Mi volt az az első pillanat, amikor azt látta, hogy a lányában mocorog valami, és sikeres lehet a pingpongban?
Annak idején edzőtáborokat tartottam, és Lizi többször elkísért. Öt és fél éves volt, amikor az egyik edzőkolléga szólt, hogy menjek át a másik terembe, és nézzem meg, milyen ügyesen ütöget a lányom. Csodálkoztam, hogy ütöget?! Ebben a korban a gyerekek a labdát se nagyon találják el. De Lizit felállították egy zsámolyra, ő pedig 15–20 alkalommal is átpötyörészte fonákkal. Akkor otthonra vettem egy asztalt, elkezdtünk a nappaliban játszogatni. Már akkor látszott, hogy lehet hozzá érzéke, mert nem normális, hogy 5 és fél évesen ennyiszer, ilyen szépen eltalálja és visszaüti a labdát.
Mi kellett ahhoz, hogy ő ezt annyira élvezze, hogy magasabb szinten is folytassa? Vagy akkor már nem akarta elengedni, mert látta, hogy ebben több van, mint egy egyszerű játszadozás?
Amikor elkezdtem otthon vele játszani, akkor látszódott, hogy nagyon-nagyon ügyes. Ahogy teltek a hetek, hónapok, rohamosan fejlődött. Jó néhány hónap után már a pörgetést is meg lehetett neki tanítani, nem csak a sima kontrát, az összekötések a két oldal között már egész jól mentek. Akkor fogalmazódott meg bennem, hogyha ennyire ügyes, és a figyelme sem lankad, érdemes vele komolyabban foglalkozni. Sok gyerek 5–15 perc után elkalandozik, idefordul-odafordul, Lizi viszont a háromnegyed órákat simán lejátszotta. Mentálisan elbírta, sohasem mondta azt, hogy nekem elég, hogy nem szeretem.
2018 augusztusát írtunk ekkor, én pedig komolyabban januártól kezdtem el vele dolgozni. Tehát volt öt hónap, amikor csak úgy játszadoztunk, és utána kezdtük teljes erőbedobással.
Kimondható, hogy mindig is érettebb volt a koránál?
Igen. Gondolkodásban nem, és testileg is egy teljesen átlagos fizikai adottságokkal rendelkező kislány volt, de hatalmas mentális teherbírással. A High Life Sportegyesületben Kriston Daniék mondták mindig a többieknek: „Nézzétek meg, itt van ez a hétéves kislány, aki két-két és fél órát lepingpongozik szinte egyben, ti meg elfáradtok 50 perc után!”
Azt jól sejtem, hogy az eddigi pályafutása során sokszor játszott az idősebbekkel, mert azokkal a korosztályokkal is felvette a versenyt?
Csak idősebbek voltak. Technikailag olyan gyorsan fejlődött, hogy a hétévesekkel nem tudott mit kezdeni. Az volt a célom, hogy minél magasabb szintet érjen el, és, ha már így fejlődik, akkor azt kellett támogatni, hogy idősebbek ellen álljon asztalhoz.
Mindig van hova fejlődni
Adott egy nagyon tehetséges gyerek, aki sok sikert elért az utánpótlásban. A berobbanásakor hogyan viszonyult hozzá a magyar asztaliteniszsport? Örültek, hogy van egy ilyen tehetség, vagy inkább irigykedtek?
