Mindez a két évvel ezelőtti hatalmas olimpiai siker után történt, a sportoló bevallása szerint depresszióba esett közvetlenül azután, hogy beteljesítette álmát, és aranyérmet nyert 200 gyorson, illetve bronzot 100 gyorson.
Se Pókember, se Superman
„22 éves vagyok, és 18 éve csinálom ezt, ezalatt többször is át kellett alakítanom a szemléletmódomat. A legnagyobb változás a párizsi bajnoki cím után következett be. A világ tetején ünnepelnem kellett volna, de rájöttem, hogy a gyermekkori álmom beteljesülése nem oldotta meg a problémáimat.
Azt hittem, hogy az olimpiai arany mindent megold majd, hogy minden rózsás lesz. De nem így lett
– idézte a sportolót a ProSport.
Szerinte az olimpiai arany iránti vágy egyfajta mérgező megszállottság volt, amelytől el kellett végre szakadnia, hogy az úszáson kívüli életét is élhesse.
„10-11 éves korom óta nem pókemberes vagy supermanes tortát akartam, hanem olimpiai ötkarikásat” – mondta.
A címek lenyűgözőek, de el kellett szakadnom tőlük. Egyszerűbb szemléletre váltottam: azért csinálom, mert szeretem. De újra meg kellett tanulnom, hogyan is szeressem ezt a sportágat. Terápiára jártam, a családommal töltöttem az időt, ahelyett, hogy folyton hajtottam volna magam. Átprogramoztam az agyamat. Bevált. Van életem az úszáson kívül is
– tette hozzá.
Más úszók is küzdöttek problémákkal
Nem Popovici az egyetlen sztárúszó, aki hasonló problémákkal küzdött pályafutása során. A legismertebb példa Michael Phelpsé, minden idők legeredményesebb sportolója korábban bevallotta, az olimpiák után mindig nagyon rosszul érezte magát, de a depresszió a 2012-es londoni játékok után uralkodott el rajta teljesen.
Nem akartam tovább sportolni, de még élni sem. Elgondolkoztam az öngyilkosságon is
– mondta a 23-szoros olimpiai bajnok.
Ian Thorpe, az ausztrálok ötszörös olimpiai és 11-szeres bajnok úszója a karrierje csúcsán, majd a visszavonulása után is depresszióval és alkoholproblémákkal küzdött.
De a britek mellúszó klasszisa, Adam Peaty is mélypontra került a tokiói játékok után,
