Ilyen nincs, és mégis van, mondhatjuk Török Lászlóval. Hét forduló elteltével a katalánok és a valenciaiak is öt győzelemmel és két döntetlennel állnak a spanyol labdarúgó-bajnokságban, ráadásul mindkét klubnak azonosak a színei: a vörös és a kék. Vagy, ahogy mifelénk bevonult a köztudatba: gránátvörös és kék. (Végül is van olyan szín, hogy gránátvörös, a gránátalmáé. ) Csak az értékük különbözik egy picit: a Barcelona játékoskerete 460 millió eurót ér, a Levantéé 25 milliót. A chilei Alexis Sánchezért egyedül többet fizetett a Barca a nyáron, mint amennyi a kisebbik valenciai csapat játékosainak összértéke.
A Levante két éllovast megvert már ebben a bajnokságban: a harmadik fordulóban a Real Madridot, a hatodikban a Betist – utóbbit idegenben. Vasárnap este pedig az arab olajosok által felturbózott Málagát. (Valójában egy fordulóval előrébb tartunk hivatalosan, csakhogy az első kör a sztrájk miatt elmaradt.)
Amikor szeptember 18-án a Levante az elefántcsontparti Aroune Koné góljával legyűrte a Madridot (Sami Khedira kiállítása miatt tíz emberrel játszottak a vendégek), azt hittük, csupán malaca volt a törpének az óriással szemben.
A Levante győztes gólja a Real Madrid ellen:
De azóta csak nyernek Juan Ignacio Martínez legényei. Most már sorozatban ötödször. Már a négyes nyerő széria is klubrekord volt, hát még az ötös!
És mindezt teszik egy öregfiúk-csapattal, amely az elmúlt idényben csak a 14. tudott lenni. A Málaga ellen például egy 32 éves átlagéletkorú tizenegy lépett a Ciutat de Valéncia stadion gyepére, és porolta el 3-0-ra – Barkero, Juanlu és Koné góljaival – az andalúzokat, a 13 ezer néző nagy-nagy örömére. Írjuk csak le gyorsan az összeállítást!
Munúa (33 éves) – Javi Venta (35), Ballesteros (36), Nano (32), Juanfran (35) – Iborra (23), Farinós (33) – Valdo (30), Barkero (32), Juanlu (31) – Koné (27).
Kezdjük a kapussal, a nyáron éppen a Málagától igazolt Gustavo Munúával, aki Montevideóban született, és hússzoros uruguayi válogatott – igaz, 2004-ben szerepelt legutóbb a charrúák nemzeti tizenegyében. És ő a klubtörténet első olyan kapusa, aki, a bajnokság egy adott szakaszában a Zamora-cím (legalábbis átmeneti) birtokosa. Ugyanis az első hét fordulóban mindössze három gólt kapott, ennél kevesebbet senki sem az élvonalban!
„Arról álmodozom, hogy talán sikerül visszakerülni a válogatottba”, jegyezte meg szerényen a kapus. „És arról, hogy bennmaradunk…”
Megjegyzendő, hogy a klubelnök Francisco Catalán is két lábbal a földön áll, ő is a bennmaradást tartja továbbra is a reális célnak.
A védelem két oszlopa a csapatkapitány Sergio Ballesteros és Nano, a középpályán a Valenciát, a Villarrealt és az Internazionalét is megjárt, kétszeres spanyol válogatott Javier Farinós, a Zöld-foki-szigetek kétszeres válogatottja, Valdo (akinek a szülei zöld-fokiak, de a srác már Spanyolországban született, és szerepelt a spanyol U21-es válogatottban!), valamint a Málaga elleni győztes meccs hősének megválasztott Barkero a legjobbak.
Elöl Koné gólveszélyes – a Madridnak is ő rúgta a győztes találatot, és a Málagának is bevágott egyet.
És az edző, a Spanyolországban monogramja alapján csak JIM-nek becézett Juan Ignacio Martínez? A 47 éves mester alicantei, vagyis a szomszédból való, és amikor ez év június 9-én Manolo Salvador, a Levante sportigazgatója leszerződtette, 47 éves fejjel életében először lett élvonalbeli csapat edzője!
JIM mester jól irányítja a veteránokat (Fotó:AFP)
A klubról azért annyit illik tudni, hogy a helyi „nagy testvérnél”, a Valencia CF-nél tíz évvel idősebb, 1909-ben alapították, míg a többszörös bajnokcsapatot 1919-ben.
Most végre sikerült kilépni a városi óriás árnyékából. Még ha – nagy valószínűséggel – csak néhány fordulóra erejéig.
Jövő vasárnap a Villarreal otthonába látogat a csapat, az sem lesz egy sétagalopp.
