Felcsút töretlenül szívja fel a közpénzt, de már Orbán másik kedvenc klubját is milliárdos összeggel gazdagítják a cégek

Kilenc év alatt 790,3 milliárd forintot gyűjtöttek össze a szövetségek és a sportegyesületek a nyereséges cégek társasági adójából – derül ki azokból a válaszokból, amelyeket a hat kedvezményezett sportág szövetsége adott a 24.hu kérdésére. Tavaly ilyenkor 658 milliárd taotámogatásról számoltunk be, az összeg tehát 132 milliárd forinttal nőtt egy év alatt, igaz, ennek alig több mint a fele „friss pénz”, a 2019/2020-as idényre eddig 70,8 milliárd forint felhasználását jelentették a sportszövetségek, azaz majdnem ugyanennyivel nőtt a korábbi évek számláinak értéke. Ez nem újdonság, régóta megfigyelhető, hogy az összeg évekre visszamenőleg gyarapodik – ami azt jelenti, hogy az idei bevétel is biztosan több lesz végül az említett 70,8 milliárd forintnál.

Gyanítható, hogy főleg a futballtao összege fog még emelkedni, az április végén rendelkezésünkre bocsátott adatok ugyanis azt a 2011 óta példátlan helyzetet rögzítik, hogy kézilabdára többet áldoztak a vállalkozások, mint labdarúgásra:

a kéziszövetség 20,4,
a Csányi Sándor elnökölte Magyar Labdarúgó Szövetség 19,4 milliárd forint lehívásáról számolt be erre az időszakra.

Az adatok korrekciójára azért is számíthatunk, mert tavaly áprilisi cikkünkben is arról írtunk, hogy a kézilabda támogatása megközelítette a futballét, mostanra azonban a 2018/2019-es idényre a labdarúgásnál már 47,6 milliárd, míg a kézilabdánál 29,4 milliárd forint szerepel, vagyis a futballklubok a jelek szerint lassabban számolják el a társasági adóból származó támogatásokat. (Ez részint azért lehetséges, mert még tart a támogatási időszak, részint azért, mert bár a klubok adott kiírásra adják le pályázatukat, ezt feltételekkel meghosszabbíttathatják, és az új határidőig hívhatnak le a pályázatban megjelölt célra pénzt, az ekkor beérkező összegekkel pedig utólag korrigálják az adatokat.)

A támogatási rendszernek vitathatatlanul a labdarúgás a fő nyertese, kilenc év alatt 320,7 milliárd forinttal gazdagodott a hazai futballélet a taónak hála (ebből 82 milliárd jutott az MLSZ-nek, 238,7 milliárd a kluboknak), ez a teljes támogatási összeg 40 százaléka, míg az „ezüstérmes” kézilabdába érkező 179,6 milliárd a teljes, csaknem 800 milliárdos összeg kevesebb mint negyede.

Felcsút, Fehérvár

Klubszinten a szisztéma fő kedvezményezettje, természetesen, a Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítvány, amelyet Orbán Viktor hozott létre 2006-ban.

A miniszterelnök falujába kilenc év alatt 32,2 milliárd forint érkezett olyan cégektől, amelyek az államkassza helyett inkább e sportszervezetet gyarapítják társasági adójukkal. Hasonló összegről egyetlen más hazai egyesület sem álmodhat – összehasonlításnak talán elegendő, hogy az FTC és az Újpest labdarúgórészlege ez idő alatt tized ennyi támogatáshoz jutott, a Ferencváros 2,8 milliárd, a lilák 3,9 milliárd forinthoz.

E két klub tehát nem is a miniszterelnök Felcsútjával, hanem a Tállai András államtitkár által favorizált Mezőkövesddel van egy szinten, ami a közvetett állami támogatás mértékét illeti, hiszen a matyóföldi klub ugyancsak 3,9 milliárdos egyenlegnél jár.

Figyelemre méltó azonban, hogy jelen állás szerint tavaly nem a Felcsút, hanem a kormányfő második kedvenc futballklubja, a Fehérvár zsebelte be a legtöbb taotámogatást, több mint 1,6 milliárd forintot, míg a felcsúti alapítványnak – egyelőre – be kellett érnie 1 milliárd 175 millió forinttal. Igaz, a cikk elején említett okból ez is változhat még: tavaly tavasszal „csak” 1 milliárd 972 millió forint állt a Felcsút neve mellett a 2018/2019-es idényre, azóta viszont az MLSZ adatbázisa alapján ez az összeg 6,6 milliárd forintra nőtt, sőt a 2017/2018-as szezonra is sikerült még egymilliárdot kihajtani, így az akkor begyűjtött összeg mostanra a 10 milliárd forintot is meghaladja. Ekként lett a tavaly 25 milliárd forintos felcsúti taoszámla mostanra 32 milliárdos. Ami pontosan a tizede a futballfejlesztésre kilenc év alatt összesen jutó 320 milliárdnak – tehát hiába az MLSZ saját programjai és az ezernyi hazai egyesület, minden tizedik fociforint Felcsútra gurul.

