A csapat legeredményesebb játékosa idén a marokkói Ryan Mmaee, légiós azonban mindössze kétszer ért fel a gólkirályi trónra a klub játékosaként. Nézzük, kik voltak eddig a Fradi történelmének legjobbjai.
Az első: Pokorny József (1882-1955)
A magyar futballbajnokság első gólkirálya Manno Miltiades, a BTC csatára volt, aki 1901-ben 17, 1902-ben 10 találattal lett a legeredményesebb. A később az 1932-es Los Angeles-i olimpia szellemi versenyén szobrászatban ezüstérmet szerzett sportolót Károly Jenő (MTK, 15 gól) követte, a Ferencváros 1904-ben ünnepelhetett először, amikor Pokorny József 12 vagy még annál is több góllal végzett az élen.
Hogy miért a bizonytalanság? Nos, a korabeli statisztikákat nem vezették kellő pontossággal, így csak annyi tudható bizonyossággal, hogy 12 gól az ő nevéhez fűződik, de akad öt olyan ferencvárosi találat, amelynek szerzőjét nem ismerjük – feltehetőleg Pokornynak azokhoz is volt közük.
1955. március 17-én, 72 évesen halt meg, nevét a budatétényi sportpálya őrzi.
Schlosser Imre (1889-1959)
A magyar futball és a Ferencváros első Európa-klasszis csatára, aki pontosan tíz évvel született a Ferencvárosi Torna Club 1899-es alapítása előtt. Ahogy a Fradi.hu írta róla, két bátyja ajánlotta Malaky Mihály figyelmébe, aki 1905-ben szerződtette az ekkor még csak 15 éves játékost, akinek elég volt egy meccs ahhoz, hogy a szakember a lefújás után elé tegye a leigazolást hitelesítő papírokat.
Schlosser 13-szoros magyar bajnok (hétszer a Fradival, hatszor az MTK-val) és 7-szeres gólkirály volt, mindkettő a mai napig magyar csúcs. A statisztikák szerint 747 mérkőzésen lépett pályára, és 1017 gólt szerzett, mérkőzésenkénti gólátlaga 1,36 volt.
De a ferencvárosi gólkirálysága is elképesztő átlagokat hozott:
- 1908-1909: 30 gól, 15 mérkőzés (2,0-s átlag)
- 1909-1910: 18 gól, 16 mérkőzés (1,125-ös átlag)
- 1910-1911: 38 gól, 18 mérkőzés (2,11-es átlag)
- 1911-1912: 34 gól, 17 mérkőzés (2,0-s átlag)
- 1912-1913: 33 gól, 16 mérkőzés (2,06-os átlag)
- 1913-1914: 21 gól, 13 mérkőzés (1,615-ös átlag)
A rekordot azonban az MTK színeiben elért egyetlen gólkirályi címe hozta, az 1916-1917-es idényben ugyanis 16 meccsen 38-szor volt eredményes, a 2,375-ös átlag a mai napig magyar bajnoki csúcs.
A Fradiban 17 (!) alkalommal szerzett mesterhármast, kilencszer négy, kétszer öt, egyszer hat és egyszer 1912. június 9-én, a III. Kerület elleni 11-3-as mérkőzésen nyolc gólt is lőtt.
1915-ben összekülönbözött a vezetőkkel, akkor került a rivális MTK-ba. Később edzőként dolgozott a svéd FC Kamraterna, a lengyel Wisla Kraków, majd a bécsi Wiener AC csapatánál, 1926-ban azonban játékosként még visszatért az Üllői útra.
Titokban sok könnyet hullattam az elhagyott zöld-fehér színekért. Az igazi klubszellemet ott szívtam magamba, és az FTC-ből lendült futballkarrierem a magasba. Mindig igazi örömet éreztem, amikor a zöld-fehér sávos trikót magamon feszülni éreztem
– nyilatkozta.
A válogatottban 1906 és 1927 között 68 mérkőzésen 59 gólt szerzett. 1959. július 18-án, 69 évesen halt meg.
