„Van egy énem, amely mindig élvezi, ha az embereknek bebizonyíthatom, hogy tévednek velem kapcsolatban. Ilyenkor az van bennem, hogy ez az, éppen ezt akartam hallani, és meg fogod bánni, amit mondtál. De ilyen vagyok, és Venus húgaként felnőve szükségem volt erre a mentalitásra. Ha az ember már fiatalon a figyelem középpontjába kerül, akkor nagyban befolyásolhatja, amit mások gondolnak róla. De eljutottam addig a pontig, amikor azt mondtam, nem érdekel, mit gondolnak az emberek.
Isten képessé tett arra, hogy meghozzam a saját döntéseimet, és ha az emberek nem szeretik, amit csinálok, az is rendben van. Lehet sorszámot húzni, és be lehet állni a sorba, igaz, ott már elég sokan várakoznak
– mondta magáról Serena Williams, aki a napokban jelentette be, hogy az év utolsó Grand Slam-tornája, a US Open után a tenisz helyett már más dolgokat helyez előtérbe, elsősorban a családját, illetve az üzleti vállalkozásait.
Személyében a tenisz történetének egyik legnagyobb bajnoka, egyben egyik legmegosztóbb személyisége búcsúzik – bár Serena mentalitását ismerve az sem lenne meglepő, ha látnánk még versenyen ütőt a kezében.
A statisztikák szerelmesei azért fognak emlékezni rá, mert
- ő az egyetlen, aki az 1990-es, a 2000-es, a 2010-es és a 2020-as években is nyert tornát egyesben;
- mert kétszer csinálta meg a Serena Slamet, amikor egymás után söpörte be mind a négy nagy verseny trófeáját;
- vagy azért, mert a 23 Grand Slam-sikeréből – amivel csúcstartó az Open Erában – tíz győzelem is 30 éves kora után született meg, ami egyedülálló teljesítmény.
Azok pedig, akik nem csak a pályán nyújtott teljesítményt figyelik egy sportolónál, azt emelik majd ki vele kapcsolatban, hogy mindig szót emelt a rasszizmus ellen és a nemek közötti egyenlőségért, továbbá mindig hű maradt önmagához, akkor is, ha ezzel magára haragított, vagy megbotránkoztatott másokat.
Nagyon sok olyan meccsem volt, amikor azért nyertem, mert valami feldühített, vagy mert azt éreztem, hogy előre leírtak. Ez hajtott, és egy karriert építettem arra, hogy a dühöt és a negativitást becsatornáztam, majd valami jó dologgá alakítottam.
A testvérem, Venus azt mondta, amikor valaki azzal jön, hogy úgyse tudod megcsinálni, amire készülsz, az valójában annyit jelent, hogy ő képtelen rá, és téged is le akar húzni. De én meg tudtam csinálni, akkor is, ha azt gondolták, nem vagyok rá képes”.
És tényleg megcsinálta; az USA egyik legveszélyesebbnek tartott városából, a kaliforniai Comptonból indulva lett fekete nőként kiemelkedő alakja egy jórészt fehérek uralta sportágnak, utat mutatva ezzel a tehetséges fekete fiataloknak.
Amikor 1999-ben, 17 évesen megnyerte a US Opent, 24 év után az első fekete játékos lett, aki Grand Slam-tornán hazavitte a trófeát – ez előtte utoljára Arthur Ashe-nek sikerült 1975-ben Wimbledonban. A nőknél pedig még régebbre kell visszamenni az időben, Serena előtt Althea Gibson volt az utolsó fekete győztes. Gibson összesen öt GS-tornát nyert meg, és visszavonulása évében, 1958-ban Wimbledonban és a US Openen is legyőzhetetlennek bizonyult.
„Ő az, aki miatt elkezdtem teniszezni, és biztos vagyok benne, hogy a jövőben is generációk számára lesz követendő példa. Jó volt látni, hogy valaki, aki úgy néz ki, mint én, uralni tudja a sportágat, amelyben addig a fehér játékosok voltak a meghatározók. Serena elhitette velem, hogy egyszer én is képes lehetek hasonló dominanciára, mint amit tőle láthattunk” – nyilatkozta a 18 éves Coco Gauff, aki jelenleg a 11. helyen áll a világranglistán.
Serena útja a csúcsra folyamatos küzdelem volt, kezdetnek ott volt a számára meglehetősen frusztráló tudat, hogy folyamatosan a 15 hónappal idősebb testvéréhez, Venushoz hasonlították. Ő maga azt mondta, mindig nagyon felpaprikázta, ha valaki csak úgy gondolt rá, mint Venus kishúgára.
