Spontán döntés volt, vagy egy ideje már érlelődött önben a visszavonulás gondolata?
Nem egy nap alatt döntöttem el, már tavaly is úgy írtam alá a dortmundi szerződésem, hogy lehet, ez lesz az utolsó évem, és egy-két hónapja eljátszottam a gondolattal, hogy a nyáron befejezem. Amikor elkezdtem ezt a csodálatos utat, azt tűztem ki magam elé célul, hogy úgy szeretném abbahagyni, hogy csak a szép dolgokra emlékezzenek velem kapcsolatban, ne a sérülésekről legyek híres. A szezon elején jöttek az apró sérülések, és már úgy éreztem, nem tudok úgy megbirkózni velük, mint korábban, talán ez egy jel volt, hogy a testem elfáradt, és itt az ideje, hogy kitegyem a pontot a pályafutásom végére.
Megkönnyebbült a bejelentés után?
A családom, illetve a szűk baráti kör tudta, mit tervezek, és hatalmas kő esett le a szívemről azzal, hogy nyilvánosan is kimondhattam. Azóta sokkal felszabadultabb vagyok, mert az elmúlt hónapok jórészt erről szóltak, hogy folyton ott volt a fejemben, itt a vége.
Nem is tudtam annyira a kézilabdára koncentrálni, mint amennyire szerettem volna. Érezhetően jót tett nekem, hogy nincs több kérdőjel, és így mindenki fel tud készülni arra, hogy a nyáron abbahagyom, és senki nem kérdezi majd meg, hogy hol védek majd a következő szezonban.
Elmeséli, hogy került a kapuba?
