A sporttörténelemben számos alkalommal előfordult, hogy két különböző korszak ikonja egymás ellen vívott nagy csatát. A hetvenes évek elején a veterán Wilt Chamberlain három szezonon keresztül küzdött az akkor még a pályafutása elején járó Kareem Abdul-Jabbarral. Ezeken a meccseken már sejteni lehetett, hogy az elképesztő adottságokkal rendelkező Jabbar ott folytatja majd, ahol Chamberlain abbahagyta. A rivalizálás miatt tapintani lehetett kettejük között a feszültséget, többször szó szerint majdnem verekedésig fajult a párbajuk.
Évtizedekkel később valami hasonló zajlott le Michael Jordan és Kobe Bryant között. Minden idők legjobb kosárlabdázója és a Los Angeles Lakers egyik legnagyobb ikonja hosszú éveken keresztül játszott egymás ellen, összesen 11 alkalommal találkoztak. Talán nem túlzás azt állítani, hogy egy idő után ezeken a meccseken mindenki csak őket figyelte, gyakorlatilag Jordan játszott Bryant ellen. A nézőknek eleinte már az nagy dolog volt, hogy egy újonc miket meg mer csinálni a pályán, nem mellesleg azon a pályán, amin ott van maga Michael Jordan is.
De térjünk vissza az eredeti sportágunkhoz.
Az NFL 1999-es szezonjának 13. játékhetén a Miami Dolphins az Indianapolis Colts-t fogadta. A hazaiaknál a visszavonulás előtt álló legenda, Dan Marino irányított, míg a vendégeknél a mindössze második profi szezonját taposó Peyton Manning. A meccsen a két irányító valósággal párbajozott egymással, mindketten remekül játszottak, az utolsó támadásig 34-34 volt az állás.
A fiatal Manningnek kötélből voltak az idegei: mindössze 30 másodperc alatt a saját 30 yardos vonalától indulva majdnem az ellenfél 30 yardos vonaláig jutott. Jöhetett a rúgó, aki értékesítette a mezőnygól-kísérletet, ezzel a győzelemmel pedig gyakorlatilag kezdetét vette Peyton Manning karrierje, Dan Marinóé pedig véget is ért.
Sokan azt gondolják, hogy hétfőn hajnalban 00:40-kor a fentiekhez nagyon hasonló mérkőzést fog egymás ellen játszani a Kansas City Chiefs és a New England Patriots. Az egyik oldalon a jövő legnagyobb sztárja állhat, a másikon pedig a múlt és a jelen legnagyobb sztárja áll. A Super Bowl elődöntőjét Patrick Mahomes és Tom Brady küzdelmeként beharangozni nem akkora bűn, pláne, ha megnézzük a két csapat egész éves statisztikáit
Kezdjük a hazaiakkal: Patrick Mahomes hihetetlen teljesítményét mutatja, hogy a Kansasnél a még játékban lévő csapatok közül senki nem szerzett több yardot passzjátékból. Az egész szezonban eddig 4955 yardot haladt előre a Chiefs csak passzal, cserébe viszont gyengébben teljesítenek rushing yardok tekintetében – itt csak 1855-nél járnak. Jóval többet futott a labdával a Los Angeles Rams (2231), a New Orleans Saints (2025) és ami a legfontosabb a Kansas szempontjából: a New England Patriots (2037) is. A Chiefs sikeressége nagyban függ tehát attól, hogy Mahomest mennyire hagyják játszani, illetve ő mennyire találja meg a célpontjait. A számok azt mutatják, hogy a szezonban összességében jól működött az irányítóra épülő taktika, legalábbis erről árulkodik a 13-4-es mutató.
Csakhogy ez itt a rájátszás
És a rájátszásban egyetlen meccsen kell megverni az ellenfelet, ebben pedig talán nincs jobb csapat a New England Patriotsnál a mezőnyben. Az edző, Bill Belichick és Tom Brady akár mérkőzés közben is tud változtatni a taktikán, ha úgy látják, hogy szükség van rá. Az alapszakaszban már találkozott egymással a két együttes, akkor egy igencsak pontgazdag meccsen 43-40-re a Patriots legyőzte a Chiefst, amivel Bradyék gyakorlatilag vissza rángatták a földre az addig szárnyaló Mahomesékat.
