Alig tíz napja pazar képriportban mutattuk be, milyen szép lett a 3,8 milliárd forintból megújuló, a nyári vizes világbajnokságra átadott Császár-Komjádi Béla Sportuszoda. Írásunkban megállapítottuk, az összeg és a tartalom összhangján biztosan lehet vitatkozni, a munkálatok szükségszerűségén nem érdemes: aki nap mint nap az uszoda falai közt, a medencék valamelyikében töltötte a reggeleit, nyilván megerősíti, ráfért a felújítás a létesítményre.
A beléptetőrendszer tökéletes, csak éppen nem sportuszodában
Az uszoda régi, negyven éven át hibátlanul működő beléptetőrendszerét vadonatújra cserélték.
Úgy tudjuk, a generálkivitelező Épkar Zrt. meghagyhatta volna a bevált, régi rendszert, de ehelyett az Anteus Kft.-vel kötött szerződést egy új beléptetőrendszer beszerzésére, felszerelésére, szoftveres működtetésére. Információnk szerint a cég komoly havidíjat számol fel „hosting-szolgáltatás” címén. Látszólag minden rendben is van, a glancos, króm kapuszerkezet ott áll az előcsarnokban, csak éppen nem úgy működik, ahogy kellene.
A Császár-Komjádi Béla Sportuszodába – és a margitszigeti Hajós Alfréd Sportuszodába is – olyan beléptetőrendszert helyezett el a kivitelező, amelyet a különböző wellnes- és gyógyfürdőkből mindenki ismerhet.
Ezekben a gyakorlat szerint az úszni vágyó befizeti a belépőjegy árát, amiért cserébe kap egy „karórát”, amely egy adott szekrény nyitásáért és zárásáért felelős. Ahány belépő, annyi szekrény.
A Komjádit azonban 90 százalékban sportolók használják. A naponta belépő mintegy ezer fő jelentős részét a KSI, a Vasas és további kisebb klubok vízilabdázói, a Jövő SC, az UTE és a Darnyi Tamás Sportiskola úszói teszik ki.
Ők azonban az évtizedes gyakorlat szerint nem egyénként, hanem csapatban lépnek be, ergo nem minden egyes érkezés alkalmával, egyesével fizetik a belépő árát, hanem az egyesület veszi a havi belépőt, majd a hó végén számol el az uszodával, de gyakran harmadik fél, a szövetség állja a számlát .
Verrasztó Zoltán, a Jövő SC elnöke a jelenleg zajló beléptetést firtató kérdésünkre rövid választ adott: „Az egy vicc” – majd kifejtette bővebben is.
Miközben a felújított öltöző üresen tátong, az egészen kicsi gyerekektől a felnőtt sportolókig bezárólag mindenki a lelátón öltözik, ott tárolják a cuccukat. A csapatban érkező sportolókkal azért nem tudjuk használni a beléptetőrendszert, és a szekrényeket, mert az nekünk nem megfelelő. Úgy tudjuk a cég nem készítette még el azokat a kártyákat, amivel egyszerre több gyereket is be lehetne ellenőrzötten léptetni és amely megnyugtatóan biztosítja az uszoda és az egyesület közti elszámolást is. Azt mondják nincs kész, órát meg nem kapunk, amivel használható lenne a szekrény. A sportuszodákban ez a rendszer azért működésképtelen, mert épp annyi öltöző kellene, ahány belépő, de sportolóból sokkal több van, mint szekrény
– sorolta Verrasztó a problémákat.
Jelen helyzetben ki ezért, ki azért szív
A 21. század hajnalán, a csillogó-villogó „okosórarendszer” ellenére a Darnyi Tamás Úszóiskola vezetője, Lukács Ágnes elmondása szerint két hónapja következőképpen zajlik a beléptetés:
- megérkezik edzésre, mondjuk, 20 úszó,
- a biztonsági őr elállja az útjukat,
- kisétál hozzájuk a négyszeres olimpiai bajnok Darnyi Tamás vagy az edző, az előcsarnokban összegyűjti a gyerekeket és bemondja a varázsigét: 20 fő, Darnyi,
- a biztonsági őr elővesz egy spirálfüzetet, a bemondás alapján beírja a belépők számát, majd kinyitja a beléptetőrendszer mellett lévő vészkijáratot és beengedi a srácokat és az edzőnőt.
- Mindig van olyan aki más klubot mond be: viccből vagy pedig azért, hogy a zavarosban halászva olcsóbban megússza az uszodahasználatot.
- A gyerekek karórát (kulcsot) nem kapnak, bemennek és átöltöznek, ahol tudnak, a ruhájukat teszik, ahova tudják.
- A legnagyobb vicc, hogy kijutáskor is ez a menet: a sportolók edzés után már egyesével szivárognak kifelé, óra nélkül nem engedi ki őket a kapu, a biztonsági őr egyesével ugrik és nyitja a vészkijáratot.
Mivel a beengedés és kijutás két hónapja így megy, mindenkinek az égnek áll a haja.
- A biztonsági szolgálat embereinek azért, mert nem az ő dolguk lenne a be- és kiengedés és annak adminisztrációja.
- Átverve érzik magukat az egyesületek, a szülők is, mert fizetnek egy szolgáltatásért, amiért cserébe nem azt kapják, ami járna.
- Bizalmatlanságot szül az állapot a Nemzeti Sportközpontok és a klubok között is, mert minden belépő sportegyesület azt mond, amit akar, képtelenség pontos elszámolást, számlát kiállítani a hó végén.
Arról már nem is beszélve, hogy például Gyurta Dániel és Kapás Boglárka is ki van téve minden nap ennek az ügymenetnek. Ülnek, várnak az edzőre, nem tudnak az öltözőben átöltözni, óra hiányában nem tudják a szekrényben tárolni a ruhájukat, a sportszereiket, így jobb híján a lelátóra visznek ők is mindent. Így készülnek, a rövidpályás Európa-bajnokságra.
