December 17-én története során harmadik alkalommal nyert világbajnoki címet a francia női kézilabda-válogatott, amely a svéd, norvég, dán közös rendezésű tornán veretlenül végzett az első helyen. A csoportkörben Angolát, Izlandot és Szlovéniát, a középdöntőben Ausztriát, Dél-Koreát és Norvégiát győzte le – utóbbit nagy csatában egy góllal.
Az egyenes kiesésben előbb 11 góllal demoralizálta a cseheket (33-22), majd kilencgólos különbséggel kiütötte az elődöntőben Svédországot (37-28). A fináléban aztán ismét Norvégia következett, de a skandinávoknak igazából esélyük sem volt (31-28).
Egy ilyen győzelemsorozat után a szakma már arról beszélt, nagyon nehéz lesz Franciaországot legyőzni hazai pályán a jövő évi olimpián, Olivier Krumbholz szövetségi kapitány azonban a L’Équipe-nek nyilatkozva azt mondta, a vébé alatt egy szó sem esett az olimpiáról.
„A visszatérő szöveg végig az volt, hogy »itt és most«. Minden mérkőzésre nagyon komolyan készültünk, a lányok sokat dolgoztak, mentálisan mindig és mindenkor topon voltak. Az olimpiáról csak annyit, hogy hónapok óta mondom, hogy ott az aranyérem a célunk. A játékosoknak hat hónap áll rendelkezésükre, hogy kivételes formába kerüljenek, mert sohasem lesz többet olyan lehetőségük, mint, ami most kínálkozik: hazai közönség előtt olimpiát nyerhetnek.
Meg kell őriznünk ugyanazt az alázatot, amit itt a vébén megtapasztaltunk, mert a siker könnyen a fejekbe száll és megbolondít.
Mélypontról a világ élére
De ki ez az edző, aki jelenleg a sportág egyik legnagyobb szaktekintélye, és akinek visszavonulása az utóbbi évek egyik legnagyobb vesztesége lesz? Már, ha betartja az ígéretét, és jövő nyáron valóban befejezi az aktív munkát.
Olivier Krumbholz 1958. július 12-én született a Metztől pár kilométerre fekvő – mára szinte teljesen összeépült – Longeville-lès-Metz településen. Fiatalon kézilabdázni kezdett a helyi SMEC férficsapatában, amely 1976 és 1991 között 15 szezont töltött az élvonalban – Olivier jókor volt jó helyen, éppen ezen időszak alatt (1976–1986) szerepelt a csapatban két fivérével, Jean-Paullal és Pierre-rel együtt. A profizmust még hírből sem ismerték, így a kézilabda jóval alacsonyabb szintet képviselt. Nem csupán klub-, de válogatott szinten is, így 1983-ban ugyan 9 alkalommal játszott a nemzeti csapatban, de nagy visszhangot nem válthatott ki.
1986-ban, mindössze 28 évesen feladta a játékoskarrierjét, hogy a város női csapata, az ASPTT Metz edzője legyen. A klub addig nem ért el sikereket, vele azonban az első szezonjában Francia Kupa-döntős, 1989-ben bajnok, 1990-ben kupagyőztes lett.
És, ami még nagyon fontos pont az életében: ott ismerte meg a beállós Corinne Zvunkát, akit hamarosan feleségül is vett.
A sikerek miatt megkerülhetetlen személyiséggé vált a szövetségben is, 1992-ben a junior válogatott szövetségi edzője lett, az 1995-ös vb-5. hellyel története legjobb eredményéhez segítette a csapatot. 1998 januárjában a távozó Carole Martin helyére a felnőtt válogatott szövetségi kapitányának választották, első mérkőzését 1998. február 11-én Spanyolország ellen vívta. Abban az időben a (női) kézilabda senkit sem érdekelt hazájában.
Ugyan a decemberi Eb-re nem sikerült kijuttatnia tanítványait, egy évvel később világbajnoki ezüstéremig vezette őket.
Igazi mélypontról kezdtük. Kezdetben Oliviernél nem volt senki a stábban: se asszisztens, se erőnléti edző, semmi! Ma már mindene megvan, de akkor mindent egyedül kellett megtennie. El tudják képzelni, amikor videófelvételekre vadásztunk, és VHS-kazettáról ment az elemzés?
– emlékezett vissza a 2003-as világbajnok kapus, Valérie Nicolas.
Azóta sok minden változott, 20 év alatt egy olimpiai aranyat, három világbajnoki címet és egy Eb-elsőséget nyert Franciaország, nem beszélve a többi éremről. Idővel a világ legjobb csapatává vált, miközben a kispadon ugyanaz az ember ült.
Nyugodtabb, bölcsebb, kiegyensúlyozottabb, átgondoltabb és sokkal lazább lett
– mondta róla Nicolas, aki szerint egy olyan ember Krumbholz, aki állandóan mozgásban van, minden napot ugyanolyan lelkesen él meg.
