Clutch player, így hívják az angolban azokat a sportolókat, akik a legrázósabb, legkiélezettebb helyzetben sem remegnek meg, akikre nyugodtan rá lehet bízni például az utolsó dobást döntetlen állásnál pár másodperccel a vége előtt – vagy akire a sorsdöntő pillanatban is számítani lehet, hogy elkapja a felé dobott tojáslabdát.
Ha azt szeretnénk eldönteni, hogy a visszavonulását a napokban bejelentő NFL-játékos, Julian Edelman clutch player volt-e, elég segítségül hívnunk az amerikaifutball történetének talán legnagyobb játékosát, a hétszeres Super Bowl-győztes Tom Bradyt.
A legnagyobb színpadon és a legfontosabb pillanatokban mindig sikerrel jártál. A rájátszás volt a te igazi tereped, ott villogtál leginkább
– írta az Instagram-oldalán Brady, aki hét bajnoki címéből hármat Edelmannel az oldalán gyűjtött be.
A 49. Super Bowlon, a Seattle Seahawks ellen két perccel a vége előtt, hárompontos hátrányban Brady passza után Edelman szerezte azt a touchdownt, amivel a New England Patriots megnyerte a nagydöntőt (01:09-nél látható a videón).
Két évvel később a New England a sporttörténelem legvalószínűtlenebb fordítását bemutatva, 3-28-as állásról győzött az Atlanta ellen, és két perccel a vége előtt Edelman egy egészen döbbenetes elkapást mutatott be, amikor a felpattanó labdát három bevetődő Falcons-játékos elől halászta le.
Később egy tv-showban ő maga azt mondta erről, hogy hetven százalékban a szerencsének köszönhette, hogy övé lett a labda, de bárhogy volt is, a Patriotsnak nagyon kellett, hogy abban a kritikus pillanatban, nyolcpontos hátrányban Edelman előhúzta a clutch énjét.
A támadás végén a New England TD-t szerzett, majd a jutalomrúgás helyett ráment a kétpontos játékra, amit Danny Amendola megcsinált, ezzel összejött az egyenlítés, és innen már kódolva volt a meccsbe, hogy a hosszabbításban Bradyék nyernek.
Majd újabb két év elteltével egy, az előbb említettnél sokkal unalmasabb Super Bowlon a New England-i támadógépezetből a Los Angeles Rams ellen szinte egyedül Edelman hozta magát, 10 elkapásból összesen 141 yardot hozott össze, és a 13-3-as Pats-győzelem után őt választották a meccs legjobbjának.
Ezek azok a pillanatok, amik miatt Edelman ikonná vált a franchise történetében, és igazán úgy lesz kerek ez a sikersztori, ha megnézzük, milyen kacskaringós úton jutott el a csúcsig.
Egy olyan sportágban, ahol a testi adottságok nagyon sok mindent meghatároznak, Edelman gyerekként gyakran sírt amiatt, hogy az aktuális csapatában ő volt a legkisebb, és nagyon nehezen fogadta el, hogy mindössze 178 centi magas.
A Kent State egyetem csapatában még irányítót játszott, majd a 2009-os drafton szerezte meg a New England, de csak a játékosbörze hetedik körében került elő Edelman neve, előtte már 231 delikvens csapatot talált magának, vagyis nem mondható, hogy két kézzel kapkodtak volna érte a ligában.
Brady személyében akkor már egy háromszoros Super Bowl-győztes irányítója volt a New Englandnek, de Bill Belichick vezetőedző látott fantáziát Edelmanben, és úgy érezte, gyorsasága, valamint a váratlan irányváltásai révén elkapóként vagy punt visszahordóként hasznos lehet a csapat számára.
Az első néhány idény a túlélésről szólt Edelman számára, négy szezon alatt 69 elkapás és 4 TD került a neve mellé, és a New Englandnél nem ragaszkodtak hozzá, de amikor 2012-ben a játékos szabadügynökké vált, egyedül a New York Jets mutatott csekély érdeklődést iránta, így a Patriots adott neki egy utolsó esélyt.
A példás munkamorállal megáldott Edelmant alaposan feltüzelte, hogy amikor a New England első számú elkapója, Wes Welker a Denver Broncoshoz igazolt, a csapat nem őt tolta előtérbe, hanem öt évre szóló szerződést kínált a St. Louis Ramstől érkező Danny Amendolának. Kettőjük fizetése között ráadásul szakadéknyi különbség tátongott, Amendolának 28,5 millió dollárt ért az ötéves szerződés (ebből 10 millió volt a garantált összeg), míg Edelman számára 1 millió dollár volt a tét a karrierje sorsát alapvetően befolyásoló idényben.
