Sport

Menekültek olimpiai csapata: mi lett velük egy évvel Rió után?

Jöttek, láttak és történetükkel inspirálták az egész világot. Tíz menekült sportoló egyetlen zászló alatt egyesült a riói olimpián, Thomas Bach NOB-elnök pedig a remény szimbólumának nevezte őket. De mi történt velük azóta?

Yiech Pur Biel – Dél-Szudán, 800 méteres síkfutás

Yiech Pur Biel
Fotó: dpa/Michael Kappeler

A 22 éves sportoló elmondása szerint mindössze kétszer sírt életében: amikor gyerekként elválasztották édesanyjától a kegyetlen szudáni polgárháborúban, majd évekkel később, amikor kiderült, hogy rajthoz állhat 800 méteren a 2016-os riói olimpián.

Egy év elteltével

Bár futamából 1:54.67-es idejével nem jutott tovább, Yiech Pur Biel élete örökre megváltozott.

Hónapokkal az olimpia előtt a futó még mezítláb edzett a kenyai Kakuma menekülttáborának mocskában. Mostanra bejárta az egész világot, járt az ENSZ menekültekről szóló csúcstalálkozóján, és többek közt olyan emberekkel találkozott, mint Ferenc pápa vagy Barack Obama Mégis arra emlékszik vissza a legszívesebben, amikor édesanyja telefonon felhívta.

A családom sosem hitte, hogy életben vagyok

– mesélte Pur Biel a CNN-nek. Mikor az anyja megtudta, hogy fia Rióban próbál szerencsét, azonnal egy segélyszervezethez rohant, hogy telefonálhasson egyet.

Nagyon boldog voltam, hogy beszélhettem velük. Most már szemtől szemben szeretnék találkozni édesanyámmal és testvéreimmel. Van egy nagy menekültcsaládom, de a vér szerinti családomnak van igazán szüksége a törődésemre.

Édesanyjának fogalma nem volt róla, hogy mit jelent az olimpia, de azt megértette, hogy gyermeke nagy dolgot vitt véghez és biztonságban van.

Pur Biel most a 2020-as olimpiára készül és mellette PR szakon tanul egy egyetemen.

Yusra Mardini – Szíria, úszás

Yusra Mardini
Fotó: NurPhoto/Alessandro Di Ciommo

Az egész világot elkápráztatta tavaly a szíriai tinédzser lány, aki egy évvel azután nyerte meg saját futamát 100 méter pillangón az olimpián, hogy az életéért úszott a tengeren.

Aleppói otthonukat lebombázták, a Törökországból Görögországba vezető útján leállt az őket szállító hajó motorja, de sosem adta fel a reményt.

Testvérével, Sarah-val három órán keresztül hajtották a csónakot az Égei-tengeren a görög partok irányába, feltehetően megmentve ezzel a fedélzeten tartózkodó további 18 menekült életét.

Bár nem jutott be az elődöntőbe Rióban, elmondása szerint a versenyzés jelentette neki a mindent.

Egy év elteltével

Yusra Mardini új kihívásokat keresett, és az ENSZ Menekültügyi Főbizottságának jószolgálati nagyköveteként próbálja segíteni az otthonaikat elhagyni kényszerülő több millió embert.

A People magazin beválasztotta a világra legnagyobb hatással lévő 25 nő közé, jelenleg pedig önéletrajzi könyvén dolgozik, amit várhatóan Stephen Daldry rendező filmesít majd meg.

Mardini a nyáron részt vett a Magyarországon megrendezett vizes világbajnokságon, és visszatért a Keleti pályaudvarhoz, ahol két éve menekültként éjszakázott a Szíriából Németországig vezető hosszú, rögös útja részeként.

Jelenleg Berlinben él és a 2020-as tokiói olimpiára alapozik.

Popole Misenga – Kongói Demokratikus Köztársaság, dzsúdó

Popole Misenga
Fotó: AFP/Yasuyoshi Chiba

Az ötéves kongói polgárháborút gyermekként megélő Popole Misenga útlevél, pénz és étel nélkül kért menedékjogot Brazíliában a 2013-as riói világbajnokság után. Három évvel később ugyanabban a városban az olimpián is versenyezhetett.

Én a menekültekért harcolok az olimpián, hogy hitet adjak nekik álmaik megvalósításához

– nyilatkozott még a játékok előtt, ahol a legjobb 16 között a világelső dél-koreai Gwak Dong-Han ejtette ki az utolsó percben a 90 kilogrammosok között.

