Önmagában nem is az volt a meglepő hír, hogy szezon közben távozott, hanem hogy egyrészt a neves PPD Zagreb vette meg, másrészt kivásárolta az élő szerződéséből. Hogy élte meg?
Első körben furcsán, annyira váratlanul ért az egész. Egyik pillanatról a másikra kellett eldöntenem, hogy megyek vagy maradok. Egyeztettem mindenkivel, beszéltem otthon a családdal és a párommal, hogy mit tegyek. Úgy éreztük, ez a legjobb a döntés. Egyébként is terveztem a külföldet, ezért is gondoltam Csurgót egy jó ugródeszkának, mert játszottunk EHF-kupát, meg sok edzőmeccset a horvát Nexével és a szlovén Gorenje Velenjével. Eléggé szem előtt voltunk.
Hogyan jött a megkeresés?
Csurgón még fél évre volt szerződésem, folytak a tárgyalások az esetleges hosszabbításról, emellett közel álltunk egy másik itthoni élcsapathoz is, amely szeretett volna soraiban tudni. Aztán egyik szombaton szólt a menedzserem… A párommal éppen a pihenőnket töltöttük, sétálgattunk, amikor jött a telefon, hogy a zágrábiaknak jobbátlövőre van szükségük. Elsőre azt gondoltam, hogy jaj, de jó, most vannak a következő szezonnal kapcsolatos tárgyalások, akkor nekem nyártól lehet az új csapatom.
Volt még vagy két telefonbeszélgetésem, mire realizálódott bennem, hogy ez nem jövőre van, hanem pár nap múlva. Mondtam, hoppácska…
Megijedt, vagy inkább felspannolta a lehetőség?
Az elején nyilván megijesztett, hiszen most játszom először külföldön. De a párom és a menedzserem is nagyon biztatott, hogy menjek, csináljam, ettől több leszek. 24 óra alatt kellett döntenem. Átbeszéltünk mindent és közösen arra az elhatározásra jutottunk, hogy az fog előrevinni, ha én most ide kijövök.
Hogy kell elképzelni, ilyenkor a klub mennyire győzködi maradásról vagy biztatja, hogy fogadja el az ajánlatot?
Érdekes szituáció, mert talán nem nagyképűség, de a Csurgónak meghatározó játékosa voltam. El kellett mondanom, hogy ez nekem mennyire nagy lehetőség, beszéltem az edzővel is, hogy mondjon rá igent. Úgy éreztem, inkább azt szerették volna, hogy maradjak és nem örömmel engedtek el. De szem előtt tartották az fejlődésem, és arra jutottak, hogy ez számomra valóban fontos ugrás.
Pont akkor távozott, amikor a Csurgó egy nem akármilyen meccsen 33-33-as döntetlent ért el a Veszprémmel. Látta azt a meccset?
Kivették a csapatból féket, ennyi… (nevet). Egyébként pont szabadnapunk volt és láttam a mérkőzést. Nagyon büszke voltam a srácokra, örültem annak, hogy ennyire együtt voltak és megcsinálták.
Ezek után a laikusnak meglepő, hogy a csurgóiak egymás után háromszor is kikaptak…
Valahogy azt érzem, a Szeged és a Veszprém ellen bárki tud felszabadultan, jól játszani. De, amikor rajtunk a teher, nagy a tét, akkor azért sokkal nehezebb.
Bár BL-csapatba igazolt, erre itthon, Veszprémben vagy Szegeden is lehetett volna lehetősége.
Azért ott nem nagyon akad magyar játékos. Ezt nem láttam elérhető célnak, nem is gondolkodtam benne. Ami elérhető volt egyelőre, az a Tatabánya, a Ferencváros vagy a Csurgó szintje. De most, hogy itt vagyok Zágrábban, elmondhatom, mennyire jó érzés BL-csapatban szerepelni.
Már említette, hogy Csurgó kiváló ugródeszka, és ez nem először bizonyosodott be. 2017-ben Faluvégi Rudolfot szerződtette a Nantes, de most Hanusz Egont is innen vásárolta ki a Stuttgart. Ennyire jó a szakmai munka?
Sőt, évekkel korábban egy montenegrói jobbátlövőt, Stefan Cavort is onnan vásárolt ki a német Wetzlar. A munka, amit ott végeztünk szerintem kimagasló, minden feltétel adott ahhoz, hogy jó alapot kapjunk.
Zágráb azért is nagy kihívás, mert ott rendszerint a legjobb horvát fiatalok szerepelnek, esetleg délszláv játékosokat vesznek. Magyar kézilabdázó Gál Gyulán és Katzirz Dávidon kívül talán nem is játszott még ott. Érezte ennek a súlyát? Vagy éreztették ezt?
