“Őszintén a doppingról” – ezzel a tervezett címmel írja jelenleg is a saját önéletrajzi könyvét Dudás Miklós; aki a 34 hónapos eltiltása előtt olimpia hatodik és világbajnok volt, utána pedig vb- és Eb-bronzérmes lett.
A 29 évesen visszavonult világbajnok kajakos a saját doppingesetéről így beszélt a DIGI Sport híradójának:
Ha most felpofoznának, hogy »ez egy álom volt, kelj fel!«, akkor abbahagynám, és nem csinálnám, mert nem ér annyit az egész.
„Ebből a sportból abszolút jó szájízzel, jó érzéssel szálltam ki, én nem haragszom senkire. Ugye volt egy doppingesetem, ott egyedül én voltam a hibás, az az én saját butaságom volt. Viszont a könyvnek a lényege nem is a dopping lenne, hanem az egész életemnek a története. De azért nagyon sok mindenen keresztülmentem én is, és ezt szeretném az embereknek átadni, hogy egy fiatal, tehetséges sportoló hogy jut el oda, hogy mondjuk szerekhez nyúljon” – nyilatkozta a Sport 24-nek Dudás Miklós.
A kajakos senkinek nem szeretne ártani a könyvvel, annak viszont kimondottan örülne, ha mások is tanulnának a vele történtekből.
Azért én átmentem a mentális részén is, megtapasztaltam, hogy mit okoznak ezek a szerek, a mélydepressziótól kezdve addig, hogy ha nem hagyod abba, akkor belehalsz, ha abbahagyod, akkor elvonási tüneted lesz, hiszen ezek azért szintetikus anyagok, amiket az ember hónapokon keresztül használ.
Ha most üzennem kéne bárkinek, a fiataloknak, azt mondanám, hogy ne kezdd el! Ne azért ne kezd el, mert megbuksz egy doppingteszten, és akkor »hű, mi lesz«, hanem a saját magad, és az egészséged miatt ne kezd el!”
A kajakot viszont újra elkezdené, a sportágnak köszönhette ugyanis, hogy olimpiai döntőben szerepelhetett 2012-ben.
„Egy kajak egyes – mindig a legnagyobb királyság, akármilyen távon, én pedig olimpiai döntőben voltam. Az pedig marha nagy érzés, amikor 200 méterre vagy a céltól, attól, hogy olimpiai bajnok legyél, azért ezt nem sok ember mondhatja el. Ezt bőven úgy éltem meg, mintha olimpiai bajnok lettem volna, mert tényleg nagyon büszke voltam rá.”
A londoni olimpiáról a karjára egy tetoválást is készíttetett: „A tetkóm az csajozós, azért csináltattam, de tényleg nagyon büszke vagyok, nekem a döntő egy akkora emlék, hogy a mai napig kiráz a hideg.”
Ezeket az érzéseket nem könnyű pótolni egy visszavonulás után, a kajakos ezért igyekszik csakis a családjára koncentrálni.
„Született egy kislányom, és én abba menekültem bele, hogy vele vagyok éjjel-nappal. A sportolóból átvettem az apukaszerepet, és azzal vigasztalódom, hogy van egy gyönyörű családom, megvan mindenünk, és próbálom ezeket a fontos dolgokat nézni az életben. Mert előbb-utóbb a sportpályafutásnak vége van, és ezt mindenki nehezen éli meg. Mosolyogva nem lehet abbahagyni egy sportot, ahhoz túl sokáig tartott, hogy ne viseljen meg.”