„Olivier számára egy meccsnap pont olyan nap, mint a többi, mivel folyamatosan dolgozik. Mindenekelőtt egy olyan ember, aki megbízik a munkatársaiban, de pontosan tudja, övé az irányítás. Ami a legjobban lenyűgöz, az a fejlődése. Soha nem hagyja abba a tanulást, folyamatosan érezteti a jelenlétét, és mindig motivál” – mondta róla a korábbi ETO-kapus, a jelenlegi másodedző Amandine Leynaud.
Tündérmese magyar bánattal
Franciaország női válogatottja 2000-ben – története során először – ott lehetett az olimpián, 2002-ben Eb-bronzot nyert, 2003-ban pedig felért a csúcsra: a horvátországi világbajnokságon ugyan a középdöntőben kikapott Dél-Koreától, de aztán az elődöntőben 28-26-ra verte Ukrajnát, a fináléban pedig hosszabbítás után 32-29-re Magyarországot.
Utóbbi mérkőzés az egyik legnagyobb csalódás a sportág hazai történetében, hiszen a 2000-es sydney-i olimpia után ismét nyert pozícióból bukott el Mocsai Lajos együttese. Bravúr kellett hozzá, hiszen az 53. percben még 25-18-ra vezettünk, ám a franciák innen 10-3-as szériával kiegyenlítettek (28-28), a hosszabbításban pedig simán nyertek 31-28-ra.
„Az akaratunk diadalát látta a közönség, amely félelmetes hangulatot teremtett. Csapatom önmagát múlta felül” – idézte a Nemzeti Sport a francia kapitányt, aki az AFP-nek hozzátette:
Mesébe illő, hihetetlen, ami történt. Nem tudom, pályafutásom során lesz-e még alkalmam ehhez hasonló mérkőzést átélni!
Az biztos, hogy a következő években nem kellett bizonyítania, hiszen ez a vb-arany, no meg a 2009-es és 2011-es ezüst, illetve a 2002-es és 2006-os Eb-bronz azt mutatta, jó úton jár.
„Olivier gyakran változtatta át a homokot arannyá, ezüstté vagy bronzzá, amikor a játékoskeretünk gyengébb volt” – emlékezett vissza a közös munkára Eric Baradat, aki 13 éven át másodedzőként segítette.
Csak a fránya olimpia nem akart sikerülni. Azon már túl volt a csapat, hogy kivívja az állandó szereplést, ám 2000-ben a 6., 2004-ben a 4., 2008-ban és 2012-ben egyaránt az 5. helyet szerezte meg. Úgyhogy 2013 nyarán drasztikus lépésre szánta el magát a szövetség, és úgy döntött, nem hosszabbítja meg Krumbholz szerződését. A kapitány 15 év, 19 világverseny és 413 mérkőzés (254 győzelem, 144 vereség és 15 döntetlen) után távozott, ám felettesei úgy ítélték meg, az olimpiai sikeresség – konkrétan a végső győzelem – reményében a válogatottnak új impulzusokra van szüksége.
A sajtó akkor azt írta, könnyek között távozott, utódja Alain Portes lett, aki a tunéziai férfiválogatottat 2010-ben és 2012-ben Afrika Kupa-győzelemhez segítette. A váltás nem jött be, Portes vezetésével a franciák elődöntőig sem jutottak (2013-ban vb-6., 2014-ben Eb-5., 2015-ben vb-7. helyen zártak), ráadásul a szakember elveszítette a játékosai és a szurkolók bizalmát. Az otthonában fenyegető leveleket kapott, míg az öltözőből ellopták a mobiltelefonját.
Lehetett volna magyar kapitány?
Az akkor 57 éves trénert eléggé megviselte, hogy távoznia kellett, kereste a lehetőségeket. Ugyan a Magyar Kézilabda Szövetség hivatalosan sohasem ismerte el, de állítólag volt esély arra, hogy ebben az időszakban ő vegye át az irányítást. A magyar válogatottnál hivatalosan Karl Erik Böhn volt a kapitány, aki 2011 szeptemberében érkezett, egy évvel később Európa-bajnoki bronzéremig vezette a csapatot. Azóta elődöntő közelében sem jártunk, nemhogy a dobogón. Amikor Böhnnél 2013 januárjában leukémiát diagnosztizáltak egy ideig Siti Bea látta el válogatott melletti feladatokat, majd a 2013-as vébére Hajdu János ugrott be.
Amikor kiderült, a norvég kapitány gyógyíthatatlan, megoldást kellett találni. Miután Vetési Iván akkori MKSZ-elnök elárulta, négy jelöltjük van, a lapok dobálózni kezdtek a nevekkel. A Nemzeti Sport azt írta, Németh András mellett Jakob Vestergaard, Zdravko Zovko és Krumbholz került szóba.
Hogy nem kamuról volt szó, arra bizonyíték, hogy a Digi Sport Reggeli Start című műsorában egykori válogatottbeli segítője, Szabó Edina is véleményezte a hírt, és azt mondta, a szerződtetése a női szakág elismerése lenne.
Hogy igaz volt-e, utólag már kár feszegetni, a szövetség ugyanis úgy gondolta, magyar csapathoz magyar edző dukál, így Németh András kapott bizalmat.