A New Englandnél az idei év kicsit döcögősen indult, az első három meccsen kétszer is kikaptak, ráadásul nem épp acélos csapatok ellen (Jacksonville Jaguars, Detroit Lions). Aztán beindult a gépezet: hol szép játékkal, hol vert izzadva, de elkezdtek meccseket nyerni. Az elődöntőig végül 12-5-ös mérleggel jutottak el, ami összességében meggyőzőnek mondható. Ahogy fentebb írtam, Bradyék jobbak futásban, viszont a passzokat tekintve nagyon le vannak maradva a Kansas mögött. Míg a Chiefs majdnem 5 ezer yardot tett meg az egész idényben, addig a Patriots mindössze 4258-at.
Mit árulnak el ezek a számok a meccsről?
Annyit mindenképp, hogy a Patriotsnak nem szabad belemennie egy passzpárbajba, mert azt nagy valószínűséggel a Chiefs fogja megnyerni. Az eddigiek alapján nem úgy tűnik, hogy Patrick Mahomes összeroppan majd a felelősség súlya alatt, így ha csak a két irányítót akarnánk megversenyeztetni, akkor a New England nem jönne ki jól a párbajból. Persze nem azért, mert Mahomes jobb Bradynél, hanem mert a csapata jobban be van rendezkedve egy őrült, ponthajhász versenyfutásra, mint a Pats, lásd a Rams elleni, 51-54-es meccset.
A vendégek szempontjából tehát maximum csak akkor van értelme nyílt sisakos meccset játszani, ha bíznak a védelmükben, hogy sikerrel tudják semlegesíteni Patrick Mahomest, amire látva a Chiefs idei meccseit azért sokan nem vennének mérget.
Az utolsó tánc
Tom Brady a karrierje során nyolc alkalommal játszott Super Bowlt, ebből 5-ször meg is nyerte azt. Patrick Mahomes élete első teljes szezonjában döntőbe vezetheti a csapatát. Alapesetben nem lenne kérdés, hogy ki az éhesebb: a mindent megnyert veterán, vagy a fényes jövő előtt álló újonc. Brady miatt azonban ez nagyon-nagyon nehéz kérdés. A leghatásosabban úgy tudom elmagyarázni, ha mutatok egy felvételt a 2000-es, még csak 23 éves Tom Bradyről (a videó az NFL Combine felmérésen készült):
Bradyt a hatodik kör 199. pickjére rangsorolták, az ilyen helyről szokták elvinni a tartalékok tartalékját. Egyesek szerint ő volt az akkori draftmezőny egyik leggyengébb játékosa. A kezei rendben voltak, közepesen tudott dobni, de akadtak irányítók, akik hozzá képest szó szerint lőtték a labdákat. A sebessége átlagon aluli volt:
Bill Belichick végül meglátott valamit Bradyben, akire úgy tekintett, mint egy befektetésre, akiért hajlandó volt beáldozni egy aktív kerettagsági státuszt is, mert érezte, hogy éveken belül komoly erősítést jelenthet. Tom Brady sokáig a New England negyedik számú irányítója volt, és mint olyan, egyáltalán nem játszott meccseket, sokan pedig ennek megfelelően is bántak vele.
Mikor Brady bemutatkozott a franchise tulajdonosának, Robert Craftnak, ő csak lekezelően annyit mondott, hogy igen, tudom, te vagy az a hatodik körös választott. A csere irányító cseréjének cseréje akkor így válaszolt:
Igen, és én vagyok a legjobb döntés, amit ez az egyesület valaha meghozott.
Jó kérdés, hogy ha nem a képességei, akkor mi teszi Bradyt a legjobbá?
Ezért volt képes mindenkinél több gyűrűt nyerni és ezért lehet képes arra is, hogy a legmagasabb szinten folytassa ezt a sportot. Mondhatni, neki minden meccs az utolsó tánc.
