A magyar úszósportban szinte példa nélküli, hogy olyan sportoló szerez világbajnoki érmet, akiről korábban senki sem hallott.
Eddig általában a színpad leeresztett függönye mögött alkottam.
Mit értsünk ez alatt?
Nem igazán kerültem a média kereszttüzébe. Igaz, nem is adtam rá okot. Medencében ugyanis soha nem szereztem érmet. Úsztam becsülettel, aztán 800 vagy 1500 gyorson legjobb esetben is csak a 4–5. helyen végeztem a korosztályos országos bajnokságokon. A medencés válogatottak közül Kalmár Ákos, Márton Ricsi vagy Holló Balázs is az én korosztályom, ők mindig jobbnak bizonyultak nálam.
Az élet furcsa fintora, hogy miközben az említett urak még sosem jutottak felnőtt világbajnoki érem közelébe, addig pár napja nyert egy bronzot.
A jelek szerint igen. De remélem, hamarosan ők is csatlakoznak hozzám. Innen is ölelem őket!
Miért lett éppen úszó?
Édesapám úszott és vízilabdázott, anyu szintén versenyszerűen úszott fiatal korában. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a vecsési házunkkal szemben állt a tanuszoda, a szüleimnek nem lehetett bonyolult dolguk, amikor arról gondolkodtak, milyen sport felé tereljenek. 2010-ben kerültem a Ferencvároshoz, akkoriban még csak délután úsztam, anyuék hordtak fel. 2014-ben költöztünk Budapestre, onnan már többnyire magamtól jártam a napi két edzésre. Tizenkét év alatt számos edzővel dolgoztam együtt, többek közt Nagy Nikoletta, Formaggini László és Dr. Pécsi Annamária munkája is benne van ebben a vb-éremben.
A relatív sikertelenség miatt váltott medencéből nyílt vízre?
Azért váltottam, mert az akkori edzőm arra terelt. 2017-ben szólt, hogy lesz egy válogató.
Próbáljuk ki, mert látok benne lehetőséget a számodra
– mondta. A Maty-éren tartották a válogatót, harmadik lettem, így egyből bekerültem az ifi válogatottba.
A nyíltvízi úszás sem indult sikerrel, hiszen a 2017-es marseille-i junior Eb-n a 20. helyen zárt 7,5 kilométeren.
Így igaz. Viszont éppen az Európa-bajnokság után igazolt át az edzőm egy másik klubba, és azóta, négy éve készülök Kutasi Gergellyel. A jelek szerint igencsak jó edző.
A világ gyorsúszó és nyíltvízi elitjének az alkatát ismerve eléggé kilóg a sorból.
Mire gondol?
Arra, hogy a legjobbak szinte egytől egyig vékony lábú, széles vállú, 190–200 centi közti srácok. A széles vállal nincs gondja, ám hozzájuk képest alacsonyabb, nagyjából 180 centi, alul, fölül masszív. Első ránézésre azt mondanám, inkább birkózó, mint úszó alkat.
Tény, hogy csak 181 vagyok és az átlagos gyorsúszó minimum 190 környéke. De a 25 kilométeres táv annyira speciális, hogy ott nem mindenki illik bele ebbe a szabványba. Szóval ezen a távon még sosem éreztem hátrányát az alkatomnak.
Mit tart erősségének? Igényel egyáltalán bármilyen speciális tudást, képességet a 25 kilométer?
Leginkább mentális készséget igényel.
Avagy kizárólag fejben dől el egy 25 kilométeres verseny végeredménye?
Persze a fizikális, technikai felkészültség sem mellékes, de a mentális a lényeg.
Mennyi energiát éget el egy-egy ilyen verseny alatt?
Még sosem mértük. De biztosan valami gyönyörű nagy szám.
Pedig azt vártam, konkrét számot mond, aminek megfelelően patikamérlegen állítják be, hogy egy ilyen ötórás verseny alatt mikor, mit és mennyit eszik, iszik, mivel pótolja úszás közben az energiaveszteséget.
Ennyire nem vagyunk még tudományosak. Én izotóniás italt keverek energiazselével.
Feltételezem holtpont, holtpontok nélkül nem lehet végigúszni egy ilyen távot. A Lupa-tavon mikor jött?
Eleinte nem diktált a mezőny nagy tempót, nagyjából tíz kilométert követően azonban nagyobbat rántottak, mint szoktak, és azt csak fokozták a végéig. Ezért csak 22 kilométer után, nagyjából az utolsó kör első egyenesénél értük utol az elejét. Addig tudtam tartani a többieket, ott éreztem először fájdalmat, ami semmi jót nem sejtetett a végére. Szerencsére ott úszott mellettem a holland srác, vele együtt fel tudtunk zárkózni.
Ilyenkor van bármiféle kommunikáció a vízben? Összenéznek, netán szólnak egymáshoz, kanyar vagy ivás közben, hogy gyerünk, próbáljunk meg felúszni rájuk?
