Az ember, ha még gyerek, különösen érzékeny a világból érkező ingerekre. Hajlamos a szélsőségekre kamaszként. Lázad, dühös, szenvedélyes és naiv. És még rettentően bosszantja az igazságtalanság – ha szerencsénk van, később is.
A magyar U17-es labdarúgó-válogatott a telki Európa-bajnoki elit selejtezőtornán először 2-2-t játszott (emberelőnyben ugyan) Belgiummal, majd 5-1-re verte Wales csapatát, hogy aztán a mindent eldöntő meccsen 3-2-re legyőzze Oroszországot. Az utolsó csoportkörben arra kellett figyelnie, hogy nyerjen, és a nagy vetélytárs Belgium gólkülönbsége kevesebb legyen az övénél. Kevesebb lett.
Pisont István együttese nagy bravúrral kijutott az Eb-re. Hihettük először. Csakhogy a belgák óvtak, mivel az oroszok elleni mérkőzésükön (1-0-ra nyertek) egy játékos jogosulatlanul szerepelt az ellenfél csapatában. 3-0-val szerették volna megkapni a győzelmet a belgák. Mert úgy okoskodtak, ha az UEFA helyt ad az óvásnak, akkor a három mérkőzésen kialakult gólarányuk jobb lesz a magyarokénál. Az UEFA döntött, és helyt adott az óvásnak. Belgium lesz ott az Európa-bajnokságon.
A döntés bosszantó, igazságtalan, velőt rázó. Ezeknek a srácoknak most ott van a gombóc a torkukban, dühösek, nem értik a helyzetet, az ostoba szabályokat, még az is lehet, hogy némelyikük, bármennyire is vagány a csajok előtt, de pityereg. És csak kérdéseket és kérdéseket vetnek fel. Jogosan.
Vajon Belgium miért nem óvott hamarabb, mondjuk az oroszok elleni meccs után közvetlenül?
Miért nem vette észre senki, hogy az orosz játékosnak nem szabadna a pályán lennie?
Miért nem végezte megfelelően az UEFA ellenőre a munkáját a tornán?
Miért a magyar csapatot bünteti az Európai Labdarúgó Szövetség a döntésével, amikor a srácok a fair play és a sport szellemisége alapján teljesen tisztán, a szabályokat maximálisan betartva vívták ki az Eb-részvételt? Semmilyen összefüggésbe nem hozható az oroszok adminisztratív hibájával a magyar csapat eredményessége.
Ezeknek a srácoknak nem elégtétel az, hogy 2014-ben úgyis hazánkban lesz az U19-es Európa-bajnokság, ahol alanyi jogon indulhatnak. Meglehet, az UEFA éppen emiatt hajlott az efféle döntésre, hisz a magyarok előbb-utóbb úgyis az Eb-n játszanak. Szomorú, ha ez volt az érvük.
Szomorú, hogy 2012-t írunk, és az ilyen és ehhez hasonló esetekre nincs egy kifinomult, igazságos megoldása az európai szervezetnek, hovatovább például az Eb-döntő létszámának emelése.
És persze tudjuk, hiszen ismerjünk magunkat és a reakciók stílusát: most jönnek a hangok, amelyek szerint minket mindenki utál, a magyarokat úgyis mindenki leszarja, és ott rúgnak belénk, ahol csak tudnak, és különben is, mindenki dögöljön meg. Tudjuk, hogy ebben is van igazság, de összeesküvés-elméleteket nem érdemes gyártani. Csak magunkat hergeljük bele a mélyebb bugyorba.
Hogy mit lehet e helyett tenni? Egyelőre fellebbezni a döntés ellen. Ezt meg is tette a Magyar Labdarúgó Szövetség.
A fiúk pedig, akik egy életre elgondolkodnak azon, érdemes-e ezt a gyönyörű, de olykor igazságtalan játékot űzni (reméljük, azért a pályát nem hagyják el), most kaptak egy pofont a nagybetűs Élettől. Felnőttek, egy-másfél évvel 18. születésnapjuk előtt. Idő előtt megismerték a „nagyok” világát. Nem egy szép világ.
Dániel Csaba, Hrabina Alex, Székely György – kapusok
Asztalos Dávid, Baksa Dénes, Bobál Dávid, Kovács Tamás, Lorentz Márton, Spandler Csaba, Tamás Krisztián – védők
Ács Ádám, Kalmár Zsolt, Mayer Milán, Medgyes Zoltán, Nagy Dominik, Németh Márkó, Varga Szabolcs, Vida Krisztofer – középpályások
Berecz Zsombor, Bobál Gergely, Farkas Zoltán, Tóth László – támadók