Egy év elteltével

Misenga menedékjogban részesült Brazíliában, megházasodott és megszületett az első gyermeke.

Azt mondja, Rióban csodálatos élni. Gyerekkora óta először volt lehetősége találkozni a hozzátartozóival, testvérének pedig első telefonbeszélgetésük alkalmával azt ordította:

Élek! Élek!

Rose Nathike Lokonyen – Dél-Szudán, 800 méteres síkfutás

Rose Nathike Lokonyen
Fotó: AFP/Jewel Samad

13 évvel azt követően, hogy a dél-szudán Chukudum városában katonák elől kellett menekülnie, Rose Nathike Lokonyen lett a menekültek olimpiai csapatának első zászlóvivője. A világ legjobbjaival mérte össze tudását 800 méter síkfutásban, futamában 2:16.64-es idővel a hetedik helyen végzett a kilenc indulóból.

Egy év elteltével

Lokonyen szeptemberben Svájcba utazott, ahol részt vett az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatalának 33. ülésén.

Egy hónappal később a 22 éves futó Svédországban találkozhatott Ferenc pápával a sport hatalmára és a világbékére felhívva ezzel a figyelmet.

A riói olimpiáról a kedvenc emléke, hogy megcsodálhatta a Copacabanát.

Nagyon izgatott voltam, mert életemben először láttam vizet

– mesélte.

Brazíliában a kétszeres olimpiai bajnok Caster Semenya mellett futhatott, és elszánt, hogy egy napon legyőzze a dél-afrikai kiválóságot.

Paulo Amotun Lokoro – Dél-Szudán, 1500 méteres síkfutás

Paulo Amotun Lokoro
Fotó: Getty Images/Patrick Smith

Lokoro sosem járt Dél-Szudánon és a kenyai Kakuma menekülttáborán kívül máshol, amíg nem találkozott a legendás hosszútávfutó Teglap Loroupe-pal, aki egy nemzetközi segélyszervezet alapítója is egyben. A 25 éves sportoló addig a pontig egyszer sem edzett cipőben.

Egy év elteltével

Jártam a Vatikánban és találkoztam a pápával. Úgy kezelt, mint egy nagy főnököt, pedig nem vagyok az! Az emberek szerettek engem

– nyilatkozott a CNN-nek.

A fanatikus futballrajongó szintén eljutott Barcelonába, ahol besétálhatott a Nou Camp közepére Josep Maria Bartomeu elnökkel.

Isten megadta nekem a lehetőséget. Nem hittem volna, hogy az életem ennyire megváltozhat, nagyon hálás vagyok az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának és a Tegla Loroupe Peace Foundationnek. Az emberek sokat hallanak a menekültekről, de kevesen találkoznak velük. Én nagyon sok barátságot kötöttem.

Yolande Mabika – Kongói Demokratikus Köztársaság, dzsúdó 

Judoka Yolande Bukasa Mabika
Fotó: dpa/Michael Kappeler

Yolande Mabika számára a cselgáncs maga a katarzis. Több mint két évtizeddel azután, hogy felkelők támadtak az otthonára a kongói Bukavuban, a sport fegyelmezettségre tanította.

Egy év elteltével

Bár a 29 éves sportoló sosem fogja elfelejteni, hogy kiket hagyott hátra, de a családja elvesztése által okozott fájdalom egyre enyhül. A dzsúdós jelenleg pincérként dolgozik egy brazíliai étteremben, amely hajléktalanoknak főz. A tulajdonos egy szíriai menekült.

Egy napon szeretne fiatal, fogyatékkal élő lányoknak segíteni, hogy átlendíthesse őket a nehézségeken, amiken ő is keresztül ment.

Brazília az új otthonom. Szeretnék itt maradni és új életet építeni

– fogalmazott.

James Nyang Chiengjiek – Dél-Szudán, 400 méteres síkfutás

Fotó: AFP/Yasuyoshi Chiba

Chiengjiek egyike volt azon szerencséseknek, akik elkerülték a dél-szudáni gyerekkatonák sorsát. 13 évesen hagyta el otthonát, 2002-ben érte el a kakumai menekülttábort, és már akkor megcsillogtatta atlétikai tudását. Rióban megdöntötte az egyéni rekordját.

