Miután 2017. március 8-án a Barcelona a futballtörténelem egyik legvalószínűtlenebb feltámadását produkálva, a párizsi négygólos vereség után a Nou Campban 6-1-re legyőzte a PSG-t, bejutva ezzel a negyeddöntőbe, a spanyol, majd később a francia nyelvbe is beépült az előre nem látott fordulatot leíró La Remontada kifejezés.
„Váratlan visszatérés, ahol a vesztésre álló csapat lehetővé teszi, hogy megnyerje a mérkőzést, holott korábban nagy pont- vagy gólkülönbség volt a csapatok között; átvitt értelemben: egy csapat vagy versenyző reménytelennek hitt győzelme adott versenyen” – áll a kifejezés magyarázata a francia nyelv enciklopédikus szótárában.
Az NFL-ben szereplő Washington Football Team irányítója, Alex Smith sztorija alapján nem csodálkoznánk, ha a kifejezés Amerikában is ismert kifejezéssé válna, az ő visszatérése ugyanis tényleg annyira hihetetlen, hogy az ember csak dörzsöli a szemét.
2018. november 18-án a Washington a Houston ellen játszott, amikor a harmadik negyed közepén Smith-t az ellenfél két védőjátékosa a földre vitte. Amíg a Houston védője az erejét fitogtatva ünnepelt, Smith a földön maradt, de hogy mennyire súlyos a helyzet, az csak a visszajátszás után derült ki: az irányító jobb lába leragadt az ütközésnél, és a bokája természetellenes szögben lifegett.
„Emlékszem a pillanatra. Láttam, hogy a védők közelítenek, éreztem a nyomást, és tudtam, hogy az a dolgom, hogy megtartsam a labdát. Aztán jött az ütközés, és amikor a földön fekve lenéztem, szokatlan látvány tárult elém, olyan helyen volt meggörbülve a lábam, ahol nem kellene neki. Egyből az futott az agyamon, hogy a szezon ezzel befejeződött számomra, és ez nagyon fájdalmas érzés volt” – mesélte utólag Smith.
A Houston egyik védője, J.J. Watt, aki posztján a liga egyik legjobbja, a földön fekvő Smith láttán elsőre agyrázkódásra gyanakodott, majd csapattársa mondta neki, hogy az irányító lába kettétört. Smith nyolcéves gyereke a lelátón elsírta magát, amikor meglátta, hogy apját a hordágyat helyettesítő kiskocsival viszik le a pályáról.
Feleségének, Elizabethnek azt mondták, a sérülése súlyos, de rendbe fogják hozni, és pár nap múlva már ismét otthon lehet a férje. A műtétet végző orvosok két fémlappal rögzítették a törött sípcsontot, és egy másik fémlap került a szárkapocscsontba, Smith pedig másnap óvatosan megkezdte a gyógytornát a kórházban.
Bár volt egy kis láza, ez a műtétek után nem számít kirívónak, a gondok akkor kezdődtek, amikor nagyon magas lett a láza, a vérnyomása pedig ijesztően alacsony. A vizsgálatok azt mutatták, hogy baktérium került a vérébe, és az orvosoknak immár azért kellett küzdeniük, hogy megakadályozzák a vérmérgezést. Amikor az orvosok levették a kötést a lábáról, a varratok mentén nagy fekete hólyagokat találtak, ami egyértelmű jele volt annak, hogy elfertőződött a seb.
„Olyan látvány volt, mintha egy háborús filmet néznék” – hangzott Elizabeth sokkoló megállapítása.
Az életmentő műtét után továbbra is a levegőben lógott a kérdés, sikerül-e megúsznia Smithnek az amputálást, amit ő mindenáron el akart kerülni. Ezért viszont komoly árat kellett fizetnie, az elhalt és elüszkösödött szöveteket ugyanis el kellett távolítani, ez összesen nyolc beavatkozást jelentett. Mire a hetekig tartó tortúra véget ért, Smith jobb lábszára gyakorlatilag eltűnt, a bokája és a térde között alig maradt épp izma és szövete.
