Ismered személyesen Magyar Pétert?
Egyszer, Martonvásáron majdnem találkoztunk. A Tiszának lett volna ott egy futballrendezvénye. Mondom, az még jó is, mert szeretem a focit, elmegyek, megnézem, és még akár beszélgetünk is. De aztán a vihar elmosta az egészet.
Hívtak vagy magadtól mentél volna oda?
Meg volt beszélve. Már fél éve gondolkozom azon, hogy mi a jó, mi a nem jó, ártok-e a családomnak vagy sem.
Nem sokkal később egy vecsési Tisza-rendezvényen a kétségeid ellenére mégis kiálltál Magyar Péter elé, és utána, mint a régi szép futballista időkben, újból országos hírré váltál. Az egyik internetes lap például azt találta írni: „A magyar sportnak számos legendája, ikonja, fénylő csillaga van, Magyar Péternek még a sportolók közül is a legalja jutott. Alkoholista, lecsúszott, kiégett focista, mint példakép, szánalmas. Ha van valaki, akit elriasztó, negatív példaként lehet mutogatni a fiatal magyar focistacsemetéknek, az pont Váczi.” Mit szólsz a jellemzésedhez?
Hát… A Fidesztől jobbat nem vártam.
Váczi Zoltán 1:19:20-kor lép mikrofonhoz:
Az ugyanaz. Vagy szinte ugyanaz. Mert minden az ő kezükben van. Vártam erre a reakcióra, és biztos voltam benne, hogy a piálást felhozzák. Mindig és egyből ezzel ütnek. Hogy alkoholista vagyok.
Alkoholista vagy?
Dehogy. Majd’ három évtizede nem iszom. De leszarom, mert ők nem ismernek, nekem meg bőven elég a feleségem, a fiam és a barátaim véleménye. Elég, ha ők tudják, hogy megváltoztam.
2014-ben az LMP színeiben egyszer már sikertelenül dörgölőztél a politikához, most miért gondolkozol újra azon „mi a jó, mi a nem jó?”
A hatalom azt mondja, szólás- és sajtószabadság van, de, ami itt folyik, az minden, csak nem az. Kezd már betelni a pohár. Ezért érzem azt, hogy fel kell szólalnom. Aztán, miután a vihar elmosta a martonvásári rendezvényt, a fiam egyszer csak szólt, hogy lesz Vecsésen is egy, menjünk ki. Meg akartam hallgatni a beszédeket, érdekelt mit mondanak, meg az is, hogyan reagálnak az emberek. Csak álltunk ott a színpad mögött. Aztán a fiam megfogta a kezemet és behúzott a tömegbe, majd kitolt az elejére, hogy kérdezzek.
Segítsünk azoknak, akik nem ismernek. Régen miért ittál?
Mert addig, amíg futball volt, segített. Felszabadított. Ma is sokan buliznak, hallom, tudok róla, legfeljebb nem vallják be. De mióta nincs futball, nincs teljesítménykényszer se, úgyhogy azóta már nem kell. Amúgy nem a foci miatt kezdtem inni.
Hanem?