Képes volt a megújulásra
Azzal, hogy Krumbholz végül sehol sem helyezkedett el – sőt, a menesztése ellenére maradt a francia szövetség alkalmazásában –, kézenfekvő volt, hogy Portes kirúgását követően őt kérjék fel a folytatásra.
„Olivier számára ez a két év rendkívül fájdalmas volt. De megtanították neki, hogy régi módszere elavult. És amikor visszatért, sok mindent megértett, különösen azt, hogy együtt kell működnie a játékosokkal” – nyilatkozta róla barátja, Philippe Bana, aki jelenleg a francia szövetség elnöke.
„Különböző Olivier-ket ismertem” – erősítette meg a korábbi kiváló balszélső, a nyáron visszavonult Siraba Dembélé, aki 2006 és 2021 között 291 meccsen lépett pályára a nemzeti csapatban. Szerinte már a visszatérésekor érződött az új szemlélet, és a mostani világbajnokságon is sokkal kiegyensúlyozottabbnak, kifejezetten lazának találta.
A régi Krumbholzról egykori kapusa, a már említett, és 2003-as világbajnok Valérie Nicolas azt mondta: nem álltak messze a diktatúra egy formájától. Nekik folyamatosan bizonyítani kellett, és minden tettüket felügyelte anélkül, hogy túlzottan bízott volna bennünk. „Nehéz volt” – mesélte.
De ezzel a kapitány is tisztában volt, ezért is változtatott.
„Meccsek előtti vagy utáni estén megpróbálom lekapcsolni az agyam – és egész jól sikerül. Már nem szenvedek álmatlanságban, noha tudom, hogy a közelgő meccs rendkívül fontos.
Megtanultam megvédeni magam, ugyanakkor védem a lányokat is, és tapasztalt edzőként nyugalmat próbálok sugározni.
Csak az idő múlik
Ez az angyali nyugalom, hihetetlen tekintély és tapasztalat döbbenetes változást eredményezett a Portes alatt széthullott csapat játékában. Visszatérése óta a csapat tíz világversenyen szerepelt, egyszer ugyan csúnyán megégett (vb-13., 2019), egy másik alkalommal pedig csak elődöntős lett (Eb-4., 2022), ám nyolc tornáról éremmel tért haza.
Őrület belegondolni, hogy amikor 1998-ban elvállalta a munkát, a jelenlegi keret legidősebb játékosa (és egyben csapatkapitánya), Estelle Nze Minko mindössze 6 éves volt, és olyan játékosok, mint Méline Nocandy vagy Sarah Bouktit, még meg sem születtek.
„Az idő múlik, de igyekszem a belső körben maradni, még akkor is, ha jól szórakozunk a különbségeken. Különösen a zene vagy a nyelvezet terén. Nem utánozni próbálom őket, hanem megmutatni nekik, hogy az életben nem csak egy utat kell követni. Az oktatói kötelességemet sosem felejtem el” – nyilatkozta a Le Parisiennek.
Az egy héttel ezelőtti, herningi döntő volt az 520. mérkőzése a válogatott élén, ezzel toronymagasan a legrutinosabb a regnáló francia szövetségi kapitányok közül: a férfi kosárkapitány, Vincent Collet 276, a futballkapitány Didier Deschamps 148, a női röplabdakapitány, Émile Rousseaux 95, míg a férfi kézikapitány, Guillaume Gille 61 mérkőzésen ült eddig a kispadon. Az egyelőre biztosnak tűnik, hogy Krumbholz nem lépi túl a 600-as álomhatárt, a távozása ideje ugyanis már ismert, bár a pontos dátum nem: ő azt szeretné, ha 2024. augusztus 10-e, az olimpiai döntő napja lenne a búcsú ideje.
Ki lehet az utód? És mikor?
A hírek szerint Emmanuel Mayonnade, a Metz edzője szívesen átvenné a csapat irányítását, és feladná klubedzői feladatát. Az sem véletlen, hogy épp most hosszabbította meg szerződését 2025-ig, hiszen addig is, amíg döntés születik, megvan a stabil háttere. No meg olyan segítő Sébastien Gardillou személyében, aki bármikor a helyére léphet.
A másik jelölt a korábbi ETO-játékos, a 2003-ban világbajnok Raphaëlle Tervel, aki a következő három szezonra a Bresthez szerződött. De ha a szövetség benne gondolkodna, azonnal lépne, szerinte ugyanis csak főállású kapitány lehet a megoldás.
Az Ouest-France azt írta, a potenciális jelöltek között szerepel még Laurent Bezeau (a Brest korábbi edzője), Jérome Fernandez (kétszeres olimpiai, négyszeres világ- és háromszoros Európa-bajnok átlövő) vagy éppen Thierry Anti (a HBC Nantes egykori trénere) is.
De a legnagyobb csavart mégiscsak az olimpia utáni visszavonulását 2022 óta hangoztató Krumbholz okozhatja: ha nincs döntés/jelölt, akkor néhány hónappal meghosszabbíthatja a szerződését.