Ami a Fehérvár előretörését illeti, annak inkább a megkésettsége meglepetés, hiszen Orbán korábban a székesfehérvári klubot a Felcsútra épülő piramis csúcsának szánta. Az elképzelés alapján Székesfehérváron épült volna az európai szintig eljutó felnőtt csapat, amelynek utánpótlását a felcsúti akadémia garantálja. Ez a korábbi koncepció az oka, hogy a fehérváriak az első három évben nem igényeltek taopénzt, hanem az eredetileg az utánpótlásképzés finanszírozására kitalált program keretében a klub utánpótlásbázisát működtető Felcsút hívta le a támogatást. Ám a felcsúti álmok végül még nagyobbra nőttek, a Puskás Akadémia – idegenlégióssal jócskán megerősített – felnőtt csapata jelenleg is negyedik az NBI-ben, míg a Fehérvár a második. Így aztán – ugyancsak a taóra támaszkodva – a fehérvári klub is megkezdte egy korszerű edzőkomplexum kialakítását.

Az egyesület 2018/2019-es sportfejlesztési programjában már látható a növekedés, figyelmet szentelnek a képzéshez szükséges informatikai háttér megteremtésének, így kérnek pénzt mozgáskövető rendszerre éppúgy, mint rehabilitációs eszközökre. A legnagyobb tétel azonban az infrastruktúra, a műfüves nagypályák felújítása, illetve a központ környezetrendezése, amibe járdaépítés és felújítás egyaránt beletartozik. Az igazán nagy beruházást azonban a 2019/2020-as programban rögzítették, több mint 2,5 milliárd forint szerepel a tervekben. Ekkor döntöttek arról, hogy az NB I-es és NB III-as tartalékcsapat felkészülését és rehabilitációját szolgáló edzőközpont épül, amit csupán a legkorszerűbb diagnosztikai és rehabilitációs eszközökkel szerelnek fel, ráadásul két fűtött füves pályát is megálmodtak. Mindez együtt azt jelenti, hogy az európai sportipar legmagasabb szintjein versenyképes futballkomplexum épül Fejér megyében. Amit aligha néz rossz szemmel a miniszterelnök, aki olykor magánrepülővel utazik megnézni a Fehérvár külföldi kupaszerepléseit, jó barátja, a klubtulajdonos Garancsi István jóvoltából.

A Fehérvár FC 2014 óta összesen már 3,3 milliárd forintot profitált a taorendszerből, és ez még biztosan növekszik, hiszen a mostani 2,5 milliárdos keretet messze nem merítette ki.

Nem csak a futball

A Felcsút mögött a második legtöbb taotámogatás nem valamely futballklubot, hanem – több kedvezményezettnek köszönhetően – a veszprémi férfi kézilabdát gazdagította. A 6,2 milliárdos összbevételből 4 milliárd jutott a Bajnokok Ligájában vitézkedő csapat mögött álló Veszprém Handball Team Zrt.-nek, szűk másfél milliárd forint pedig az utánpótlás-alapítványnak. De több más kézilabda-sikerklub is hasonló nagyságrendű összegnek örülhetett kilenc év alatt: Siófokra 4,9 milliárd, Vácra 4,6 milliárd, az FTC-hez 4,5 milliárd jutott a taóból (több tehát, mint amennyi a zöld-fehérek futball-szakosztályához), a Győri ETO-hoz és a Pick Szegedhez pedig egyaránt 3,1 milliárd forint összesítésünk szerint. Ez utóbbi – noha hatalmas összeg – nem több, mint amennyivel a labdarúgó NBII-ben szereplő Gyirmót büszkélkedhet 2011 óta.

A futball és a kézilabda mellett a másik négy látványsportnak sincs oka a panaszra, különösen ha az általuk beszedett pénzt az egyéb (például jegyár-) bevételi lehetőségekhez mérjük:

a kosárlabda 121,1,
a vízilabda 85,
a jégkorong 62,1 milliárd forintot gyűjtött be 2011 óta,
és a taoprogramhoz három éve csatlakozó röplabda is 21,7 milliárdnál jár már.

Az alábbi infografika az alsó lejátszógombra kattintva a csapatsportok versengését mutatja be évről évre a taotámogatásért.

Cikkünkben, ahogy a korábbi években, a kiadott támogatási igazolásokat vettük alapul, azaz a valóban lehívható, a finanszírozó cégek garanciájával ellátott összegeket, miközben az egyesületek jóval több pénz elköltésére jelentkeztek. Az MLSZ tájékoztatása szerint kilenc év alatt csak a futballklubok 510,5 milliárd forintnyi igényt nyújtottak be, ennek kicsivel több mint a felét, 271,9 milliárdot hagyott jóvá a szövetség, és – mint említettük – 238,7 milliárdot használtak fel eddig az egyesületek.