Venus edzőpartnereként jártam a tornákat, és ha valahol megüresedett egy hely, beneveztem én is. Követtem őt, figyeltem őt, és ebből sokat profitáltam, mert amikor kikapott, levontam a megfelelő következtetéseket, hogy ne járjak ugyanúgy, mint ő. Nem a saját káromon tanultam meg a leckét, hanem az ő vereségeiből merítettem tapasztalatot, és ezáltal elkezdtem gyorsan kúszni fölfelé a világranglistán.
A családfő, Richard Williams azt nyilatkozta a lányairól, hogy nagyon eltérő karakterek, ami abban mutatkozott meg a leglátványosabban, ahogy a vereségekre reagáltak.
„Amikor a 2000-es wimbledoni elődöntőben Serena kikapott Venustól, vigasztalhatatlanul sírt. Egyszerűen nem tudja elviselni, ha legyőzik. Venus nem ilyen, ő egy vesztes meccs után hamar megnyugszik, és már azon morfondírozik, mit enne vacsorára”.
Serena úgy jellemezte magát, hogy sokkal nehezebben tudta kordában tartani az érzelmeit, mint a sztoikus Venus.
„Emlékszem, amikor gyerekként tanultam a betűk írását, és amikor nem ment tökéletesen, olyan dühös voltam miatta, hogy órákon át csak sírtam. Leírtam az A betűt, majd kiradíroztam, hogy aztán újra és újra leírjam, miközben az összes testvérem már az ágyban volt. Mindig is ilyen voltam.
Jól akartam teljesíteni, tökéletes akartam lenni. Persze tudtam, hogy tökéletes nem létezik, de addig nem bírtam megnyugodni, amíg ki nem hoztam magamból a maximumot, bármit is csináltam
– mondta Serena. A két nővér összesen 31 meccset vívott egymás ellen, az első hat mérkőzésből ötöt Venus nyert meg, aztán fordult a kocka, Serena a 2003-as wimbledoni finálé után már 7-5-re vezetett, és bár 2009-ben Venus ismét jobban állt összesítésben (10-9), a maradék tizenkét találkozóból csak hármat tudott behúzni.
Az egyik legnagyobb visszhangot kiváltó, egymás elleni meccsük egy olyan eset volt, amikor valójában össze sem csaptak, mivel a 2001-es Indian Wells-i elődöntőre Venus nem állt ki sérülésre hivatkozva. A két játékost, valamint az apjukat azzal vádolták: előre megegyeztek, hogy Serena jusson a döntőbe, és amikor az ifjabbik testvér kivonult a Kim Clijsters elleni döntőre, a családtagok pedig elfoglalták a helyüket a páholyban, a közönség mindhármukat kifütyülte.
Williams szetthátrányból verte Clijsterset, majd a győzelem után egyből apjához ment, hogy megölelje. Richard és Venus Williams is azt állította, hogy rasszista inzultus érte őket a nézőtéren, és Serena még évekkel később is a hatása alatt volt a történteknek.
Hú, az kemény volt, sosem fogom elfelejteni. Emlékszem, hogy beültem az autóba, és üvöltöttem. Aztán megálltam egy benzinkútnál, de ahelyett, hogy ünnepeltem volna, csak potyogtak a könnyeim.
Az incidens olyan mély nyomot hagyott Serenában, hogy a sokak által a GS-tornák után a legfontosabbnak tartott Indian Wells-i versenyt 14 éven át bojkottálta. De akkor sem ment simán a visszatérés, saját bevallása szerint poszttraumás stresszben szenvedett, és a pályára lépése előtt végig az járt a fejében, mi van, ha újra kifütyülik.
Williams pályafutását végigkísérték a rasszista sértegetések: 2001-ben például egy Sid Rosenberg nevű rádióriporter azt mondta, hogy neki és nővérének nem a Playboy-ban kellene meztelenül pózolnia, hanem a National Geographicban. A megjegyzés után Rosenberget kirúgták.
„Serena Williams pontosan úgy néz ki, mint azok a piros fenekű majmok az állatkertben” – hangzott el egy román tévés műsorvezető, Radu Banciu szájából, aki pénzbüntetéssel megúszta.
De nemcsak a bőrszíne, a testalkata miatt is folyamatosan célkeresztbe került minden idők egyik legjobb játékosa. 2014-ben az orosz szövetség akkori elnöke, Samil Tarpiscsev Williams fivérekként emlegette a testvérpárt, amiért egyéves eltiltást és 25 ezer dolláros pénzbüntetést kapott. Készült cikk a fenék-, illetve mellméretéről, úgyhogy bőven kijutott neki a testszégyenítésből, miközben az évek során eljutott oda, hogy megszerette a saját testét.
