni a lasztit. Valamint példaképéről, Ronaldóról nézte folyvást a videókat, és próbálta a mozdulatait elsajátítani.
Ibra mindent tud a fociról
Fotó: DPPI
„A foci azért volt, hogy észrevegyenek. Azért primadonnáskodtam” – írta az egyre több nyelvre lefordított, hazánkban idén második kiadását megélő könyvében, majd a kötetben hozzátette, a Juventusnál megtanulta, ez semmit sem ér, ha a csapat nem nyer. Zlatan Ibrahimovic is azok közé tartozik, akik a labdarúgásnak köszönhetően törtek ki élethelyzetükből. Bevándorlók gyermekeként többször került megalázó helyzetbe, ráadásul szülei elváltak (Ibrának összesen öt testvére van, közülük nővére, a múltban drogproblémákkal is küzdő Sanela édestestvére), gyakran veszekedtek (de sosem verekedtek), ahogy írta könyvében, „kevés ölelést” kapott otthon.
De a futball mindent megváltoztatott. Mikor édesapja számára világossá vált, hogy Zlatanból lehet valaki, ő maga is másként viselkedett (persze, addig is tűzbe ment érte, és mindig kiállt mellette), egy tárgyalás alkalmával még az öltönyt is felvette, nagy meglepetést okozva ezzel fiának. Helena is mindent elviselt neki, még azt is, hogy fél napokat az Xbox vagy a Playstation előtt ült.
Mindig a váratlant, az egyedit, a nem megszokottat kereste, és azok a sportvezetők és edzők imponáltak neki, akik ilyenek. Leo Beenhakker fedezte fel az Ajax számára, őt ugyanúgy kedvelte, mint a később neki bizalmat szavazó Ronald Koemant. A Juventusban Fabio Capello rázta gatyába, az Interben pedig később José Mourinhóval dolgozott, akiért, mint mondta, „az életét adná”.
Az Interben ő maga szólt Massimo Moratti klubelnöknek, ne adjon minden meccsért prémiumot a játékosoknak, mert annak semmi értelme, a prémium csak akkor járjon, ha megvan a scudettó. Meglett, háromszor egymás után. Ibra segített a csapaton belüli klikkek megszüntetésében.
Zlatan mióta eljött Malmőből, egyetlen szezon kivételével (Milan, 2011-12) minden csapatával minden évben bajnok lett, páratlan teljesítmény. Az Ajax-szal két, a Juvéval két, az Interrel három, a Barcelonával egy, a Milannal egy és a Paris SG-nel is egy bajnoki arany, egyedülálló. Mint ahogyan az is, hogy ezekben a bajnoki címekben tevékeny részt vállalt: Ajax (74 meccsen 35 gól), Juventus (70 meccsen 23 gól), Internazionale (88 meccsen 57 gól), Barcelona (29 meccsen 16 gól), Milan (61 meccsen 42 gól), és PSG (eddig 44 meccsen 35 gól). A statisztikát bújva: a Milannal eltöltött második év és a párizsi időszak a legtermékenyebb (az Interrel persze gólkirály volt) – és hol van még a bajnokság vége.
Sokan bírálják gyakori csapatváltása miatt, de tulajdonképpen mindegyik váltás érthető volt: az Ajaxból a Juventusba szerződni minimum nem megvetendő húzás. A Juventus kizárása alkalmával meg lehetett érteni, ha egy játékos nem akar a másodosztályban szerepelni. Mourinho nem örült, amikor elhagyta Milánót, de a Manchester United elleni BL-vereség alkalmával Ibra úgy érezte, váltania kell, BL-t szeretett volna nyerni.
A Barcelonánál nem tudott beépülni a tőle teljességgel idegen „iskolába”, ugyanolyan munkamódszereket látott, mint az Ajaxnál, és nem értette, miért baj, ha Porschével megy edzésre, ha aztán folyton rúgja a gólokat. Pep Guardiola egy idő után nem számolt vele, így alig várta, hogy eligazoljon. Bár a Barca elnökének Raniolával azt hajtogatták, hogy a Real Madridhoz kíván távozni, a tárgyalások a Milannal folytak, és nyélbe is ütötték az üzletet. A Párizsba távozás már más tészta, de ha az új kihívásokat nézzük, megint csak érthető: egy klub újbóli felvirágoztatásában mégis ki ne venne részt szívesen, főleg, ha kulcsszerepet szánnak neki.
A svéd válogatottal ráadásul még vár rá egy világbajnoki pótselejtező a portugálok ellen. Azt gondoljuk, vezére lesz a továbbjutó válogatottnak.
A szekér fut. Ibrahimovic folyamatosan lövi a gólokat, szebbnél szebbeket, és megugrott rajongói száma is. Egy nemrégiben nyilvánosságra hozott felmérés szerint (amelyet a L’Équipe rendelt meg) Franciaországban napi 450 cikk jelenik meg róla, de Belgiumban is megnégyszereződött a cikkek száma.
Most Magyarországon is eggyel több született. Bár sokan Frank Ribéryt tartják a legesélyesebbnek az Aranylabdára, miután a Bayernnel mindent megnyert, szerintünk Ibrahimovic jobban megérdemelné az elismerést. S egyre többen gondolják ezt így.
Vagy nem? Szavazásra fel! De csak a videó megtekintése után.
Videó – Ibrahimovic 50 legszebb találata:
