Foci

Izland után Izlandra kerülhet a magyar légiós

Könnyen lehet, hogy visszatér az északi szigetországba Disztl Dávid. A korábbi fehérvári labdarúgó a Sport24-nek beszélt terveiről, a Vasasról, az izlandi emberekről.

Ezzel a névvel a labdarúgást választani egyrészt „kötelesség”, másrészt nagy felelősség is. A Videoton UEFA-kupa-menetelésében részt vevő Disztl László fia, Dávid focista lett. A fehérvári évek után az MTK és a Szolnok játékosa lett, majd visszakerült a Fehérvár FC-hez, ahol kupagyőztes lett 2005-ben.

Játszott Siófokon, a Honvédban (itt is egy kupagyőzelem a mérleg), de a Vidibe 2008-ban már nem fért be. Izlandra szerződött, három éve ott keresi kenyerét.

Disztl Dávid az izlandi labdarúgás jó ismerőse

Neked akár most meleged is lehet…

Azért nincs melegem. Most hasonló Pesten az időjárás az izlandihoz, nagyjából megfelel a tavaszi, őszi körülményeknek. Nyáron 15-20 fok van ott, napsütéssel, de rengeteg esővel és széllel. Mivel csak a fociszezonban, márciustól októberig éltem Izlandon, az igazi, kemény tél kimaradt az életemből. Annyit tudok, hogy nagyon hideg van és 11-kor kel a nap, majd kettőkor már sötétedik. Nyáron viszont egész nap világos van.

Hogy tudtad ezt megszokni?

Elsötétítettem a lakást, nem jelentett problémát. Inkább érdekes volt.

Hogyan tud ebben az országban megfelelő környezet kialakulni a labdarúgáshoz? Egyáltalán, a foci, mint iparág, jól működik Izlandon?

Az időjárás a szezonban kellemes a focihoz, amolyan brit stílus jellemző a közegre. A stadionok teljesen rendezettek. Nem nagyok, 1000-1500 fősek, általában telt ház van mindegyikben. Az első számú sportág a foci a kézilabda mellett. Sok női csapat is van. Az első és a másodosztályban is 12 csapat működik, a 24 együttes 80 százaléka a fővárosban. Nagyrészt mindegyiknek külön stadionja van, miközben Reykjavík csak 200 ezres város. A fizetés is mindig ott volt a számlámon elsején, soha nem kellett amiatt aggódnom.

Első osztályú stadionok

Mi az, amit a legjobban szerettél Izlandon?

A nyugalmat, a békességet. Akureyri – hol éltem – egy 15 ezres kisváros, mindenki ismeri és tiszteli a másikat.

Mennyire befogadó nép az izlandi?

Megtartják a két lépés távolságot, óvatosabbak, visszafogottabbak, de ha azt látják, hogy be akar illeszkedni az ember, ők is alkalmazkodnak. A gazdasági válság vagy éppen a vulkánkitörés alatt is higgadtak voltak, nem pánikoltak soha. Engem Matus Sándor, az első csapatom kapusa ajánlott be. Pontosabban ő kérte meg a Videoton akkori pályaedzőjét, Bekő Balázst, hogy ajánljon a figyelmébe csatárokat. Engem ajánlott. Az akkor angol edző megnézte a DVD-met, két nap alatt meg is egyeztünk.

Mit szólsz hozzá, hogy Bekő Balázs már nincs a Vidinél?

Nagyon sajnálom. Szinte az egész tavalyi bajnokcsapatot lecserélték, és egyelőre úgy látom, hogy nem igazolja őket az élet. De még bármi előfordulhat, egy sikeres tavaszi szerepléssel akár ismét bajnoki címet szerezhetnek.

Akureyri hangulatos kisváros

Nem bántad meg, hogy elhagytad a magyar bajnokságot?