A kaliforniai Redwood Cityból származó Edelman nem csak a pályán mozgott egyre otthonosabban, Boston is beszippantotta, és rendre feltűnt a város többi majorligában szereplő csapatának, a Celtics (NBA), a Bruins (NHL) és a Red Sox (MLB) meccsein.
De ahhoz, hogy a franchise egyik legendája legyen, kellett egy másik kaliforniai fickó, Brady is.
A New England irányítója az egyik holtidény során felhívta Edelmant, nincs-e kedve kicsit edzeni, gyakorolni az elkapásokat. Edelman örömmel mondott igent, hiszen felnézett Bradyre, akit minden nap látott az öltözőben, mégsem mondhatták, hogy igazán ismerik egymást.
Edelman mindent beleadott az edzésen, szorgosan kapkodta el Brady labdáit, és annyira kimerült a végén, hogy elhányta magát. Bradyt lenyűgözte társa elszántsága, és ez lett a kezdete annak a különleges kapcsolatnak, amely annyi szoros meccsen jelentette a különbséget a New England számára.
„Kemény meló, kölcsönös bizalom és tisztelet volt az alapja ennek a kapcsolatnak kettőjük között.
Edelman megmutatta Bradynek, hogy szorgalom és elhivatottság terén ugyanolyan profi, mint ő, és időről időre bizonyította neki, hogy számíthat rá. De egy ilyen kapcsolat nem alakul ki az egyik pillanatról a másikra
– mesélte a New England támadásokért felelő edzője, Josh McDaniels.
Minél inkább nőtt Brady bizalma Edelmanben, úgy lett egyre fontosabb szerepe az elkapónak a New Englandben. Ő maga állítólag folyton azt mantrázta magának, hogy egy fontos pillanatban elkapott, illetve elejtett labda dönt arról, hogy az embernek hosszú NFL-karrierje lesz, vagy gürizhet naphosszat apja kaliforniai autószervizében.
„Jules egy harcos, nagyon büszke vagyok rá. Hihetetlenül fontos tagja volt a csapatnak a rájátszásokban, és a teljesítményével örökre beírta magát az NFL történetébe” – mondta Brady a barátjáról.
Kettőjük szinte testvéri kapcsolatáról mindent elmond az Atlanta elleni Super Bowlon elkapott pillanat, amikor Edelman a nagydöntő izgalmai közepette azt mondta Bradynek, „megnyerjük az anyukádért” (02.19-nél látható a videón).
Brady édesanyjánál, Galynn-nél 2016-ban diagnosztizáltak mellrákot, és a kemoterápia után végül ott lehetett a lelátón azon az örökké emlékezetes meccsen, amikor 25 pontos hátrányból fordított a Patriots.
Minden sportágban, így az NFL-ben is rendre megy a vita a szurkolók közül, hogy ki minden idők legnagyobbja, de amerikaifutballban nehéz lenne nem Brady nevét vésni a lista élére azok után, hogy egyedül több Super Bowlt nyert, mint a liga legtöbb csapata. Márpedig Brady megkoronázásában, vagy legalábbis a Patriotscal nyert utolsó három bajnoki címében, Edelmannak is megvolt a maga igen komoly szerepe, bár ő ezt a felvetést általában szerényen elhárítja.
Amikor padlón voltam és csak sajnáltam magamat, mindig ott voltál, hogy segíts. Nem volt nálad keményebb játékos, és imádlak azért, hogy mindent megtettél, hogy a lehető legtöbbet elérjük a csapatunkkal
– írta Brady Edelman visszavonulására reagálva. Hozzátéve, hogy sok csapattárs csodálta őt a munkamorálja és az elszántsága miatt, de Edelman legnagyobb rajongója ő maga volt.
Ha egyszer majd úgy dönt, hogy elég volt, akkor Bradynek egyértelműen helye lesz a Hírességek Csarnokában, na de mi a helyzet Edelman esetében?
Sokan erre a kérdésre egyértelműen nemmel felelnek, érvként felvonultatva Edelman 2018-as, négymeccses eltiltását, amit tiltott teljesítményfokozó használata miatt – állítólag a keresztszalag-szakadása utáni felépülést próbálta ezzel felgyorsítani – varrtak a nyakába, illetve hozzátéve, hogy az elkapások (620) és a szerzett yardok (6822) tekintetében is messze elmarad a liga legjobbjaitól.
Pedig, ha valaki a legfontosabb pillanatokban, a legnagyobb nyomás alatt is tud teljesíteni, az igazán megérdemli a dicsfényt, és ahogy azt Brady is elmondta, Edelman a rájátszásokban rendre jelezte, hogy nem csak azért van a pályán, hogy meglegyen a létszám.
A New England történetében csak Wes Welkernek volt több elkapása (672), mint Edelmannek (620), és az elkapások révén összehozott yardokban csak Stanley Morgan (10 352), Rob Gronkowski (7861) és Welker (7459) előzi meg a klub játékosai közül.
„Nem kétséges számomra, hogy minden megvan benne, hogy tagja legyen a Hírességek Csarnokának: a legnagyobb meccseken is megcsinálta a játékot, ami rá lett kitalálva, és főszerepet vállalt a győzelemben” – mondta a korábbi NFL-irányító, később elemzőként dolgozó Boomer Esiason.
Egykori csapattársa, Rob Gronkowski szerint is egyértelmű, hogy Edelmannek helye van a legjobbak között.
„Ő egy szörny. És a számok még nem is adják vissza igazán, mit is tett le az asztalra. A hozzáállása és a győzni akarása tette őt igazán különlegessé” – mondta Gronkowski, aki az előző idényben Brady új csapatával, a Tampa Bayjel is bajnok lett.
Amikor kiderült, hogy a New England felbontotta Edelman szerződését – bármennyire furán hangzik, ez egyfajta hálálkodó gesztus volt a franchise részéről a közös évekért, mivel a játékos így 2 millió dolláros támogatásra jogosult –, aki térdproblémái miatt nem ment át a fizikai teszteken, az internet népe egyből kombinálni kezdett, hogy esetleg a Tampánál ismét összeállhat a Brady, Gronkowski, Edelman-tengely.
Julian Edelman just became a FREE AGENT after a failed physical 😶 (per @RapSheet) pic.twitter.com/zJUe9INhbW
— Overtime (@overtime) April 12, 2021
Ezt a lufit aztán maga Edelman durrantotta ki, amikor egy rendezői székben beült az üres Gillette Stadionba, és bejelentette, ennyi volt.
„Semmi nem jött könnyen a karrierem során, és tudom, ez sem lesz könnyű. Mindig azt mondtam, addig csinálom, amíg a testem bírja, és most jelzett, hogy itt a vége. Az előző szezonban végig sérülés hátráltatott, és most hivatalosan is bejelentem, hogy befejezem a futballt. Nehéz volt kimondani, de ez a megfelelő döntés nekem és a családom számára.
Megtisztelő, és nagy büszkeséget jelent számomra, hogy Patriots-játékosként búcsúzhatom el a sportágtól. Életem legszebb 12 évet töltöttem itt, köszönöm a Patriots-családnak, hogy befogadtak engem, valamint a szeretteimet. Búcsú gyanánt csak két szót mondok: Foxboro mindörökké
– hangzott a búcsúmonológ.
Mivel még friss az élmény, a legtöbben most ezeket a szavakat emésztgetik, de a 2017-es Super Bowlon volt egy olyan mondata Edelmannek, amely igazán jól leírja a pályafutását.
„Mit mondtam neked a félidőben, tesó? Mondtam, hogy ez egy felejthetetlen történet lesz. Szeretlek, tesó” – mondta Edelman Bradynek a kamerák kereszttüzében az Atlanta elleni fordítást követő eufória hatása alatt.
Felejthetetlen egy történet, az biztos. A srác, aki sosem volt kibékülve az alkatával, de a pályán a nála sokkal erősebb védők ellen a legkeményebb ütközésbe is kőkeményen beleállt; aki az egyetem után azon agyalt, hogy abbahagyja a futballt, és inkább tűzoltónak áll; akit leigazolása után úgy kellett rendre hazaküldeni utolsóként a stadionból, mert csak ült az öltözőben a Patrios-logós sisakját bámulva, élvezve, hogy csak eljutott végül az NFL-be; aki karrierje elején annyira spórolt, hogy csapattársával közösen béreltek egy házat, és annyira megkedvelte ezt az életformát, hogy amikor a cimbora megházasodott, szinte kérlelte, hogy fűzze meg a feleségét, hadd tartson velük ő is az új otthonukba; ez a fickó elérte, hogy Amerikában most azon menjen a vita, hogy bekerüljön-e a Hírességek Csarnokába.
