A nosztalgikus kedvű szurkoló, aki a Balczó–Móna–Török vagy a Fábián–Mizsér–Martinek Aranycsapaton nőtt fel, netán a kétezres évek elején Balogh Gábor vagy Vörös Zsuzsa egyéni olimpiai sikereinek is tapsolt, és péntek délelőtt kilátogatott a Budapesten zajló öttusa-világbajnokság férfi egyéni versenyének vívására, nem feltétlenül azt kapta, amire számított.
A Ludovika Arénában a hangulat hasonlónak tetszett, mint anno a Nemzeti Sportcsarnokban: búgtak a találatjelzők, győztes asszót követően egy-egy talpból jövő üvöltés hasított a levegőbe. Még ismerős arcokat is látott, hiszen Marosi Ádámnak és Kasza Róbertnek már 2008-ban, az előző hazai rendezésű vb-n is tapsolhatott a váltó bronzérem megszerzése után.
Korábbi klasszisokból is alig-alig tűnt fel egy-egy. Balogh Gábor biztatta szorgalmasan üvöltve Marosi Ádámot (gyatra kezdést követően reménykeltően, 21 győzelemmel és 14 vereséggel fejezte be a napot és szombaton az 5. helyről folytatja), míg Fábián László csendben figyelte az eseményeket.
A Ludovikától a Kincsem Parkig volt idő gondolkozni
Miközben a szurkoló átautózott a délutáni program helyszínére, a Kincsem Parkba, a női döntőre, elmerengett. Arra jutott, nem érti az egészet. Az öttusa évtizedekig állandó, egyértelmű szabályrendszerrel bírt. A férfiasság példaképei számára az öt sportágat öt versenynapra álmodta meg Pierre de Coubertin még a 19 század végén. Ennek szellemében működött a sportág a maga puritán körülményei között nagyjából a múlt század végéig. Azóta kismillió szabályváltoztatáson esett át, mindezt annak érdekében, hogy a kornak megfelelően szurkoló-, néző-, és televízióbarátabb legyen, mert a folyton folyvást szajkózott mondás szerint csak így maradhat az olimpiák műsorán.
Az elmúlt bő két évtized legmarkánsabb szabályváltozásai a több tucatból:
- az öt versenynapot előbb négyre, majd háromra, kettőre, egyre csökkentették,
- 300 helyett csak 200 métert úsznak,
- a futást előbb négyezerről háromezerre csökkentették, aztán terepről síkra terelték,
- majd összevonták a lövészettel – ezt kombinált számnak hívták.
- A sportpisztolyt a kombinált érdekében előbb légre cserélték, majd azt is kidobták az ablakon.
- Lett helyette lézerpisztoly, a kombinált helyett laser run és újra kétnapos verseny.
Manapság úgy dívik, hogy
- a sportág legfontosabb versenyét, az egyetlent, ahol másoktól vehetsz el pontot, azaz a klasszikus, minden versenyző asszózik egy-egy tusra minden versenyzővel tusát, azaz a vívást első napi előjátékká degradálták,
- míg a másodikon, a döntő napján egyazon helyszínen a 200 méteres úszás után úgynevezett létravívással lehet bónuszpontokat gyűjteni, ezt követi a lovaglás, majd jöhet a befejező tusa, a laser run.
Az évek alatt változott a pontozás többször is, és még sok minden más, amit a versenyzők mind-mind zokszó nélkül magukévá tettek – mi mást tehettek volna -, de speciel, hogy a létravívásnak mi értelme van, azt maguk sem sejtik. Tán annyi, hogy a manapság kötelező rendezői elvárásnak minősülő öttusaarénában – amely nagyobb anyagi terhet ró a rendezőre, mintha a bármely városban megtalálható uszoda, vívócsarnok, lovarda, lőtér és futópálya között szállítaná a versenyzőket – a nézők valóban látják mind az öt, bocs, inkább 4,5 tusát. Végtére is a döntőben úsznak, vívnak, lovagolnak és laser runoznak (futnak és lőnek egyszerre) a sportolók.
Hogy akárhány szabály- és eszközváltoztatást követően miért nem lett a mai napig néző- és televízióbarátabb az öttusa, az minden józan gondolkodó ember számára világos, csak úgy látszik éppen a sportágat 1993 óta irányító, korábban soha nem öttusázó német elnök, Klaus Schormann és holdudvara számára nem.
Balczó András megmondta a frankót
Budapesten, a világ öttusa fővárosában még csak-csak akad tízévente ezernyi nosztalgikus hangulatban lévő apuka és anyuka, aki még a gyermekét is hajlandó kihozni, de máshol a nagyvilágban nem nagyon – a szurkoló ezzel szembesült, amikor meglátta a női döntő félházas főlelátóját.
Köszönhető ez annak is, hogy a szervezők tökéletes ötlettel felépítettek a gyermekeknek egy komplett, felfújható öttusaparkot, ahol játékos körülmények között ismerkedhet bárki a sportággal, próbálhatja ki a lézerpisztolyt. Ahogy az is remek ötlet, hogy az idei öttusa vb 2 az 1-ben, péntek szombat vasárnap hovatovább 3 az 1-ben, hiszen egy időben ad otthont a Kincsem Park a Food Truck Shownak és szombaton az ügető, vasárnap a soros galoppversenynek is az öttusa- és a laser run-vb – utóbbiról majd később – mellett, ami már több ezres tömeget sejtet.