Takács II József (1904-1983)
Ha nem sérül meg egy csapattársa, és nem kell a kapuból kijönnie és mezőnyjátékosként folytatnia, talán sohasem derült volna ki, milyen fantasztikus csatárerényeket csillogtathat meg Takács József.
Így viszont a Vasas csatára 19 évesen már bemutatkozhatott a válogatottban, majd amikor 1925-26-ban 29 találattal gólkirály lett, lecsapott rá a Ferencváros. Ott Takács II néven vált ismerté, mivel bátyja, a válogatott védő, Takács Géza (becenevén Mari néni) is ott játszott, értelem szerűen övé lett a Takács I elnevezés.
A zöldekkel háromszor (1927-1928, 1931-1932,1933-1934) lett magyar bajnok, négyszer pedig gólkirály: 1927-1928 (31 gól), 1928-1929 (41 gól), 1929-1930 (40 gól), 1931-1932 (42 gól).
A válogatottban 32 mérkőzésen 26 gólt szerzett. Takács II később még játszott a Soroksár, illetve az 1938 és 1940 között az NB I-ben szereplő Taxisok csapatában. Hogy ilyen pedigrével és az ő nevével többre is vihette volna, arról így beszélt a Nemzeti Sport. 1942. január 5-i számában.
Nem vágytam soha többre, mint amennyit elértem. Van egy derék, szép feleségem, kacagó gyermekeim. Közös házam a Gézával. Még egyre azért vágyom, hogy teljesen megelégedett legyek. Nagyon szeretném, ha a hátralévő vizsgáim sikerülnének. Tudom, ma már eszesebbek a labdarúgók minden csapatban. Én sohasem használtam ki a sajtó áldásos hatalmát. Azon a címen sohasem kopogtattam egy ajtón sem, hogy én vagyok Takács II, a gólkirály.
Az FTC örökös bajnoka 1983. szeptember 3-án, 79 éves korában halt meg.
Toldi Géza (1909-1985)
Tunigold Géza néven született futballista egy környékbeli gyerekekből álló csapat tagjaként ismerkedett meg a sportággal, együtt alapították meg az I. Kerületi Torna Egyletet, amely az ifjúsági negyedosztályból egészen az élvonalbeli bajnoki címig jutott.
1928-ban figyeltek fel a tehetségére, a Nagyvárad AC és a magyar bajnoki címvédő Ferencvárosi Torna Club közül végül utóbbi mellett döntött. Ahogy a Fradi.hu írta róla, elsősorban azért határoztak így a szülők, mert a klub a 32 pengős fizetés mellett vállalta Géza taníttatását.
Az FTC írásbeli kérvényt nyújtott be, hogy új szerzeményét Tunigold helyett Tamási néven szerepeltethesse, végül a Pécs-Baranya elleni bajnokin Toldi néven futott ki a pályára. 1933–34-ben 27 találattal lett gólkirály, de volt benne csalódottság: „Nem voltam rá túl büszke, hiszen kevés góllal kerültem az élre. Akkortájt több gólt illet rúgni, de a csapatok kiegyensúlyozottak voltak és az erős mezőnyben megoszlott a gólszerzők serege.”
Szerepelt később a Gamma (1939-1940) és a Szegedi AK (1940-1942) csapataiban, 1942-1943-ban visszatért a Fradiba, végül a Zuglói MADISZ-ban fejezte be pályafutását 1945-46-ban.
Összesen 324 NB I-es mérkőzésen szerepelt és 271 gólt lőtt. A Ferencvárosban 454 mérkőzésen szerepelt és 428 gólig jutott – 15 alkalommal szerzett mesterhármast és kétszer lőtt négy gólt egyetlen tétmérkőzés alatt. A válogatottban 46 alkalommal szerepelt és összesen 25 gólt ért el.
1985. augusztus 16-án, 76 évesen halt meg.
Sárosi György (1912-1993)
Stefancsics Györgyként született 1912-ben egy igazi sportos családban. Hét évvel fiatalabb öccse, Sárosi Béla a Fradi futballcsapatában is csapattársa volt, másik testvére, Sárosi László (úszó és vízilabdázó) pedig az 1976-ban olimpiai bajnok ifj. Sárosi László édesapja.