Az emberek olyanokat vágtak a fejemhez az erős testalkatom vagy az izmos karjaim miatt, hogy fiúnak születtem. Más voltam, mint Venus: ő vékony volt, magas és gyönyörű. Én erős, izmos – és szintén gyönyörű. De az igaz, jobban nem is különbözhettünk volna egymástól
„Williams testalkata miatt minden ruha, amit a meccsein viselt, egyből beszédtémát szolgáltatott” – jegyezte meg a Louisiana Állami Egyetem afroamerikai tanszékének professzora, Lori Latrice Martin.
Serena pedig sportot űzött abból, hogy merészebbnél merészebb ruhákban jelent meg a pályán: láthattuk őt testre feszülős vagy éppen estélyire emlékeztető szettben, esetleg farmerszoknyában, amihez fekete csizmát húzott. A legemlékezetesebb szerelést a 2018-as Roland Garroson viselte, ahol Macskanő-ruhát öltött, amivel kiakasztotta a francia szövetséget.
„Úgy érzem magam, mint egy harcos hercegnő. Mint egy királynő Wakandából” – utalt Williams a Fekete párduc című Marvel-filmre. „Ez az én módim, hogy szuperhős lehessek” – magyarázta a Párizsban viselt fekete ruhájáról.
A Twitter-oldalára pedig ezt írta ki: „Macskanő-ruha érdekel valakit? Az összes anyukának, akik nehezen gyógyultak fel a terhességből – tessék. Ha én meg tudom csinálni, akkor te is. Szeretlek titeket!”.
Később hozzátette, hogy azért is esett a választása erre a nagy vihart kiváltó ruhára, mert a szülés után jelentkező tüdőembólia miatt olyan dresszben akart játszani, ami segíti a megfelelő vérkeringést.
Williams eddigi utolsó Grand Slam-győzelmét 2017 januárjában, az Australian Openen aratta, amikor már várandós volt a kislányával. Bár utóbb azt mondta, imádta a terhességét, lelkileg nehezen fogadta el, hogy nem érezte azt, hogy meglenne a kapcsolat a babájával.
„Ez olyan téma, amiről az emberek nem szívesen beszélnek, mert úgy vannak vele, az első pillanattól szeretned kell a gyerekedet. Igen, egy nőstény oroszlán voltam, aki mindenáron megvédte volna a babáját, de nem jött meg az érzés, amit vártam. Néhány barátnőm mesélte, hogy ők is így voltak, ami annyiban segített, hogy kissé kevésbé éreztem rosszul magam”.
A szülés nem ment simán, és akkor még finoman fogalmaztunk: mivel a baba szívverése rohamosan csökkent, így a teniszező császármetszéssel hozta világra a kislányát, Olympiát, majd később olyan köhögőroham jött rá, hogy szétnyílt a sebe.
Olympia érkezése alapjaiban változtatta meg a híresen maximalista Williams teniszhez való viszonyát.
„A győzelem már csak egy vágy, de többé már nem szükséglet. Van egy gyönyörű lányom otthon, és bár még mindig akarom a győzelmeket, a sikert, az elismerést, már nem ezek miatt kelek fel reggelente”.
A visszatérése utáni második Grand Slam-tornán, a 2018-as wimbledoni viadalon már döntőt játszott, de két játszmában kikapott a német Angelique Kerbertől, majd a US Openen is a fináléban mutatták fel neki a stoptáblát, ezúttal Oszaka Naomi. Ez volt az a döntő, amely arról maradt emlékezetes, hogy Williams összeveszett a székbíróval, Carlos Ramosszal, aki előbb edzői tanácsadás, majd az ütő összetörése miatt figyelmeztette az amerikait, aki továbbra sem higgadt le, és amikor tolvajnak nevezte Ramost, a bíró automatikusan Oszakának ítélt egy játékot. Bár a 20 éves Oszaka élete első GS-sikerét aratta, Williams kiborulása sokkal nagyobb médiafigyelmet kapott.
„A férfi játékosok ennél sokkal durvább jelzőt is használtak már a bíróra. Azért vagyok itt, hogy a nők jogaiért és a nemek közti egyenlőségért küzdjek. Egy férfitól sosem vett volna el egy játékot, azért, mert tolvajnak nevezi. Ettől szétrobban az agyam, de harcolni fogok továbbra is a nőkért” – dühöngött Williams a US Open-döntő után.
Az eset után a korábbi világelső Viktorija Azarenka, valamint a legendás Billie Jean King is kiállt mellette.