A sportág elmúlt húsz éves történelme ettől még pont azt bizonyítja, hogy tán érdemesebb lett volna a tradíciókhoz ragaszkodni. Öt napon át 1-2 órát sokan eltöltenének egy adott sportág eseményein – ahogy atlétikai, úszó vb-re is naponta 2-3 órára, a döntőkre jár ki a bérletes -, hovatovább a média is többet foglalkozott anno a matekozással, az esélylatolgatással, a kedvcsinálással, mint manapság. Balczóért, Fábiánért, Vörös Zsuzsáért napokig lehetett szorítani, izgulni, a maiak versenye ezzel szemben egy furcsa, nehezen áttekinthető rohanás.
Ha a szurkolónak, e sorok írójának nem hisznek, álljon itt a sportág valaha volt legnagyobbja, Balczó András minap, a Nemzeti Sportban megjelent gondolata:
Az öttusát ma már csak tisztes távolságból szemlélem, nem tudom, mi az a laser run, meg bónuszvívás, s azt sem, hogy ki számít esélyesnek. Ez már nem az én öttusám, az enyém más volt, családiasabb, emberibb talán. S bár az a bizonyos pont kikerült a mondat végére, ott leszek a világbajnokságon, s természetesen örülök majd a fiatalok sikereinek.
Mintha a sportág lenne az elnökért
Eközben lement a nők úszása – Kovács Saci 2:08,62-őt jött – és a létravívás is. Három szám után a legjobb magyar nő a hetedik helyről várta a lovaglást. A VIP-lelátó felől feltűnt a Nemzetközi Öttusa Szövetség elnöke is. Látva az elégedett, kerekdeden mosolygó arcot, tuti, hogy a korábbi művészet-, földrajz-, testnevelésszakos tanár elégedett az újításaival és a magyar rendezéssel, de egészen biztosan nem olvasta Balczó András szavait.
Ha mégis, nem valószínű, hogy egyetlen percnél tovább elgondolkoztatta. A göttingeni születésű, 73 éves sportvezető egy igazi őskövület. Olyan, aki Magyarországon már rég nem lehetne hivatalban. Ehhez képest, amióta a német 26 évvel ezelőtt átvette az irányítást, stabil, mint a mélyre vert cövek, és random változtatja a szabályokat.
Schormann úr és csapata elképesztő szabálymódosításain kívül arról is híres még, hogy a 26 éve alatt papíron megsokszorozta a Nemzetközi Öttusa Szövetség tagszervezeteinek a számát. Ma már minden kontinenst lefed a sportág, legalábbis ezt hirdeti a szövetség honlapja. Ettől még a ténylegesen öttusázó sportolók száma világszerte nem nőtt, sőt. Ellenben a négy évente történő tisztújító közgyűléseken a német elnök támogató szavazatainak száma ugrásszerűen emelkedett.
Schormann, e kisember téveszméjét, személyi kultuszba torkolló autokratikus vezetési módszerét kiválóan példázza, hogy arcátlan módon a budapesti világbajnokság alkalmával mindkét váltó eredményhirdetésén jobbára magát helyezte középpontba a versenyzők helyett. Mindig így szokta, nála ez a protokoll:
A laser run el kell ismerni, príma találmány,de az öttusára halálos veszély
Miközben Kovács hibátlan lovaglást követően a hatodik helyről várta a befejező tusát, és elkezdték a befejezőt, a laser runt, a szurkoló azt is láthatja, a nemzetközi vezetésének ez a legfrissebb ötlete, igazán remek. És ezzel egy időben ijesztő perspektíva jelenik meg a szeme előtt.
A másik három tusa mellől villámgyorsan kilépő, és az öttusa, mint verseny mellett önálló szólókarrierbe kezdő új sportág szintén a Kincsem Parkban, az anyasporttal párhuzamosan megrendezésre kerülő budapesti világbajnokságára például majd hatszáz induló nevezett. Az öttusára 68 nő és 88 férfi.
Egy baj van mindezzel, mégpedig az, ami ebből logikusan következik. Azon túl, hogy Herr Schormann feje felett épül a laser run glória, az is látszik, hogy kísért a múlt. Egy, a laser runhoz kísértetiesen hasonló sportág, a biatlon már 21 éve levált az öttusáról. Azóta boldog és rendkívül tehetős professzionális sporttá vált. Ezt minden sportszerető látja az Eurosport jóvoltából. Az öttusa mázlija, hogy biatlonozni télen szoktak.
Az alig pár éve megjelent laser run azonban lényegét tekintve nyári biatlon, így ha ilyen ütemben folytatja térhódítását, prognosztizálható, Schormann úr hamarosan egyre kijjebb csúsztatja kezéből az öttusa gyeplőjét és elkezd helyette a laser run olimpiai részvételéért lobbizni. Ha már meg nem tette. Végül is a túléléséről szól minden. A vele együtt a kukába dobott három tusa járulékos veszteség csupán.
Kiemelt kép: Marjai János/24.hu
