Attól a naptól kezdve, hogy Kós Hubert kijelentette, hogy olimpiai bajnok szeretne lenni, a lehető legmagasabbra állította a mércét maga előtt. A merész előrejelzést nem sikerült igazolnia a tavaly májusi budapesti Európa-bajnokságon, ahol 200 vegyesen az ötödik helyen végzett, de a saját junior világrekordját megdöntötte. Azzal az 1:56.99 perces időeredményével Tokióban, az első olimpiáján újra ötödik lehetett volna, ehelyett a kevésbé jól hangzó 20. helyen zárt.
Némi vigaszt jelenthetett számára, hogy az év végi rövidpályás Európa-bajnokságon begyűjtenie egy bronzérmet 400 vegyesen.
A június 18-án kezdődő világbajnokság – a hazai pálya előnyével – új esélyt ad a 19 éves Kósnak, aki 200 vegyesen dobogós helyen végezne.
Hubi eltökélt, én pedig bizakodó vagyok, mert kifejezetten jól sikerült a felkészülése
– nyilatkozta az SzPress Hírszolgálatnak edzője, Magyarovits Zoltán.
„Ha a versenyzőm a döntőbe jut a vébén, és ott a világ legjobbjaival csatázhat, ráadásul övé lesz az egyik érem, egymás nyakába fogunk borulni, és talán még könny is fut a szemünkbe. Egy ilyen siker megerősítené a lelkünket, és begyógyítaná végleg a sebeket. Ha csak a döntőbe jutással büszkélkedhetünk, még arra is azt mondhatjuk, hogy jó úton haladunk, nem kell irányt változtatni. A harmadik eshetőségről a legnehezebb beszélni, de arról sem hallgathatok. Amennyiben megismétlődik Tokió, és szomorúságomra lemaradna a döntőről, csak arra juthatok, hogy valami félrement, valamit rosszul csináltam.
Ennek pedig még az is lehet a következménye, hogy mehetek vissza a kismedencében bugyborékoló kiscsoportosokhoz, és kezdhetek újra építkezni.
Hozzátette, ezzel az eshetőséggel foglalkozik a legkevesebbet, mert szerint a bronznál értékesebb érem is benne van a kalapban.
