Ha már élő sportot nem nagyon lehet nézni a világjárvány miatt, maradnak a retrófelvételek vagy a dokumentumfilmek. Így a lehető legjobbkor érkezett a Netflix és az ESPN közös sorozata, a Last Dance, amely tíz részben mutatja be Michael Jordan hatodik, egyben utolsó bajnoki címét a Chicago Bullsszal.
A tíz rész elsőre ijesztően is hangozhatna, de az első kettő után nyugodtan ki lehet jelenteni, bármennyiszer 50 percig tudná nézni az ember a történelem legjobb kosárlabdacsapatának utolsó táncát. Már csak azért is, mert, ahogyan a pályán, úgy a sorozatban is Michael Jordané a főszerep, ő pedig sokszor elmondja, mennyire fontos maga a csapat, így a visszaemlékezés mellett az egésznek van egy olyan fontos üzenete, hogy egyedül még a legjobbnak sem megy, társak is kellenek a sikerhez. A tíz rész lehetőséget biztosít arra, hogy a kirakós minden darabját megismerjük, a korábban nem látott felvételek mellett teret kap az érintettek múltja és megismerhetők motivációik is.
Pippen nevét mindenki ismeri, aki hallott már Jordanről (szóval mindenki), de a többség ennyivel meg is elégszik: ő volt minden idők legjobbjának fegyverhordozója. Nem egyszer jellemezték úgy tévéműsorokban, hogy „Jordan egykori csapattársa”, miközben hatszor volt bajnok az NBA-ben, az amerikai válogatott két olimpiai bajnoki címében is tevékenyen részt vett – olyan csapatokban, amelyekbe már odakerülni is óriási elismerés volt. De ezek csak a címek, Pippennek bérelt helyen van a valaha volt 50 legjobb kosaras között, talán még a top30 sem lenne túlzás. Nélküle Jordan sem lett volna az, akivé vált, ezt ő maga is elmondta:
Soha nem lettem volna bajnok Scottie Pippen nélkül.
Pippen elég hosszú utat járt be addig, amíg ilyen fontos eleme lett a Bullsnak. Egy isten háta mögötti arkansasi kisvárosból indult, a legfiatalabb volt a család 12 gyereke közül. Édesapja és egyik testvére is tolószékbe került, számára a nyomasztó otthoni légkörből egyetlen lehetőség volt a szabadulásra: a kosárlabda. Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy tehetségével már egyből kitűnt, az, hogy az iskolai csapatban játszhatott, majd ösztöndíjat kapott a kitartásának és a szemfülességének volt köszönhető. A Central Arkansas Egyetemen már ő volt a legjobb játékos, az 1987-es drafton pedig ötödikként húzták ki – olyan legendák előzték a sorban, mint David Robinson és Reggie Miller. A Seattle draftolta, de első NBA-s interjúja közben megtudhatta, hogy elcserélték: Chicagóba megy.
Jordan mellett hamar szembesülnie kellett azzal, hogy ebben a csapatban már nem ő a legjobb játékos, azt azonban az évek során bebizonyította, hogy nála sokoldalúbb kosaras nem sok van a ligában: elit védekezés, jó pattanózás, mindemellett hatékony pontszerző is volt. Ezzel a típusú játékkal tudott a leginkább segíteni Jordannek abban, hogy minden idők legjobbjává váljon, Phil Jackson edzősködése mellett és a megfelelő kiegészítőkkel pedig nem is lehetett őket megállítani, így jött össze az első three-peat, vagyis sorozatban megnyert három bajnoki cím.