Bár egyetemi tanulmányai alatt a BEAC-ban futballozott, a lehető legjobb ütemben, 1931-ben írta alá első profi szerződését az FTC-ben. Ezzel részese lett annak a sporttörténelmi tettnek, amire azóta sem volt példa: a csapat százszázalékos teljesítménnyel lett magyar bajnok.
Sárosi összesen öt bajnoki aranyérmet nyert (1931–32, 1933–34, 1937–38, 1939–40, 1940–41), ugyancsak 5-ször lett Magyar Kupa-győztes (1933, 1935, 1942, 1943, 1944). Háromszor volt gólkirály: 1936-ban 36, 1940-ben 23 és 1941-ben 29 találattal.
A magyar válogatottban 62 mérkőzésen 42 gólt szerzett, a gólcsúcsot is ő tartja, hiszen 1937. szeptember 19-én, a Csehszlovákia elleni 8-3-as találkozón hétszer volt eredményes. Tagja volt az 1938-as világbajnoki döntés csapatnak.
A korszak egyik legjobb csatára és középfedezete 644 Fradi-meccsén 638 alkalommal talált be. Edzőként a svájci Lugano mellett olasz kluboknál dolgozott, a legnagyobb sikerét a Juventusszal érte el, amelyet 1952-ben olasz aranyéremhez segített.
Deák Ferenc (1922-1998)
Akadt még egy gólkirály a Fradi történetében, aki kapusként kezdte a pályafutását. Deák Ferenc azonban csak addig maradt a kapuban, amíg egy lövés úgy fejbe nem találta, hogy elveszítette az eszméletét. A szülők csak úgy engedték, hogy az egyébként jó lövőerővel és célzóképességgel megáldott fiú a sportágnál maradjon, ha többet nem áll kapuba.
Ezzel pedig egy szenzációs karrier vette a kezdetét Pestszentlőrincen, ahol a Szentlőrinci AC színeiben – ha hinni lehet a statisztikáknak – 1940 és 1947 között 186 mérkőzésen 358 (!) gólt szerzett. Ami biztos, hogy az 1945-1946-os és az 1946-1947-es idényben is gólkirály lett, előbb 34 mérkőzésen 66 gólt szerzett (ez máig világrekord), majd 48 találattal zárt.
1947-ben igazolt a Fradihoz, ahol Bamba három szezon alatt 110 mérkőzésen összesen 155 gólt szerzett – benne az 1948-49-es bajnokcsapat gólkirályaként jegyzett 59 találattal.
A válogatottban is szédületes a rekordja, meccsenként 1,45, ami ugyancsak világcsúcsnak számít: 20 mérkőzésén 29-szer volt eredményes.
1997-ben Münchenben az évszázad gólkirályának választották, egy évvel később, 1998. április 18-án, 76 évesen halt meg.
Friedmanszky Zoltán (1934-2022)
1934. október 22-én született Ormospusztán (ma Ormosbánya), ott ismerkedett meg a labdarúgás alapjaival. A Kiskunfélegyházi Vasas színeiben mutatkozott be a másodosztályú bajnokságban, majd a Testnevelési Főiskolán (TF) tanult és csak annak elvégzését követően 1957-ben igazolhatott a Ferencvároshoz.
Rögtön az első szezonjában (társ)gólkirály lett, az 1957-1958-as idény végére 16 találatig jutott, a klub színeiben 162 alkalommal lépett pályára és 83 gólt szerzett.
Kétszer, 1963-ban és 1964-ben volt magyar bajnok, 1956-ban pedig MK-győztes, de tagja volt az 1963-as VVK-elődöntős és az 1965-ös VVK-győztes együttesnek is. Noha az 1958-as vb-re utazó magyar válogatottban kerettag volt, sem akkor, sem később nem mutatkozott be a legjobbak között.
Idén március 31-én, 87 évesen halt meg.
Albert Flórián (1941-2011)
A Császár – csak így emlegették az Üllői úton és szerte az országban azt a játékost, aki az aranycsapat tagjai után talán a legismertebb és legnépszerűbb labdarúgó volt Magyarországon.
