A BEK ötletadója nem szerepelt a Bajnokcsapatok Európa Kupája első kiírásában. Az 1954 decemberében rendezett Wolverhampton–Honvéd mérkőzés (3-2) után mondta Stan Cullis, a házigazdák menedzsere, hogy együttese a világ legjobbja, mert felülmúlta a földkerekség leghíresebb klubcsapatát, mire Gabriel Hanot, a L’Équipe című francia sportlap főszerkesztője kifejtette, hogy ez csak akkor lehetne igaz, ha visszavágót is játszanának Budapesten.
Majd 1955. április 7-én Párizsban összeült az európai szövetség, hogy megkezdje a tárgyalásokat a BEK őszi bevezetéséről. A megbeszélésen Sebes Gusztáv szövetségi kapitány, egyben az Országos Testnevelési és Sportbizottság elnökhelyettese, valamint az UEFA alelnöke közölte, hogy az OTSB a Vörös Lobogót nevezi a BEK-re és a Közép-európai Kupára, míg a bajnoki címvédő Honvédot kizárólag a KK-ban indítja.
Az utóbbi tornának akkoriban még nagyobb volt a varázsa, amit az is bizonyított, hogy a Vörös Lobogó–Honvéd KK-elődöntőkön (2-5, 5-1!) 75 ezer, majd 50 ezer, a Vörös Lobogó–UDA Prága döntőn (6-0) szintén 70 ezer ember gyűlt egybe a Népstadionban, míg a Vörös Lobogó–Anderlecht hazai BEK-nyitányon alig 35 ezren voltak.