1993-ban Michael Jordan visszavonult és elment baseballozni, Scottie Pippen pedig hirtelen a Bulls legfontosabb játékosa lett. Egy ilyen teher sokakat roppantana össze, de nem őt, mindkét évben a rájátszás második körébe vitte a Bullst, az 1994-95-ös szezonban minden statisztikai mutatóban a legjobb volt a csapatában. Viszont ez idő alatt követte el karrierje egyik legnagyobb hibáját is: egy New York elleni playoff-párharcban a vezetőedző nem rá rajzolta fel az utolsó figurát, mire ő duzzogva a padon maradt. Sok minden benne volt ebben a momentumban, leginkább az, hogy a legfontosabb játékosok maguk akarják ráemelni a legfontosabb dobást, Phil Jackson ezt vette el Pippentől. Pedig az edző húzása bejött, mert Toni Kukoc egy emlékezetes kosárral megnyerte a meccset – a párharcot végül így is elveszítette a Bulls.
Az 1995-ös rájátszásra Jordan már újra ott volt az oldalán, miután megtette az egyetemes sporttörténelem egyik leghatásosabb bejelentését:
Visszatérek.
Nem lett egyből bajnokcsapat a Chicago, de a következő három szezonban ismét végigpofozták a ligát, lehoztak egy 72 győzelem–10 vereséges alapszakaszt (ezt a rekordot csak az elmúlt években tudta megdönteni a Golden State Warriors), ekkor váltak minden idők legjobb csapatává.
Miközben a Bulls a pályán tarolt, a színfalak mögött belső feszültségek feszítették szét a klubot, erről és ennek kezeléséről is szól a Last Dance. Pippennek is megvolt a maga személyes drámája: aláírt egy olyan szerződéshosszabbítást, ami ugyan évekre biztosította a megélhetését, ugyanakkor a fizetése messze elmaradt a sztárokétól. Miközben az amerikai sportokban a bérezés elég komoly fokmérő, a fizetések nyilvánosak, így ez is jelzi egy játékos értékét, fontosságát, és hogy a csapata mennyire becsüli meg.
Elege is lett ebből, próbált tárgyalást kezdeményezni, de a franchise nem volt rá kíváncsi, a játékos így megszívatta a csapatot: egy műtéttel kivárt a szezon kezdetéig, így kihagyta az első meccseket, a Chicago szenvedett, így minden arról szólt, mennyire hiányzik ő Jordanéknek. Pippen idő közben annyira összeveszett Jerry Krause-zal, a csapat general managerével, hogy cserét kért, de maradt végül, a többi pedig már ismert: a Chicago megszerezte hatodik bajnoki címét is ’98-ban.
Ezután darabjaira hullott a Bulls: Jackson egy év szünetet tartott (majd nyert öt bajnoki címet a Lakers edzőjeként), Pippent és Dennis Rodmant elcserélték, mindezek következtében Jordan másodszor is visszavonult. Scottie Pippen Houstonba került, ahol majdnem négyszer annyit keresett, mint a Bullsnál, de egy idény után cserét kért. Portland volt a következő állomás, ahol majdnem be tudta bizonyítani, hogy Jordan nélkül is képes becipelni a hátán egy csapatot a döntőbe, de a Los Angeles Lakers elleni hetedik meccset 15 pontos előnyből elveszített a Trail Blazers a nyugati döntőben. 2003-ig maradt Portlandben, majd visszatért Chicagóba, ám a szezonban szinte végig sérült volt, a Bulls is gyatra volt, így bejelentette, hogy visszavonul – karrierje során először nem jutott rájátszásba a csapatával.
A korábban említett hat NBA-bajnoki cím és két olimpiai aranyérem mellett Scottie Pippen hétszeres All Star, háromszor választották be az év csapatába és volt az év kosárlabdázója is Amerikában. Mezszámát természetesen visszavonultatta a Bulls, amelynél lejátszott meccsek, pontok, asszisztok és labdalopások is terén is a második az örökrangsorban Jordan mögött, miközben a franchise történetének harmadik legtöbb lepattanóját is ő szedte le. 16,1 pont, 6,4 lepattanó és 5,2 gólpassz a karrierátlaga 17 szezon alatt, 2010 óta tagja a Hírességek Csarnokának.
Azaz messze több volt annál, mint hogy csak Michael Jordan csapattársaként emlékezzünk rá.
Kiemelt kép: Kent Smith / NBAE / Getty Images / Getty Images via AFP