A hercegszántói születésű játékos 11 évesen, 1952-ben került a Ferencvároshoz, amelyhez egész pályafutása alatt hű maradt. 17 évesen két góllal debütált az NB I-ben a DVTK elleni 3-1-es mérkőzésen, hét hónappal később már a svédek ellen a válogatottban szerepelt – ott két gólpasszal mutatkozott be.
Legnagyobb sikerét a Ferencvárossal 1965-ben érte el, a csapat megnyerte a Vásárvárosok Kupáját, a döntőben 1-0-ra legyőzve az olasz Juventust. Négyszeres bajnok (1963, 1964,1967, 1968), egyszeres Magyar Kupa-győztes (1972) volt, 1960-ban 27,1961-ben 21, míg 1965-ben 27 találattal lett gólkirály. De az 1962-es világbajnokságon és az 1965-66-os BEK-évadban is ő volt a legeredményesebb.
1959 és 1974 között 351 bajnoki mérkőzésen 256 gólt szerzett a Ferencváros színeiben, a válogatottban 75 mérkőzésen 31-szer volt eredményes. 1960-ban olimpiai, 1964-ben Európa-bajnoki bronzérmet nyert, 1972-ben tagja volt az Eb-4., 1962-ben a vb-5., 1966-ban pedig a vb-6. nemzeti csapatnak. Százszoros válogatott is lehetett volna, csakhogy 1969-ben ütközött a dánok kapusával, és súlyos térdsérülést szenvedett.
70 évesen, 2011. október 31-én halt meg.
Nyilasi Tibor (1955-)
A margitszigeti Úttörőstadionban nőtt fel, 15 évesen pedig már a Ferencváros játékosa volt Nyilasi Tibor, a klub elmúlt ötven évének ikonikus alakja. A zöld-fehérek ifjúsági csapatában 1971 és 1974 között 65 mérkőzésen 54 gólt szerzett, a felnőttek között 1973. május 19-én a Népstadionban debütált csereként.
Tíz évet át szerepelt a Fradi felnőtt csapatában, nyert két bajnoki címet (1976, 1981), öt ezüstöt és két bronzot, háromszor volt ragja a kupagyőztes csapatnak (1974, 1976, 1978), 1975-ben pedig KEK-döntőt vívhatott. 1981-ben 30 találattal ő lett a magyar bajnokság gólkirálya, csak azért nem lett európai Aranycipős, mert a bolgár Gregori Szlavkov hazája bajnokságának utolsó fordulójában négy gólt szerzett és megelőzte.
Leginkább azért sajnálom, hogy nem nyerhettem meg, mert olyan jól hangzott volna, hogy példaképem, Albert Flórián aranylabdás lett a Fradiból, én pedig aranycipős
– mesélte a FourFourTwo magazinnak.
243 magyar bajnoki mérkőzésen összesen 130 gólt lőtt. Szerepelt az 1978-as és az 1982-es világbajnokságon is, ahol öt mérkőzésen két gólt szerzett, a válogatottban 70 összecsapáson 32 gól volt a mérlege. Sikeres bécsi szereplését követően (ahol az Austria Wiennel három bajnoki címet és egy kupát nyert, 1983-1984-ben pedig 26 találattal gólkirály volt) vonult vissza.
Edzőként összesen 253 alkalommal irányította a Fradit, a csapat 1992-ben bajnok, 1991-ben, 1993-ban és 1994-ben Magyar Kupa-győztes lett vele.
Dzurják József (1962-)
Sokáig nem látszott, hogy az NB I lehet a célja, hiszen a Jászberényi Lehel, a Jászárokszállási Vasas, a Békéscsaba és a Honvéd Szabó Lajos SE csapatain keresztül jutott el a Diósgyőrig.
Ugyan csapata 1984 tavaszán simán kiesett, a Csöpi becenévre hallgat támadó az NB II-ben szenzációs teljesítménnyel rukkolt elő. Két másodosztályú idényében kétszer lett gólkirály, összesen 53-szor volt eredményes, és gyerekkori álma vált valóra, amikor végül a Fradihoz szerződött.
