Január 11-től Svédország és Lengyelország olimpiai kvalifikációs kézilabda-világbajnokságot rendez, amely az első lépés a párizsi olimpia felé vezető úton.
Egyelőre az biztos, hogy 2024-ben a franciák a házigazda jogán biztos résztvevők, hozzájuk csatlakozik majd a világbajnok, míg a 2-7. (amennyiben a franciák az első nyolcban végeznek, a 2-8.) helyezett pótselejtezőre lesz jogosult – nem véletlen, hogy a Magyar Kézilabda Szövetség a negyeddöntőbe jutást tűzte ki célul.
Tekintsük át az erőviszonyokat, azt, hogy a riválisok milyen tervekkel vágnak neki a tornának!
Dánia történelmet írna
Az egyik fő esélyes Dánia, amely történelmi bravúrra készül: a történelemben ugyanis arra sohasem volt példa, hogy egy csapat sorozatban háromszor is világbajnok legyen. Nikolaj Jacobsen csapata most kettőnél jár, hiszen 2019-ben és 2021-ben is győzött.
A csapat vébén legutóbb a 2017-es franciaországi nyolcaddöntőben veszített mérkőzést – milyen jó leírni, hogy akkor a hatgólos Lékai Máté vezette magyarok 13-12-es félidő után 27-25-re győztek ellene. Dánia azóta nem bukott: 18 meccset nyert és egy döntetlent játszott, utóbbi a két évvel ezelőtti, Egyiptom elleni feledhetetlen negyeddöntő volt, amelyet végül kétszeri hosszabbítás után hetesekkel abszolvált.
A keret magja nagyjából ugyanaz, mint eddig, így ott van a társaságban a rangidős jobbszélső, Hans Lindberg, aki 41 évesen is kihagyhatatlan vagy éppen Mikkel Hansen, aki 35 évesen is kulcsembernek számít. Az IHF által háromszor is a világ legjobbjának választott klasszis a legutóbbi két vébén MVP lett, lassan ő lesz minden idők leggólerősebb dán játékosa. A 34 éves Niklas Landinnál pedig kevés jobb kapus akad jelenleg a mezőnyben.
A 2021-es olimpián ugyan csupán ezüst-, a tavalyi Eb-n pedig bronzérem jutott a dánoknak, ettől azért senki sem esett kétségbe, az aranygenerációnak ugyanis van megfelelő utánpótlása. Ezt a mostani tornán is kiderül majd, hiszen a keretben négy világbajnoki újonc is helyet kapott: a balátlövő Lasse Möller és Simon Pytlick, a jobbátlövő Mads Hoxer, valamint a beállós Lukas Jörgensen.
Szeretnénk megnyerni sorozatban harmadszor a vébét, hiszen tudjuk, hogy még soha egyetlen csapat sem érte el ezt a rekordot
– mondta a válogatott legnagyobb tehetsége, az olimpia legjobbjának választott Mathias Gidsel.
Kérdés persze, hogyan gazdálkodik erőforrásaival a szakvezetés, és mennyire lesz hozzájuk kegyes a sors. Gidsel térdsérülés miatt heteket hagyott ki ősszel, Simon Pytlick egy hete produkált pozitív koronavírustesztet, és ugyan visszatért, kedden Mads Mensah Larsent kellett karanténba tenni.
Svédország, a titkos esélyes
A két évvel ezelőtti ezüstérmes és tavalyi Európa-bajnok svédek házigazdaként nagy terveket szövögetnek, bár az IHF koronavírus-protokollja eléggé kiverte a biztosítékot a rendezőnél. Egy ilyen tornát ugyanis fel lehet használni a sportág népszerűsítésére, az viszont, hogy a pozitív esetek minimum öt nap karantént érnek a torna során, megakadályozza a játékosokat abban, hogy találkozzanak a rajongókkal, közös fotókat készítsenek, autogramokat osszanak.
Hiszen ki az, aki kockáztatná a betegséget és az azzal járó következményeket, amelyek miatt lemaradna a sikeres szereplésről?