„A lábszára megcsonkított és deformálódott. Még mindig nem tudjuk, mi a jó választás, próbáljuk megmenteni a lábát, vagy hagyatkozzunk az amputálásra” – mondta Smith apja, Doug az amerikaifocista kálváriáját végigkísérő dokumentumfilmben.
Smith lába, illetve ami még megmaradt belőle, szörnyű látvány nyújtott, és bár nemhogy a pályafutásának folytatása, de még az is kérdéses volt, hogy járni tud-e majd rendesen, a családjával egyeztetve úgy döntött, nem adja fel. Ahhoz, hogy újraépítsék a sérült lábszárát, a jobb vádlijából és bal combizmából ültettek át izmot az érintett területre; kilenc hónap alatt mindent egybevetve tizenhét műtéten esett át.
Ilyen megpróbáltatások közepette logikus, hogy nála is eljött az a pont, amikor folyton az volt a fejében: „Miért pont velem történik ez?!”
Bevallása szerint időnként borzasztóan haragudott az egész világra, de a frusztrációt leküzdve elképesztő elszántsággal ment tovább az úton akkor is, amikor még egyáltalán nem látta a fényt az alagút végén, miközben a média és a közvélemény nagyjából elkönyvelte, hogy Smith NFL-pályafutásának vége.
Az is nehezítette a helyzetét, hogy nem igazán volt precedens arra, hogy valaki egy ilyen, komplikációkkal és egymást követő műtétekkel terhelt súlyos sérülésből visszatérjen, így nem volt előtte egy bejáratott forgatókönyv, amit követhet.
Amíg a specialisták a lábát vették kezelésébe, az agyára és a lelkére nagyon inspirálóan hatott, hogy olyan egykori katonák között volt, akik a harctéri sebesüléseik után próbáltak meg visszatérni a hétköznapi életbe. Ráadásul nemcsak kapott, adott is, az intézet orvosai számára ugyanis egyfajta esettanulmányként szolgált Smith sérülése és rehabilitációja.
Ahogy a folyamatos kezelések révén apránként javult az állapota, már meg merte kérdezni a gyógytornászát, mikor kaphat újra engedélyt arra, hogy futballozhasson. Amikor a válasz nem volt egyértelműen elutasító, valami átkattant az agyában, és onnantól még megszállottabban melózott. Heti 5-6 alkalommal járt olyan rehabilitációs foglalkozásokra, ahol a lábát erősítette, miközben klubjában, a Washingtonban is látogatta az edzőtermet, hogy a testét formában tartsa, ha visszatérhet.
A korábbi dühöt és elkeseredettséget becsvágy váltotta fel, felemelt fejjel tűrte a szenvedéseket, mert tudta, minden apró lépés közelebb viszi ahhoz a célhoz, amit a rengeteg műtét után mindenki elérhetetlennek tartott. 2020 februárjában az ESPN sportcsatornának nyilatkozva azt mondta, végtelenül szerencsésnek érzi magát, hogy eljutott odáig, hogy egyáltalán szóba kerülhet a visszatérése, ugyanakkor van benne félsz is, mert mi van, ha kiderül, az orvosi csodának számító felépülése után nem lesz elég jó ahhoz, hogy ismét játszhasson?
Amikor a riporter arról kérdezte, hány százalékosnak érzi magát, Smith kissé diplomatikusan úgy fogalmazott, még a gyógyulási folyamatnál tart, és csak akkor lép újra pályára, ha minden szempontból megerősítést kap arról, hogy újra százszázalékos. A nagy kérdőjel augusztusban kezdett kiegyenesedni, amikor a létező összes vizsgálaton át kellett esnie, hogy végül elmondhassa, ismét alkalmas arra, hogy futballozzon.
