Az eset közvetlen előzménye, hogy bár eredetileg bekerült volna a válogatott világbajnoki keretébe a szélső, de egy sérülés miatt végül kihagyta őt Golovin. Az MKSZ közleménye szerint Fodor Csenge ezt követően nem akarta elfogadni az újabb meghívót, de az ETO játékosa más képet festett a történtekről az Instagram-bejegyzésében, amelyet azzal a felütéssel osztott meg, hogy a hallgatás véget ért. A Győr játékosának közleményét változatlanul közöljük:
„Kedves mindenki! Szeretném egyértelművé tenni a tényeket. A felesleges támadások helyett fontosnak tartom, hogy mindenki a teljes képet lássa, és az alapján alkosson véleményt. A nyilvánosság jelenleg egyoldalúan látja a történteket, ezért szükségét érzem annak, hogy reagáljak az elhangzott valótlanságokra, és tisztázzam a valóságot. Mindig is megtiszteltetésnek tartottam a magyar válogatott mez viselését, és ezt senki nem veheti el tőlem. Büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok, mindig büszkén képviseltem a hazámat, és szeretném ezt majd a jövőben is megtenni. Fájó szívvel, álmaimmal szembe menve utasítottam el a jelenlegi szakmai vezetés meghívását a nemzeti csapatba, mert egyszerűen már összeférhetetlennek éreztem az ellentétet a szavak és a valós tettek között.
Többször elhangzottak olyan állítások, amelyek azt sugallják, hogy nem szeretnék a magyar női kézilabda válogatottban szerepelni. Ez nem igaz, határozottan visszautasítom! Szeretném egyértelművé tenni: soha nem a válogatottban való szereplés ellen hoztam döntést! Hiszek abban, hogy a sportban az együttműködés alapja a kölcsönös tisztelet, az őszinteség és a bizalom. Jelenleg ezek a feltételek számomra nem adottak! A döntésem kizárólag egy emberi probléma következménye! A tavaly őszi egyetlen személyes találkozásunk után félretettem korábbi negatív tapasztalataimat, és nyitottan, tiszta lappal vártam a szövetségi kapitány meghívását. Mindketten azt jeleztük egymás felé, hogy a múltat lezárva, a világbajnokság előtt a közös célra és jövőre, a magyar válogatott sikerére koncentrálunk. Ennek szellemében teljes bizalommal és minden erőmmel készültem arra, hogy segíthessem a csapatot. Ezt a szándékot a klubom is maximálisan támogatta: a Győri ETO kifejezetten a válogatottbeli szereplésre készített számomra rehabilitációs tervet, ami jól mutatta, mennyire komolyan vettem azt a célt, hogy ott lehessek a magyar csapattal. A novemberi események során azonban ismét olyan helyzetbe kerültem, amelyet sem játékosként, sem emberként nem éreztem tiszteletteljesnek és igazságosnak.
Egy, a klub- és válogatott egészségügyi stábja által egyeztetett, és javasolt rövid rehabilitációs időszak helyett, egy nap után hazaküldtek, úgy, hogy szakmailag is reális esély volt arra, hogy a világbajnokságon bevethető állapotba kerüljek. Ez a döntés számomra azt jelentette, hogy az általam megadott bizalom nem volt kölcsönös. Mivel ez nem egy egyszeri eset volt, hanem az utolsó pont az »i«-re az évek során felhalmozódott sérelmek sorában, meghúztam a határt, amit egy héttel ezelőtt egy telefonbeszélgetés során közöltem is a szövetségi kapitánnyal.
Ez az eset is – ahogyan több más, velem kapcsolatos helyzet korábban – nem úgy jelent meg a nyilvánosság előtt, ahogyan az a valóságban történt!
Számomra a bizalom nem azt jelenti, hogy egy játékosnak és egy edzőnek barátoknak kell lennie. Azt viszont elfogadhatatlannak tartom, amikor egy játékos azt éli meg, hogy minden adandó alkalommal ellene fordulnak, és a pályán nyújtott teljesítménye az utolsó szempont, ami alapján megítélik. Az elmúlt években olyan légkör alakult ki körülöttem, amelyben folyamatosan azt éreztem, hogy megtűrt ember vagyok, és nem valódi, megbecsült tagja a csapatnak.
Egy ponton túl azonban ezt már nem lehetett tovább csendben elfogadni. Sem emberként, sem sportolóként nem fér össze az értékrendemmel és az önbecsülésemmel.
Továbbra is teljes szívemből szorítok a lányok sikeréért és eredményességéért, ez számomra nem kérdés, és ez soha nem is fog megváltozni.
A jövőre való tekintettel szeretném hangsúlyozni: a célom és az álmom változatlan maradt: játszani a magyar válogatottban, hogy a hazámat képviselhessem. Bízom benne, hogy egyszer olyan környezetben tehetem ezt meg újra, ahol a kölcsönös tisztelet alapérték!”
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