„Ha egy nő emocionális a pályán, akkor hisztérikusnak nevezik és megbüntetik érte. Ha egy férfi csinálja ugyanezt, rá annyit mondanak, szókimondó, és messze nincs ilyen felhajtás. Köszönet Serena Williams, hogy felhívtad a figyelmet erre a kettős mércére. Több ilyen hangra lenne szükség” – írta King.
Williams mindig is fontosnak tartotta, hogy szószólója legyen a női sportolóknak, és a maga módján segítsen nekik abban, hogy kiteljesedjenek.
Szeretném azt gondolni, hogy a nekem biztosított lehetőségeknek köszönhetően a nők önmaguk lehetnek a pályán. Játszhatnak agresszívan és rázhatják az öklüket. Lehetnek erősek és ennek ellenére gyönyörűek. Azt vehetnek fel, amit csak akarnak, mondhatnak bármit, és szétrúghatják mások seggét úgy, hogy még büszkék is rá.
Sok hibát elkövettem a pályafutásom során, de ezek a tanulást szolgálták, és utólag már fontos emlékek lettek. Messze vagyok a tökéletestől, de rengeteg kritikát kaptam, és talán azáltal, hogy nehéz időket éltem meg, az utánam következő generációnak könnyebb lesz. Remélem, az emberek úgy gondolnak rám, mint valakire, aki a tenisznél nagyobb dolgot szimbolizál”.
A tavaly Wimbledonban elszenvedett sérülése után zsinórban három GS-tornát hagyott ki, majd idén a londoni füvespályás szentélyben nem sikerült túl fényesre a visszatérése, mert az első körben kizúgott. Az utóbbi egy évét látva egyáltalán nem meglepő a mostani döntése, igaz, volt olyan, aki már korábban visszavonultatta volna. A román milliárdos, a Madrid Open jogtulajdonosa, Ion Tiriac 2021 januárjában csúnyán beleszállt Williamsbe, akiről azt mondta, az ő korában, ilyen testalkattal már nem mozog olyan könnyedén, mint 15 éve.
„Ha egy kis tisztesség lenne benne, visszavonulna” – mondta Tiriac, aki évekkel korábban is tett már hasonlóan otromba kijelentést.
A Vogue-nak írt hosszú, kitárulkozó vallomásában Williams úgy fogalmazott: „megbarátkozni a visszavonulás gondolatával, ez a legnehezebb dolog, amit csak el tudok képzelni. Utálom. Utálom, hogy az életem útkereszteződéshez érkezett. Folyton azt mondom magamnak, bárcsak könnyű lenne, de nem az. (…) Ez a sport nagyon sokat adott nekem.
Imádtam nyerni. Imádtam a harcot. Imádtam a nézőket szórakoztatni, és azt, hogy hétről hétre újra magas szinten kellett teljesíteni. Életem legboldogabb pillanatai közé sorolom, amikor Melbourne-ben a játékoskijáróban várakoztam, aztán besétáltam a Rod Laver Arenába, és bár bent volt a fülhallgatóm, hogy fókuszált maradjak és kizárjam a hangzavart, mégis éreztem a közönség energiáját.
Serena azt mondta, azzal a céllal kezdett el teniszezni, hogy megnyerje a US Opent. Aztán egymás után jöttek az újabb és újabb győzelmek, lehagyta Martina Hingist, majd Szeles Mónikát, aztán beérte Billie Jean Kinget, aki óriási hatással volt rá, mert ő volt a nemek közti egyenlőség első élharcosa a női sportolók között. Williams szép lassan mindenkit lehagyott, egyedül Margaret Courtot nem érte be, aki 24 GS-győzelmével marad az örökranglista élén.
„Hazudnék, ha azt mondanám, nem akartam azt a rekordot. Persze, hogy akartam, és ha eljutottam egy GS-döntőbe, eszembe is jutott a rekord. Talán túl sokat is gondoltam rá, és ez nem segített. Úgy érzem, akár harmincnál is több Grand Slam-győzelmem lehetne, és megvoltak a lehetőségeim a szülés után. Császármetszéses szülés, majd egy második tüdőembólia után is eljutottam a legfontosabb tornák döntőjébe. Játszottam, amikor még szoptattam a babámat. Játszottam, miközben a szülés utáni depresszióban szenvedtem. De nem jutottam el a 24. győzelmemig. Huszonháromszor viszont eljutottam oda, ahova szerettem volna. És ez nagyon jó, sőt, különleges. De ezekben a napokban, ha választanom kell a tenisz és a család között, utóbbira voksolok.”