Itt nincs olyan, mint bringában vagy atlétikában, hogy csak át kell szólni, kicsit vezess már öreg, hadd utazhassak a lábvizeden, aztán majd visszaadom a következő körben. Ez nem így működik. Maximum az elején, a rajt előtt szokott lenni némi összebeszélés, de menetközben szinte mindig borul minden. A holland srác szerintem azzal sem volt tisztában, hogy ki haladt mögötte, mégis sokat segített nekem.
A vb utáni nyilatkozatát hallgatva, olvasva elég impulzív, laza srácnak tűnik.
Próbálok nem minden dolgot halál komolyan venni. Amint látok egy kis viccre lehetőséget, amivel meg tudom törni a monotóniát, egyből megragadom az alkalmat.
Pont azért kérdezem, mert monotónia 25 kilométer alatt aztán akad bőven. Verseny alatt el-elkalandozik a gondolata, verset mond, énekel, tempót számlál, technikára figyel, egyáltalán mire gondol, min jár az agya úszás közben?
Bármilyen hihetetlennek hangzik, a verseny minden pillanata iszonyatos koncentrációt igényel. Ha öt óra alatt csak néhány másodpercre is kihagy a figyelmed, ha nem jól reagálsz le egy-egy változást, ha elkalandozol, abból rögtön 4–5 méter hátrány lesz, és a végeredményedben fizeted meg az árát.
Ezért kizárólag az előzetes taktika betartására, és arra fókuszálok, hogy ahhoz képest hogyan alakul a verseny, mikor mit kell változtatnom.
Medencében és nyílt vízen egyaránt készül?
Többnyire medencében edzünk. Olykor megyünk ki csak a Lupára, ami Budapesten és környékén az egyetlen elérhető nyílt víz.
A Lupa-tó, mint helyszín ilyen értelemben hazai pályát, azaz előnyt jelentett?
Pont a vb előtt edzőtáboroztunk két hétig a Balatonon, ahol minden délután nyílt vízen edzettünk. Azzal szemben, hogy általában medencében készülök, és olykor úszom csak a Lupa-tóban, ez jelentette az igazi előnyt. Azért merőben más fal és elrugaszkodás nélkül úszni, csak menni előre a nyílt vízen.
Az utóbbi években olyan medencés sztárok is a nyílt víz felé fordultak, mint az 1500-as világbajnok, a Budapesten kis híján elképesztő világcsúcsot úszó olasz Gregorio Paltrinieri, a távot szintén 14:40-en belül letudó német Florian Wellbrock vagy az ukrán Mihajlo Romancsuk. A fejlődését tekintve irányt mutat, hogy mire volt képes két éve, mire most, illetve 1–2 év múlva 1500-on?
Öt vagy tíz kilométeren fontos az 1500-as idő, mert tisztán mutatja azt a nagyobb utazósebesség-képességet, amivel Paltrinieri vagy Wellbrock a világ előtt jár jelenleg. 25 kilométeren azonban nincs akkora jelentősége, ezért ez a táv nem is az ő, sokkal inkább a francia Axel Reymond felségterülete.
Ugyan a 25 kilométert nem kötelek, hanem az egymástól több száz méterre lévő bóják között csalinkázva, a tengeri versenyeken még az áramlatoktól is befolyásolva ússzák, mégis erről az utazósebességről kapunk némi képet, ha a távot 250 darab 100 méterre bontjuk. Ezúttal nagyjából 1 perc 12–13 másodperces száz métereket úsztak öt órán keresztül, ami nemcsak a kívülállót képeszti el, de úszó szemmel nézve sem semmi. A jövőjét tekintve mennyire fontos, hogy ezt az amúgy is magas utazósebességet tovább növelje?
Az idő ezen a távon pont azért nem igazán számít, amit elmondott.
Minden verseny más és más időjárási körülmények zajlik, nagy mértékben befolyásolja a vízhőfok, a hullámzás és igen, tengeren az áramlat is. Ezért sem lehet nyílt vízen világranglistát felállítani. Ebben a sportágban kizárólag a helyezés fontos.
Lesz ennél a 3. helynél is feljebb?
Ez a bronzérem új kapukat, lehetőségeket nyit meg, szeretnék élni vele.
Például?
Több edzőtábor, jobb felkészülés, hasonlók.
Eddig nem nagyon futotta ilyenre?
Jártam én is edzőtáborba, de felnőtt vb-érmesként mégis csak másak lesznek a lehetőségek. Remélhetőleg megnyílnak olyan állami, szövetségi csatornák, amelyek eddig fényes érem nélkül elérhetetlennek tűntek számomra. Ezek segítségével szeretnék több olyan edzőtáborba eljutni, ahol, ha azt látja jónak az edzőm, akár heteken át hullámzó tengervízben gyakorolhatok. Ahol jobban felkészülhetek, és a versenyeken majd még jobb eredményeket érhetek el. Mert szép, szép ez a bronz, de mindig van feljebb. És lesz is.