Véget vet a válság a tao aranykorának?

A látványsportokba áramló 790 milliárd forint az elmúlt majd’ egy évtizedben gyökeresen átalakította a magyar sport finanszírozását. A klubok részben vagy egészben e forrásból fedezték működésüket a versenyeztetéstől az edzők fizetéséig. Azaz a közvetett állami támogatás üzemeltetési költséggé alakult, a költségvetés részévé vált, mintha állandó juttatás lenne. Azért történhetett így, mert nem volt érdemi kockázata annak, hogy az Orbán-kormány megszünteti a rendszert, vagy alacsony szinten korlátozza a felhasználható összeget. Ugyanakkor mindvégig volt egy a politikai akarattól független rizikófaktor, amely azért nem került csak előtérbe, mert az utóbbi évek folyamatos gazdasági növekedést hoztak.

Ám a koronavírus-járvány okozta válság felnagyította a veszélyt. A taorendszer ugyanis úgy működik, hogy a sportszervezetek elkészítik fejlesztési programjukat, amelyet a sportági szövetség jóváhagy, ezután a klubok nyereséges cégeket keresnek – horribile dictu a cégek keresik meg őket –, amelyek aztán társasági adójukat nem az államkasszába, hanem a csapatnak utalják. Hogy mely cégek ezek, azt hivatalos elszámolásokból továbbra sem tudhatjuk, csupán az Átlátszó és a 444 cikkeiből. Azaz a rendszer alapja az, hogy nyereségesek a vállalkozások. Csakhogy az idei évre kinéző, Varga Mihály pénzügyminiszter által is 4,5 százalékosra jósolt recesszió kódolja, hogy sokkal kevesebb nyereséges vállalkozás lesz, ráadásul a profitteremtő képességüket megőrző cégek haszna is csökken. Ez egyúttal azt jelenti, hogy kevesebb forintért vetélkedik majd ugyanannyi sportszervezet, amikor megpróbálja lehívni a taót. Ha a magyar sport ebben a rendkívüli helyzetben a gazdaság logikáját követi, biztosan súlyos veszteségeket szenved majd el. Ráadásul a Népszava beszámolt egy törvényjavaslatról, amelynek a vitáján már túl is van az Országgyűlés, és amely ötvenről száz százalékra emelné a fejlesztési tartalék adókedvezményét. Ha egy cég ebbe a tartalékba helyezi nyereségét, értelemszerűen kevesebb társasági adót kell fizetnie, így kevesebb juthat a sportszervezeteknek is.

A válságot súlyosbíthatja, hogy a tao elszakadt a teljesítménytől és az üzleti képességektől, a bevételek nagyságát meghatározzák a politikai kapcsolatok. Ezt semmi nem mutatja jobban, mint az, hogy – sok évnyi taoadatokból épített adatbázisunk alapján – egy felcsútira 240-szer annyi támogatás jut, mint egy átlagos magyarra. Ha kevesebb pénz lesz, ez az aránytalanság tovább nőhet, mert a politikai szereplők igyekeznek megmenteni a hozzájuk kötődő sportklubokat, miközben a cégek még érdekeltebbek lehetnek a támogatás kapcsolati tőkére váltásában, hiszen a számukra elérhető erőforrások is szűkösebbek lesznek, így még fontosabbak lehetnek a közbeszerzések, állami projektek. A minta alapján pedig jó esélyük van állami megrendelésre konvertálni a sportkluboknak adott támogatást.

Ugyanakkor a történet kulcsa a gazdasági folyamatok és logikák ellenére is a miniszerelnök kezében van. Orbán mindig is prioritásként kezelte a sportot, azaz alighanem a szűkös időkben is mindent megtesz majd azért, hogy az évtizedig építgetett, az irtózatos mértékű állami támogatás állandóságán nyugvó rendszer ne roppanjon meg. Erre utal az is, hogy a bankokra kivetett járványadót a pénzintézetek csökkenthetik a látványsportok támogatásával. Azt viszont végső soron a gazdaság számai és a kormány népszerűségi mutatói döntik majd el, hogy a kormányfőnek mennyi mozgástere lesz, azaz mennyire lesz kockázatos továbbra is számolatlanul a sportba önteni az egyre kevesebb mozgatható állami forrást.

240-szer annyi támogatás jut egy felcsútira, mint egy átlag magyarra

Orbán Viktor faluja az ország sportfővárosa: nemcsak az egy főre jutó taotámogatásban magaslik ki, de abszolút összegben is előzi Győrt, Debrecent, Miskolcot, Székesfehérvárt.

Kiemelt kép: Marjai János/24.hu