Sportágtól függetlenül egy-egy új szezon előtt megkerülhetetlen kérdés; vajon mire megy majd a címvédő az új idényben. Az NHL 2018-2019-es szezonját megelőzően azonban azt is érdemes körbejárni, hogy mit várhatunk a legutóbbi második helyezettől, az előző idényben újoncként döntőző Vegas Golden Knightstól.
Ha egyszer egy üzlet beindul?
Az 1974-ben alapított Washington Capitals története során 2018-ban hódította el először a Stanley-kupát. Ez volt a második alkalom, amikor a csapat ott lehetett a döntőben − 1998-ban a négy győzelemig tartó párharcban egyetlen meccset sem tudott hozni a Detroit Red Wings ellen.
Washingtonban a 2018-as diadal óta bizonyára úgy voltak vele, ha valami jól működik, azt felesleges megbabrálni. A vezetőség azonban nem volt könnyű helyzetben, amikor meg akarta tartani a csapat egyensúlyát. Komoly érvágás a center Jay Beagle eligazolása, aki olyan ajánlatot kapott a Vancouver Canuckstól, mellyel a Caps nem tudta felvenni a versenyt.
Jégkorongban szinte lehetetlen egyetlen kapussal lehozni egy bajnokságot, ez pedig fokozottan igaz a hosszú és igen megterhelő NHL-szezonra. A Washingtonnál például tavaly az alapszakaszban 54 alkalommal állt be az elsőszámú hálóőr, Braden Holtby a vasak közé, míg Grubauernek 35 mérkőzés jutott.
Bár Grubauer a rájátszásban nem tudott igazán bizonyítani − két mérkőzésen védett, 83,7 százalékos védési aránya pedig indokolttá tette Holtby állandó szerepeltetését −, az alapszakaszban megbízhatóan teljesített: a 35 meccsén a lövések 92,3 százalékát fogta, míg Holtby 54 mérkőzésen csupán 90,7 százalékos védési hatékonyságot mutatott fel.
Grubauer tehát az alapszakaszban nagyban hozzájárult a stabil teljesítményhez. Kérdéses, hogy az ez idáig csak két NHL-es meccsel rendelkező Pheonix Copley képes lesz-e pótolni a korábbi második számú hálóőrt.
Talán megoldás lehet a jelenleg az AHL-es farmcsapatban, a Hershey Bearsben szereplő Ilja Szamszonov. A 21 éves orosz hálóőr fejlődésének viszont valószínűleg az tenne jobbat, ha stabilan védhetne az alsóbb amerikai ligában, semmint hogy az NHL-ben üljön a padon.
A második számú kapus problémájánál még fontosabb tényező az edzői stáb átalakulása: Barry Trotz-tól a korábbi másodedző, Todd Reirden vette át a gyeplőt, miután lejárt a Capset bajnoki címig vezető Trotz szerződése. Trotz ráadásul a legendás kapusedzőt, Mitch Kornt is magával vitte − fájhat szegény Copley feje.
A fővárosiak szurkolói abban bízhatnak, hogy Reirden kamatoztatni tudja majd a Trotz-tól tanultakat, és nem lesz jelentős átalakulás a csapat játékában. A cél az lenne, hogy megmaradjon az egész éves stabil teljesítmény, amelyet tavaly láthattunk a Capstól − korábban a washingtoniak rendszeresen csak az alapszakaszban tudtak dominálni, a rájátszásra pedig egyszerűen elfogytak.
Bárhogy is alakulnak a dolgok, nagy meglepetés lenne, ha a Washington nem maradna a világvárosi divízió meghatározó csapatai között. A leginkább Ovecskinről ismert támadósor továbbra is bivaly erős, a fiatalok, Jakub Vrána, André Burakovsky, és Chandler Stephenson pedig idén még többet tehetnek hozzá a játékhoz.
Az átalakulások, illetve a tény, hogy a Caps rendelkezik az egyik legöregebb kerettel, azonban nem a fővárosiaknak kedveznek. Ahogy az sem, hogy az elmúlt 20 évben csupán egy csapatnak, a 2016-os és a 2017-es bajnok Pittsburgh Penguinsnek jött össze a címvédés.
Újabb vegasi csoda?
A legutóbbi szezon kezdete előtt az egyik legtöbbet tárgyalt kérdés így hangzott: vajon mire jut az újonc Vegas Golden Knights? A szakírók többsége kifejezetten gyenge helyezést jósolt a csapatnak a csendes-óceáni divízióban, a Lovagok azonban hatalmas meglepetésre egészen a Stanley-kupa-döntőig meneteltek. Mindezt úgy, hogy messze nem a legerősebb játékosállománnyal vettek részt a ligában.
Korábban már írtunk róla, hogy mi is a vegasiak titka: egy, a játékosokkal jól kommunikáló edző, az egész éves playoff-hokira emlékeztető stílus, a csapategység, a szívósság és a jó helyzetkihasználás, meg persze Marc-Andre Fleury hálóőr, aki igen előkelő helyen végzett a különböző védési statisztikát mérő listákon.
A Vegas megmutatta: nem csak a legtöbb ütött és a legkevesebb kapott góltól lesz egy csapat igazán jó,
Azt várhatnánk, hogy a tavalyi sikerek után komoly nyomás nehezedik a csapatra, a játékosok azonban épp az ellenkezőjét mutatják. Fleury például egy szezon előtti jótékonysági tornán arról beszélt, hogy nem zavarja a kritikusok véleménye.
Egyedül az számít nekünk, hogy továbbra is abban higgyünk, hogy sikeresek lehetünk
− mondta a hálóőr.
Fejben tehát úgy tűnik, minden rendben van a Lovagoknál. Az már más kérdés, hogy képesek lesznek-e a tavalyihoz hasonló szinten hokizni.
James Neal Calgary Flameshez, illetve David Perron St. Louis Blueshoz történő távozása például minden bizonnyal hatással lesz a teljesítményre. A két támadó az előző szezonban együtt 110 pontot termelt, és az egykori csapattársak szerint az öltözőben is nagy segítséget nyújtottak.
Talán Paul Stastny és Max Pacioretty érkezése pótolhatja a távozók hiányát: előbbi tavaly 53 pontot szerzett a St. Louis Bluesban, illetve a Winnipeg Jetsben, utóbbi pedig 37 pontot szedett össze a Montréal Canadiensben, ahol 2015 óta viselte a „C” betűt.
Persze a tavalyi mentalitás, illetve a kémia önmagában nem lesz elegendő, hiszen a csapatnak ellenfelei is lesznek. A riválisok pedig feltételezhetően alaposan felkészültek már a vegasiakból, és felmérték, hogy pontosan hol is hibáztak az előző idényben.
Mivel a keret nagyjából ugyanolyan erős maradt, Gerard Gallant vezetőedzőnek valami újat kell húznia, ha idén is csodát akar művelni. Elképzelhető, hogy megújulás nélkül a csapat a mostani szezonban még csak a rájátszásig sem fog eljutni.
Ha azonban ott lesznek a playoffban, nagy előnyt jelenthet, ha sikerül egész évben megtartaniuk a tavaly is látott rámenős játékot. Komoly fegyvertény lehet ugyanis egy eleve száz százalékon pörgő csapattal belépni a kieséses szakaszba.
Kiemelt fotó: Harry How/Getty Images/AFP