Dzurják 171 mérkőzésen 97 gólt szerzett a Fradiban, 1989-90-ben 18 találattal lett gólkirály. A szurkolók azt tartották róla, elég, ha a kapu közelében sertepertél, a labda úgyis bepattan róla. 1991-92-ben bajnok lett a zöldekkel, 1991-ben Magyar Kupát nyert, de a ciprusi Omoniával is megcsinálta a nagy triplázást (bajnok, kupagyőztes, gólkirály).
2009-ben leukémiát diagnosztizáltak nála, amelyből szerencsére felépült.
Igor Nicsenko (1971-)
Ha nincsen Stadler József és az ő rendíthetetlen álma a magyar futballról, akkor lehet, sohasem ismerjük meg Igor Nicsenkót. A szőke ukrán csatár a Metalliszt csapatával szerepelt a szovjet, majd az önálló ukrán bajnokságban is, végül 1995 tavaszán igazolt Magyarországra a Stadler együtteséhez.
1996-ban szerződtette a Fradi, így a Stadler-színekben szerzett nyolc, valamint a tíz FTC-mezben elért gólnak köszönhetően gólkirály lett – a magyar NB I történetében első idegenlégiósként. Emellett bajnoki címet is ünnepelhetett.
A következő két szezonban előbb 24 meccsen 14, majd 28 mérkőzésen 7 gólt szerzett. 1998 nyarán az első osztály újoncához, a korábbi edzője, Varga Zoltán által irányított Dunaferrhez szerződött, amellyel ugyancsak aranyérmet nyert.
2001 nyarán Győrbe igazolt, majd 2005-ben előbb az ukrán első osztályú Zakarpattya, majd az ukrán harmadosztályú Krisztal Herszon játékosa lett, ott vonult vissza 37 évesen.
Böde Dániel (1986-)
„Böde pápa lőj egy gólt” – harsogja a felirat minden Paks-mérkőzésen, Tolna megye első számú csatára azonban keretbe foglalt pályafutása közepén a Ferencváros színeiben kergette őrületbe az ellenfél védőit.
2012 nyarán kötött hároméves szerződést a Fradival, amelynek színeiben összesen 297 mérkőzésen lépett pályára, 131 gólt szerzett. Betalált magyar és nemzetközi meccseken, eredményes volt a válogatottban – 2015-16-ban, 17 találattal gólkirály lett, de a 2012–13-as szezonban is ugyanennyit szerzett, akkor az csupán a második helyhez volt elég.
A válogatottban 25 mérkőzésen ötször volt eredményes, tagja volt a 2016-os Eb-nyolcaddöntős csapatnak.
Miután Szerhij Rebrov irányítása alatt kevesebb lehetőséget kapott, 2019. június 6-án visszaigazolt Paksra.
Davide Lanzafame (1987-)
A Ferencváros történetének második légiósa, aki gólkirályi címig vitte. Az olasz játékos a Juventus, a Bari és a Parma érintésével 2013 januárjában, kölcsönben érkezett a Budapest Honvédhoz, ahol 10 bajnokin öt gólt szerzett. A kispestiek marasztalták volna, de olaszországi bundavád miatt az olasz szövetség eltiltotta.
Miután letöltötte a büntetését, egy perugiai és novarai kitérő után 2016-ban tért vissza a Honvédhoz, amellyel 2017-ben bajnokságot nyert, a 2017/2018-as szezont pedig gólkirályként és az év játékosaként zárta (18 góllal és 12 gólpasszal érdemelte ki az első helyet).
2018-ban szerződtette a Fradi, a szezon felénél nyolc találatával vezette a góllövőlistát, végül 16 góllal zárt és a Honvéd játékosával, Holender Filippel megosztva ismét gólkirály lett.
2019 augusztusában visszatért a Honvédhoz, majd 2020-ban fél évet a török másodosztályban szereplő Adana Demirsporban töltött, 2021. február 1-jén pedig az olasz másodosztályú Vicenza szerződtette.
A 35. születésnapján, idén február 9-én jelentette be a visszavonulását.