Glenn Solberg szövetségi kapitány azt mondta, szerinte a tavaly Európa-bajnoki aranyat érő recept ezúttal nem lesz elég az elsőséghez.
„Jobbá kell válnunk, mert ha túl sokáig ácsorgunk és ünnepelünk, a többi csapat elrohan mellettünk. Amikor az ember lefekszik, sok mindenről álmodozik. Mi az érmekről, sőt, az első helyről. De tudjuk, hogy belülről és kívülről is sok hatás érhet bennünket, ami miatt elveszíthetjük a fókuszunkat.
Hiszünk magunkban, és tudjuk, hogy a legjobb csapatokat is legyőzhetjük, ha jó napunk van
– mondta a norvég szakember.
A Szerbia elleni két felkészülési mérkőzés mindenesetre azt mutatta, van még tennivaló, hiszen Niclas Ekberg 200. válogatott meccsén még csak-csak összejött a 35-34-es győzelem, de a három nappal későbbi visszavágón már a szerbek nyertek 30-28-ra.
Sagosennel robbantanának a norvégok
Kisebbfajta meglepetést keltett, amikor a svédeknél a tavalyi Eb-arany után Glenn Solberg jelezte, a megörökölt másodedző, Martin Boquist helyett új segítőt választ Michael Apelgren személyében. Boquist azonban nem sokáig maradt munka nélkül, őt éppen a norvégok keresték meg, a távozó sikerkapitány, Christian Berge helyére kinevezett Jonas Wille benne látta az ideális megoldást.
„Martinnal 4-5 éve ismerkedtem meg, hamar észrevettem a magas szakmai színvonalát. Van szeme a részletekre, átlátja az egészet, és az emberekkel is jóban van. Jó kapcsolatot alakítottunk ki, több éven át szakmai megbeszéléseket folytattunk” – nyilatkozta Wille.
Wille eddig öt meccsen irányította a válogatottat, az októberi két Eb-selejtező (Szlovákia 38-26, Finnország 35-22) mellett nem okozott gondot a múlt heti Golden League sem: a magyarok csoportellenfelét, Portugáliát 38-27-re, a velünk egy középdöntős ágon lévő Brazíliát 30-23-ra, míg az Egyesült Államokat 43-26-ra verte.
És az a válogatott, amelyben egy egészséges Sander Sagosen a vezér, nem lehet gyenge.
Sikerült-e az izlandi generációváltás?
Sokan a vb egyik titkos esélyeseként tekintenek az izlandi válogatottra, de valljuk be, már a négy közé jutást is meglepetésként értékelnénk. Pedig igazából, ha az elmúlt egy év eredményeiből indulunk ki, akkor lehet esélye.
Hogy mire gondolunk? Nos, a csapat a legutóbbi vébén története legrosszabb teljesítményét érte el a 20. hellyel, de Gudmundur Gudmundsson szövetségi kapitány akkor azzal védekezett, hogy csapata generációváltáson megy keresztül. Tavaly ennek hatását a magyarok is megérezhették, hiszen 31-30-ra kikaptak, és kiestek a csoportkörből. De az izlandiak legyőzték Portugáliát (28-24) és a Hollandiát (29-28) is, végül úgy végeztek a 6. helyen, hogy a helyosztón hosszabbításban kaptak ki a norvégoktól.
Nos, ezekből az eredményekből, és abból a tényből kiindulva, hogy ismét egy csoportba került Magyarországgal és Portugáliával, lehet, nem olyan nehéz megugrani azt, hogy pontokkal jusson a középdöntőbe, ahol Brazília, Uruguay és Zöld-foki szigetek közül továbbjutó kettő ellen biztosan győzelmi esélyekkel léphetne pályára. Ez pedig már nyolcaddöntőt érhet.
De ne feledkezzünk meg a többiekről sem. Az A csoportból a vb-bronzérmes és Eb-ezüstérmes spanyolok, a B-ből az olimpiai bajnok franciák abszolút esélyesek a negyeddöntőre, hogy aztán Egyiptom, Hollandia, Németország, netalántán a társházigazda lengyelek mire lesznek képesek, azzal kapcsolatban egy hét múlva már okosabbak leszünk.
