Először győzhetne a magyar női kézilabda-válogatott Franciaország csapata ellen világbajnoki mérkőzésen. Az eddigi három vb-n vívott egymás elleni találkozó mindegyikét az ellenfél nyerte. Megfejthetetlen rejtély miért alakult ez így, miközben az Európa-bajnokságokon a mérleg erősen felénk billen. (Az összmérleg: 32-2-15 a magyarok javára).
A csoportküzdelmek után rendelkezésre álló statisztikák alapján egy virtuális, számokból álló mérkőzés már kisakkozható a csapatok között, amelynél azonban figyelembe kell venni az eddigi ellenfelek karakterét is, hiszen az is alakítja a mostani mutatókat. Számunkra egyáltalán nem jó hír, hogy a mezőny egyik leggyorsabb csapata ellen kell készülnünk.
Válogatottunk eddigi állandónak nevezhető problémája a visszarendeződés, ami ezúttal sokba kerülhet. Ugyanis a a csoportmeccsek alatt a franciáknál több lerohanással senki sem próbálkozott (47/35) és gólt is csak Szerbia lőtt többet náluk ezekből az akciókból (47/39). Ha a kényszerűen végrehajtott cserék miatt is körülményes védelmi rendeződés nem gyorsul fel, nagy bajban lehetünk.
Ha sikerül felállni, egy egészen új szituációval kerülünk szembe. Az ellenfél ugyanis nem akar majd átlőni. A mostani ellenfél szinte minden akcióját ziccerig játssza. Hihetetlennek tűnik, de a franciák „fúrótorony mélyen” (ez a torony magasan ellentéte) a legkevesebbet próbálkoztak távolról. Gyors lábukra hagyatkozva kísérlik majd meg szétszedni a védőfalunkat, betöréseket és a beállót keresve. A védelmünknek elsősorban a közepe eddig is gyakran tűnt lábbal verhetőnek. Szekeres, Kisfaludy, Zácsik, Mészáros komoly teszten esik majd át. Abban, hogy a mieinknél eddig csak a kameruniak kaptak több két perces büntetést, pontosan ennek, a sűrűn előforduló ütemvesztésnek, jutott főszerep.
A franciák legjobb lövője, Lacrabere eddig nem a megszokott hatékonysággal kézilabdázik, egyetlen igazi jobbszélsőjük, Dancette pedig húsz százalékos lövőformát mutat a posztjáról, így az ő „feladása”, és szándékos helyzetbe hozatása, célunk lehet.
Kevés lerohanást vezettünk, amiből kellemes lenne többet bemutatni a könnyű gólok érdekében, de a franciák ellen ennek minimális az esélye: eddig 5 meccsen összesen 9 ilyen akciót engedélyeztek az ellenfeleknek. Felállt fal elleni támadásokra kell készülnünk, ami a talán legjobban szervezett védelem ellen óriási energiák mozgósítását követelheti minden egyes találatért.
A francia csapatot sújtották a bírók a legkevesebb kiállítással. Ennek oka az ellenfelek ellenük bemutatott lövéseinek struktúrájából is könnyen kiolvasható. A legtöbb kerületi kapitányság boldogan tapsikolna, ha olyan bűnelkövetési statisztikákkal dicsekedhetne, mint a francia csapat: a vb első hetében az ellenfeleik összesen 8(!) „betörésig” jutottak! Lábbal odaérnek, nem maradnak le, így alig játszanak emberhátrányban.
A magyar együttes eddig a nehézkes lengyelek ellen rukkolt ki legjobb produkciójával Görbicz és Kovacsics betöréseire építve, amit most csoda lenne megismételni. Az ellenfél védekezése tovább deformálhatja az amúgy sem szerencsés támadás-befejezéseinket. Maradhatnak a magyar együttes számára az eddig is túlsúlyban lévő távoli és szélső lövések.
Miközben örülhetünk, hogy végre van szélsőjátékunk, olyannyira, hogy csak a japánok lőttek többet a sarokból, nem szerencsés – kiismerhetővé tesz –, hogy kísérleteink több mint fele az át- és szélsőlövés. (A francia együttesnél ez alig több mint egyharmad.)
A franciák célja az lesz, hogy ezt a mutatónkat még feljebb tornázzák, ugyanis kapusaik a harmadik legjobb hatékonysággal semlegesítik ezeket a próbálkozásokat az egész mezőnyben. Bódi, Schatzl, Háfra, Klivinyi és Zácsik lövőszázaléka magasra kell hogy szökjön a továbbjutáshoz, ráadásul nem a legkellemesebb kapusokkal szemben.
Az emberhátrányos játék is kiemelt jelentőségű lehet, pontosan a két válogatott eddigi nagyon eltérő sportszerűségi statisztikája és a franciák játékstílusa miatt. A magyar csapat szimpla hátrányban több mint 35 percet töltött a pályán, és ezt az időszakot összesen 21 kapott és 10 lőtt góllal zárta. A franciák viszont szerényen, de biztosan használták ki 26 percnyi egy emberes fórjukat, összesen 8 szerzett és 3 beszedett találattal.
A magyar csapat javuló formája biztató lehet, de feltételezhetően a franciák is erre a szakaszra élesítették a játékukat. Összességében az ellenfél számít esélyesnek. Egy kiugró kapusteljesítmény, és az egymásért koncentráltan küzdő csapat viszont ezt a különbséget ellensúlyozhatja.
Nyitókép: MTI/PAP/Marcin Bielecki
