Kettős európai kupamérkőzés zajlott negyven esztendeje, 1983. március 17-én az itáliai Mestrében. A BEK csúcstalálkozóját a Vicenza és a Düsseldorf vívta, és bár a német csapat az elődöntőben elbúcsúztatta a Daugava Rigát (73:75, 52:49), amelynek az volt az első veresége 1966 és az első kiesése 1963 óta, a döntőt az Olaszországban otthonos Vicenza nyerte 76:67-re.
A rendes játékidő vége előtt öt másodperccel, 70:68-nál Kósa Emília – aki a francia Villeurbanne-nal vívott elődöntő visszavágójának (65:61) utolsó kosarát szerezte a Városmajorban – ziccert hibázott, és az ellentámadásból egyenlített a szovjet csapat.
Addigra Németh Ágnes, Sepsei Andrea és Fodor Katalin is kipontozódott, a kezdő ötösből már csak Nagy Csilla és Tarkovács Andrea maradt a pályán. Jött Kósa, Faragó Gyöngyi és az érettségi előtt álló Farkas Adél. Bogár Andrea és Deák Éva nem jöhetett, mert sérült volt, ám a klubvezetők jóvoltából mindkettő elutazhatott Itáliába. Nézőnek.
Akár az ötezres közönség, ők is azt látták, hogy a hosszabbítás utolsó percében négy ponttal vezet a BSE. Vége van? Nincs! A három olimpiai bajnokkal – Nelli Ferjabnyikova, Tatjána Nadirova, Olga Szuharnova – felvonuló, az előző két szezonban egyaránt Ronchetti Kupa-győztes Szpartak a korábbinál is lehetetlenebb helyzetből egalizált (77:77).
Másodszori ráadás következett. Két perccel a lefújás előtt a BSE hárompontos előnyben volt. Amikor már csak másodpercek maradtak hátra, a moszkvai együttes 81:81-re egyenlített. Az utolsó akció végén a korábban döntő szituációban rontó Kósa az alapvonal közeléből eldobta… És bement!
A 83:81-re győztes BSE a magyar kosárlabdázás első európai trófeáját nyerte. Igaz, már azelőtt is közel volt a tűzhöz. A BEK 1978/79-es évadában öt győzelemmel és egyetlen – egypontos – vereséggel megszerezte a csoportelsőséget, majd a döntőbe jutásért kettős győzelemmel (56:55, 76:69) kiejtette a címvédő olasz Sesto San Giovannit.j
Aztán a La Corunában rendezett döntőben váratlanul megbicsaklott, és a Crvena Zvezda meglehetősen csúnyán elbánt vele (97:62).
Három évvel később a BEK elődöntőjében 13 pontos vereséget szenvedett Bulgáriában a BSE (61:74). A visszavágón azonban már húszpontos előnyt is számlált, aztán a hajrában 70:58-ra felzárkózott, és továbbjutásra állt a szinte már megvert Minor Pernik. Az utolsó pillanatban a végzős orvosegyetemista, ma egy magánklinikán radiológus Tarkovács Andrea megcélozta a gyűrűt, és labdája beesett, a közönség pedig bódult örömében betódult a pályára.
Korán.
Mert a publikum csak azt hitte, hogy a városmajoriak 72:58-ra győztek, a versenybíróság ugyanis úgy döntött: a kosár időn túl esett.
A békés sokaság feldühödött, Radoszlav Petrovics jugoszláv játékvezető órákig nem merte elhagyni az öltözőt.
Szerencsére Mestrében jobban alakult a finis. A jegyzőkönyvben pedig ez állt: Németh 31 pont, Sepsei 13, Fodor 11, Nagy, Tarkovács 10–10. Csere: Kósa (4), Faragó (3), Farkas (1).
A diadal után az utóbb a Nemzetközi Kosárlabda Szövetség Hírességeinek Csarnokába – magyar játékosként először – beválasztott Németh Ágnes boldogan mondta:
Előttünk volt a példa, a BEK-ből kiesett a legyőzhetetlennek tartott Daugava Riga. Úgy léptünk a pályára, hogy megpróbáljuk mi is a lehetetlent. Aztán a rendes játékidő második felében már éreztük, hogy nyerhetünk.
A csapat a Ronchetti Kupa-sorozatban kilenc mérkőzést játszott, nyolcszor nyert, és csupán Prágában kapott ki két ponttal. Pedig az 1983 februárjában kihirdetett válogatott keretben a BSE-ből csak Deák és Németh kapott helyet, igaz, az államvizsgázó Tarkovács lemondott a válogatottságról.
A többieknek is akadt elfoglaltságuk bőven. A Ronchetti Kupa-döntőt követő harmadik napon délelőtt és délután is pályára lépett a BSE a Magyar Népköztársasági Kupában. Az 1970 óta a Városmajorban edzősködő Szabó Ödön együttese bírta a gyűrődést: 9.30-tól megszórta az Alba Regia Építőket (85:59), majd 15 órától a Csepelt (94:58).
Tíz nappal a Ronchetti-siker után a hazai kupát is elhódította a csapat, miután a Nemzeti Sportcsarnokban rendezett döntőben 83:82-re nyert a Boksay Zsuzsával, Kiss Lenkével felvonuló, a bajnokságban százszázalékos teljesítménnyel aranyérmes Vasas Izzó ellen. Németh 44 pontot ért el, a győztes kosarat Faragó dobta. Addigra a BSE-ből négyen kipontozódtak, a hajrában szinte a városmajori ifi játszott.
Ez sem hatotta meg a korabeli újságíró kollégákat. Az év sportolói-választáson a legjobb csapat a vb-ezüstérmes öttusa-válogatott (Fábián László, Pajor Gábor, Szombathelyi Tamás, tartalék: Buzgó József) lett az Európa-bajnok gyorstüzelő-pisztolyosok (Orbán László, Plank Gábor, Szalai István), valamint a vízilabdázók Eb-második válogatottja előtt. Szavazatot kapott még – többek között – a futóvadlövő- és az autómodellező-válogatott.