A visszatérése utáni első passza jól sikerült, aztán két játékkal később az NFL egyik legkeményebb védője, Aaron Donald üdvözölte ismét a ligában a maga módján, vagyis azzal, hogy földre vitte. A Rams simán, 30-10-re nyert a meccset, a gyenge washingtoni támadófal pedig nem igazán tudta megvédeni a visszatérő irányítót, akinek tizenhét passzkísérletéből kilenc volt sikeres, és összesen 37 yardig jutott.
5:09-nél látható Smith visszatérése:
Az ötödik játéknap után a Washington egy győzelemmel és négy vereséggel állt, majd kilenc kör után is mindössze két megnyert meccsnél tartott. Az utolsó hét meccséből aztán ötöt is megnyert a Redskins nevet a tavalyi amerikai tüntetéssorozat után Football Teamsre cserélő csapat, és Smith mind az öt sikerből kivette a részét.
Ha nem mondtuk volna még, személyében a 2005-ös draft első kiválasztottját tisztelhetjük, aki lehúzott hét szezont a San Francisco 49ersnél, majd öt évet a Kansas City Chiefsnél, mielőtt 2018-ban a Washingtonhoz szerződött, vagyis hiába kezdte az idényt harmadik számú irányítóként Allen és Dwayne Haskins mögött, edzője, Ron Rivera tisztában volt vele, hogy a rázósabb meccseken számíthat a rutinos Smithre.
A sugárkezelések és a kemoterápia után Rivera végül lenyomhatta az alapszakaszt, és a Washington, igaz, negatív mérleggel, de megnyerte a Nemzeti főcsoport Keleti négyesét, így ott lesz a rájátszásban – 2015 óta először.
Ehhez az kellett, hogy az alapszakasz utolsó körében a Washington nyerjen Philadelphiában, és bár Smith vádlihúzódása miatt nagyon nehézkesen mozgott – a harmadik és a negyedik negyedben el is adta a labdát, de az egész idényben remeklő védelem elhárította a bajt –, kiosztott két touchdown-passzt, amivel nagy szerepe volt csapata 20-14-es győzelmében.
Az egyik TD-passz a Philadelphia ellen:
He’s BACK 😈#BudLightCelly | @budlight pic.twitter.com/JE57DGzH1y
— Washington Football Team (@WashingtonNFL) January 4, 2021
A Washington 1967 óta az első csapat lett, amely kilenc játéknap után két győzelemmel állt, mégis beevickélt a rájátszásba, és mindössze az ötödik olyan csapat, amelyik negatív mérleggel lett első a csoportjában.
Egy olyan idényben, amikor a koronavírus-járvány miatt a csapat csak későn kezdett el ismerkedni az új edzővel és a módszereivel; amikor a 2019-es draft első körében megszerzett, a franchise nagy ígéretének számító Haskins besült (a Washington már el is küldte), Allen pedig megsérült; amikor a névváltoztatás körüli hisztéria miatt rengeteg volt a zaj a csapat körül, nagyon sokat számított Rivera győztes mentalitása, valamint Smith tapasztalata, kiegyensúlyozottsága és higgadtsága.
Young az utolsó hat meccsen háromszor vitte földre az ellenfél irányítóját, kierőszakolt két labdaeladást, háromszor is összeszedte a valamelyik csapat által elejtett labdát, és volt egy touchdownja is.
Az újonc a Philadelphia elleni győztes meccs után azt kiabálta, hogy „Tom Bradyt akarom”, utalva arra, hogy a rájátszás első körében a Washington azzal a Tampa Bay Buccaneersszel találkozik, amelyben a New Englanddel hat Super Bowlt nyerő klasszis dobálja a passzokat.
Hogy aztán Young és Smith mire megy a Tampa Bay ellen, az magyar idő szerint vasárnap hajnalban eldől, de az nem lehet kérdés, hogy az Év visszatérőjének járó díj nem került máshoz, mint Smithhez. De azon sem csodálkoznánk, ha a nagy Barca-fordítás és a La Remontada mintájára a díjat pár év múlva már Alex Smith-trófeának hívnák.
Létezik az övénél inspirálóbb visszatérés?