Egy év elteltével

A sportolót nem a győzelem vezényli.

Nem az a legfontosabb, hogy aranyérmet nyerjek, hanem hogy terjesszem a békét.

Elmondása szerint nagyon sokat tanult az olimpián, tanácsot kapott a későbbi világbajnok amerikai sprinter Justin Gatlintől, és szintén beszélgetett a labdarúgás valaha volt legdrágább játékosával.

Neymarral egy ebédlőben találkoztunk, és kért egy közös képet tőlünk. Leültünk és jót dumáltunk egymással. Nagyon boldoggá tett, hogy láthattam őt. A menekülttáborban én is fociztam, és a 10-es volt a mezszámom, csakúgy, mint neki.

– elevenítette fel az emlékeit.

Rami Anis – Szíria, úszás

Rami Anis
Fotó: dpa/Michael Kappeler

Hét évvel ezelőtt Rami Anis Szíria színeiben részt vett az Ázsiai Játékokon Kínában. Miután bombatámadás érte otthonát Aleppóban, egy csapásra minden megváltozott.

Menekültként előbb Törökországba, majd a görögországi Samos szigetére ment, mígnem Belgiumban kötött ki, ahol 2015 decemberében menekültjogot kapott.

A 26 éves sportoló Rióban a 100 méteres gyorsúszás előfutamában 54.25-ös idővel megdöntötte egyéni rekordját, amit egyfajta igazságtételként könyvelt el.

Egy év elteltével

Anis találkozhatott példaképével, az olimpiák történetének legeredményesebb versenyzőjével, Michael Phelpsszel a Laureus Év Sportolója Díj monacói gáláján. Reméli, hogy a háború hamarosan véget ér otthonában, és a 2020-as olimpián már Szíriát képviselheti.

Anjelina Nadai Lohalith – Dél-Szudán, 1500 méteres síkfutás

Anjaline Lohalith
Fotó: Getty Images/Ker Robertson

Anjelina Lohalith egyik legelső emléke az életéből, amikor Szudán déli részén szaladt a család teheneihez, hogy megfejhesse azokat. Ez még azelőtt történt, hogy falujukat felgyújtották és a kényszerházasság veszélye miatt a kakumai menekülttáborba ment.

Egy év elteltével

A következő olimpiára készülő sportoló szeretne javítani az idején 1500 méteren.

Ha mások világrekordot tudnak futni, akkor mi állíthat meg engem?

– tette fel a költői kérdést.

Számára egyfajta csodával ért fel Rióban a város nagysága, és nehezen tudta megérteni, hogy az utakat miként építették meg a hegyek közepén.

Fent álltam egy épület tetején és lenéztem Rióra. Ekkor tudatosult bennem, hogy ez a valóság, eljött az én időm.

Yonas Kinde – Etiópia, maraton

Yonas Kinde
Fotó: Getty Images/Ker Robertson

A most 36 éves sportoló 2012-ben hagyta el Etiópiát, és Luxemburgba ment, ahol azonnal beleszeretett az atlétikába, és a miniállam legeredményesebb maratonfutójává vált. Rióban a 155 indulóból a 90. helyen végzett.

Egy év elteltével

Yonas Kinde jó célra használja fel a tapasztalatait, és egy fiatal eritreai sportolót edz. Mostanra hozzászokott a luxemburgi kemény telekhez, és minden vágya, hogy újra láthassa feleségét és lányát, még mielőtt új hazája színeit képviselhetné Tokióban.

Ibrahim Al Hussein – Szíria, úszás

Ibrahim Al Hussein
Fotó: AFP/OIS/IOC/Simon Bruty

Ibrahim Al Hussein elvesztette a jobb lábát egy bombázásban, amikor próbálta egy veszélyben lévő barátja életét menteni szíriai otthona közelében.

Sürgősségi műtétje közben kétszer is felébredt, és látta a szörnyűséget, amit a lábával műveltek. Két hónapig normális orvosi ellátás és fájdalomcsillapítók nélkül kellett elviselnie a kínok kínjait.

Egy év elteltével

Az athéni olimpián fáklyavivő sportolóra négy évvel később a riói paralimpián figyelt fel újra a világ. Igaz, nem sikerül bejutnia a 100 méteres gyorsúszás döntőjébe, de szeptemberben átvehette a játékok szellemét leginkább szemléltető sportoló számára odaítélt Whang Youn Dai Achievement díjat.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.