Egyáltalán nem. A Videotonnál patthelyzetben voltam, egy kicsit elegem is lett a magyar viszonyokból, akkor úgy voltam vele, bárhová elmegyek, csak játszhassak. Izland lett belőle. Nagyon jól éreztem magam a három év alatt, bár voltak hullámvölgyek, főként lelki értelemben. De szívesen visszamennék újra. Annak idején a környezetem, a barátok, a család is úgy gondolta, jót tesz majd nekem a környezetváltozás. Az első két évben a másodosztályban játszottam, aztán sikerült feljebb kerülnöm és a harmadikban évben már az első osztályban szerepeltem. Az első szezon sikerült a legjobban, hiszen akkor 19 meccsen 15 gólt szereztem. A következő évben meggyengült a csapatunk, nem úgy sikerült a szezon, ahogy szerettük volna. Szerencsémre a városi rivális csapat feljutott és leigazolt a következő évre.

Mi az, ami egyáltalán nem tetszett?

A kényelmes tempó, mindennel nagyon ráérnek a helyiek. Emellett a nyelvük is roppant nehéz. Eleinte próbáltam megtanulni, de pár szón kívül nem sikerült mást elsajátítanom. Szerencsére mindenki beszélt angolul, ez nagy könnyebbséget jelentett számomra.

A pályafutásod során mindig kikérted édesapád véleményét?

Nem kell kikérnem, mert mindig elmondja. Jobbára meg is fogadom őket. Próbál tanácsokat adni, segíteni, és ezért nagyon hálás vagyok neki.

A környezet egyedülálló Izlandon

Kicsit ő is a háttérbe szorult, nem?

Nyilván szívesen dolgozna az első osztályban, de szereti a jelenlegi munkáját, jól érzi magát a Videoton utánpótlás-csapatainál. Sajnos nem könnyű visszakerülni az élvonalba, van egy mag, ami cserélgeti egymást a kispadokon.

Voltál meccsen visszatérésed óta?

Nem nagyon szoktam meccsekre járni, szívesebben követem a tévében. Az olasz labdarúgás a kedvencem. Sokak szerint nem látványos, és bár valóban nem esik sok gól, én a szituációk és a taktikus játék miatt kedvelem. Az izlandiak persze jobbára az angolokat imádják, „ölik egymást” az angol fociért.

Mielőtt októberben hazajöttél, tudtad, hogy nem hosszabbítasz szerződést?

Persze, hiszen mindhárom szezonban egyéves szerződést írtam alá. Az időjárás miatt márciusig szünetel kint a foci, tehát akár még most is bejelentkezhetnek értem. Jelenleg azonban a Vasasnál próbálkozom.

Ők hívtak?

Nem, én kerestem meg Urbán Flóriánt, hogy edzhetek-e náluk, ő pedig nagyon segítőkész volt és beleegyezett. Egyelőre teljesen nyitott, hol folytatom a pályafutásom. Rengeteg NB II.-es csapattól kaptam ajánlatot, de még nem mondtam igent egyiknek sem. Természetesen várok első osztályú lehetőségekre is, akár Izlandról vagy bárhonnan külföldről.

Mit gondolsz a magyar első osztályról? Ki lehet a bajnok?

A Loki jó játékkal meg tudja tartani az előnyét, ha mégsem, akkor a Videotont esélyesebbnek tartom a Győrnél arra, hogy odaérjen az első helyre.

Névjegy – Disztl Dávid
1985. január 5-én született Székesfehérváron.
Posztja: támadó
Csapatai: MTK (2003-04), Szolnok (2004-05, 25 meccs/ 7 gól), Fehérvár (2005, 25/2), Siófok (2005-06, 14/3), Budapest Honvéd (2006-07, 12/2), Felcsút (2007-08, 14/3), KA Akureyri (izlandi, 2009, 19/15), KA Akureyri (2010-11, 20/7), Thór Akureyri (2011-12, 20/6)

Ajánlott videó

Olvasói sztorik