Semmi hátrányát nem éreztem annak, hogy magyarként jöttem. Nem éreztették velem, hogy más országból érkeztem és nem azt a nyelvet beszélem, mint ők. Befogadtak az első pillanattól kezdve, mindenki segített, de nyilván ehhez én is kellettem.
Volt, akit esetleg ismert?
Személyesen senkit sem, annyit tudtam, hogy az egyik kapusunk, Radivoje Ristanovic korábban Balatonfüreden játszott.
Ki az, aki segített a társak közül a beilleszkedésben?
Az első pár napban a vezetőségből volt egy Goran nevű srác, aki intézett mindent. De a játékosok is nyitottak felém, az én agyam is ráállt az angolra, és néhány nappal később már tudtunk beszélgetni. Azóta minden zökkenőmentesen működik hál’Istennek.
Milyen körülmények között él a horvát fővárosban?
Amikor kijöttem, 3-4 napot hotelben laktam. Aztán találtam lakást, közel a csarnok, van kisbolt, kávézó, ahová le szoktunk járni a srácokkal. Nem olyan nagyváros, mint Budapest.
Kávézó? Ezek szerint ott már a koronavírus utáni nyitás is megtörtént?
A kinti teraszokat már megnyitották, és elég jól süt a nap.
Ha már szóba került a koronavírus: átesett rajta?
Engem eddig valahogy elkerült. Háromszor voltam a tűz közelében, amikor olyan személy közelében tartózkodtam, akiről később kiderült, hogy megfertőződött. De valahogy én nem kaptam el. Ugyanakkor kontaktszemélynek minősültem, voltam is karanténban kétszer: egyszer 14, egyszer 10 napot.
Hogy élte meg ezt a 24 nap semmittevést?
Próbáltam kialakítani a napi ritmust, szerintem ilyen tiszta még sohasem volt a lakásom. Csurgón, 35 négyzetméteren azért sok mindenre nem volt lehetőségem. Persze, próbáltam erősítő edzéseket csinálni, de az nem olyan, mint amikor befekszem egy rúd alá, amelyen 70-80 kiló van. A tévéből kinéztem a képcsövet, és sokat dartsoztam.
A horvátországi kézilabda-rendszer kicsit másabb, hiszen a Zagreb nem szerepel a bajnokság alapszakaszában. Nincs hiányérzete?
Játék szempontjából nincsen, mert a BL és a SEHA Liga miatt sűrű a program. Játékpercekben is jól állok. A bajnokság olyan, hogy mi a Nexével csak a rájátszásba kapcsolódunk be, ott tíz meccsünk lesz. A Horvát Kupa a jövő héten indul el, azt hiszem, két meccsünk van, és jön a Final Four – ezt úgy kell elképzelni, mint a magyar rendszert a Szegeddel és a Veszprémmel.
A Bajnokok Ligája egyenes kieséses szakaszában a Flensburg lesz az ellenfél. Mit vár a párharctól?
Ha elkapják a németek a vírust, 10-0 ide, aztán a visszavágón beállunk bunkerbe, és csak nem kapunk ki tízzel (nevet). Persze, lehet bravúrt tervezni, de a Flensburg esélyesebb. Próbálunk egy jó meccset játszani itthon, mindent beletenni a meccsbe, és meglátjuk.
Azért a BL-ben durva a helyzet: reggel busszal irány a reptér, megérkezés után egy-két órával már meccs, majd utána rajt haza.
Ezek az egynapos túrák nem ideálisak.
Meddig szól a szerződése?
Kettő és fél évre írtam alá, eddig minden remek, jó érzem magam. Persze, jobb lenne, ha a család is itt lehetne, akkor nem lenne honvágyam. Hosszabb távon álmodom a francia első osztályról vagy a német Bundesligáról, azért más érzés lehet hétről hétre olyan erősségű meccseket játszani, mint a Bajnokok Ligájában. Ha innen sikerülne ekkorát lépnem, elégedett lennék.
Válogatottság?
Nyilván rajtam múlik, eddig is dolgoztam, ezután is kőkeményen fogok, hogy ott lehessek és képviselhessem Magyarországot. Szerintem nem attól függ, hol játszik az ember, hanem hogyan teljesít. Próbálok megtenni mindent, hogy a legjobbat hozzam ki magamból. De persze nincs könnyű dolgom jobbátlövőként Máthé Dominik, Ancsin Gabi és Balogh Zsolti mellett.
