A száraz tény: a Magyar Olimpiai Bizottság és az EMMI képviselői múlt pénteken megtárgyalták a Magyar Öttusa Szövetség szövetségi kapitányának szakmai beszámolóját, ízekre szedték azt, majd a kapitány szóbeli kiegészítéseit követően is úgy döntöttek, újraírásra visszadobják. Ilyen, mármint hogy a MOB mint a szövetségek szakmai felügyeleti szerve ne fogadjon el egy olimpiai ciklus utáni értékelést, nem sűrűn fordul elő.
A Pálvölgyi Miklós szövetségi kapitány által írt dolgozat nem véletlenül járt így. Korábban, a miniszterelnöki aggodalmat is kiváltó olimpiai eredménytelenség értékelésére összehívott belső szakmai vita résztvevői is megdöbbentek a kritikán aluli teljesítményre adott magyarázaton, merthogy a kapitány lényegében mellébeszélt: a rossz lovakra fogta a riói mélyrepülést.
Az okok valódi elemzése az elnök által kezdeményezett szakmai vitán elmaradt, így a MOB elé kerülő beszámolóból továbbra sem hiányoztak a hibás lovak, de nem emiatt tekinthetjük a meghallgatást
A papír mindent elbír
Információnk szerint a MOB felkészült a találkozóra. A kapitány legnagyobb meglepetésére a jelenlévő szakemberek a dolgozat tartalma és a valóság közti jelentős ellentmondásokra hívták fel a figyelmét, amitől a 72 éves szakember elég ingerültté vált. Fábián úgy fogalmazott:
nem értettünk egyet a kapitányi beszámolóval, mert az nemcsak az olimpia (a Rióban rajthoz álló két-két férfi és nő versenyző legjobb eredménye egy szerény 12. hely volt (Marosi Ádám a szerk.), hanem az elmúlt évek szerepléséhez mérten is túl optimistán értékelt. Nem találtunk benne kritikai elemeket és megoldási javaslatokat, amelyek az előrelépés zálogai lehetnének.
A kapitány dolgozatának több pontját is meg lehet kérdőjelezni, de maradjunk csak a legnagyobb talányoknál. Többek között úgy fogalmazott: remek sportági szakedzők által a “bevált és stabil menetrend szerinti” napi edzésritmusban kiválóan felkészített versenyzőkkel utaztak Rióba.
Úgy látszik, a bevált, stabil menetrenddel és a versenyzők felkészültségével mégis lehetett valami gond, mert mégsem jött a 14 olimpiai pontban prognosztizált eredmény. Nulla lett belőle. A valós okokra bővebb és valós magyarázatot Szombathelyi Tamás adott honlapunknak.
Pedig a kormány 2013 óta 16 olimpiai sportágat juttat kiemelt forráshoz. Az öttusa 2013-16 között majd négy milliárd forint MOB, illetve Kiemelt Sportágfejlesztési (KSF) támogatásban részesült. Ezzel a sportági sorrendben a kajak-kenu, az úszás, az atlétika, a vívás, a birkózás, a cselgáncs és a torna mögött a nyolcadik helyen áll. A Kiemelt Edzői Program (KEP) keretében már negyedik az öttusa – kajak-kenu, úszás, vívás mögött -, ahol 12 edző, négy év alatt összességében bő 446 millió forintot vihetett haza honoráriumként.
Jelentős ellentmondás 1:
Csoda hát, ha a klubok száma ugyan négy év alatt nem mutatott releváns növekedést 28-34 között mozgott papíron, addig a sportágban dolgozó edzők száma 71-ről 131-re nőtt!
Más kérdés persze mitől duplázódott meg az edzők száma, és kik oktatják korunk öttusázóit? Merthogy az ellentmondás az, hogy Pálvölgyi mindezen tényadatok ellenére jelentésében úgy fogalmazott:
Az edzői létszám is megcsappant, és azok a korábban meglévő ambíciók, hogy kiváló versenyzőkből edzők legyenek, részben az anyagi megbecsülés hiánya, részben a TF szakedzői oktatásának változása miatt elmaradt. A szakedzői képzés változásával a képzés színvonala jelentősen csökkent. Pillanatnyilag a magyar öttusa sportágban dolgozó edzők közül csak 24 rendelkezik öttusa képzéssel, köszönhetően az elmúlt évtizedek sikertelen felső és középfokú edzőképzésének.
Jelentős ellentmondás 2:
A MOB megállapította, öttusában a jelentős forrásnövekedés az edzőkén túl látszólag a versenyzői létszámra volt jó hatással. 2013-ban 123, 2014-ben 197 versenyengedélyt adtak ki. Döbbenetes módon 2015-ben már 932-t és a 2016-os 1440-et, azaz a sportág papíron majd megtízszerezte a versenyengedéllyel rendelkező sportolói létszámát.
Pálvölgyi ennek kimondottan örül dolgozatában, mondván:
Különösen nagy fejlődést eredményezett a KSF az utánpótlás területén, új egyesületeket tudtunk alakítani illetve régi, alvó egyesületeinket keltettük új életre. Így szépen emelkedik az utánpótlás korosztály létszáma.
Az ellentmondás az, hogy mindeközben a sportágban kimutathatóan sportorvosi engedélyt kérő versenyzők száma – enélkül nem lehet versenyen indulni, ergo ők azok, akik valóban két, három, vagy öttusázóként álltak rajthoz versenyen – 2014-16 között három év alatt alig nőtt, 500-ról, csak 582-re emelkedett.
A két szám közötti differencia magyarázata abban rejlik, hogy az utánpótlás öttusázók és edzők létszámnövekedése mögött nem öttusázók, hanem úszók és triatlonosok állnak, úszó és triatlonos sportorvosi igazolással.
Mindezzel nem is lenne baj, ha a kapitányi dolgozatban ez őszintén le lett volna írva, mert ha eljuttatna belőlük egy-két versenyzőt a felnőtt korig, akár profitálhatna belőlük a sportág.
Ahogy nőtt a forrás, úgy csökkentek az eredmények
Korábbi cikkünkben már kifejtettük, a 12 olimpiai bajnokával az egyik legeredményesebb magyar egyéni sport, az öttusa soha nem volt és nem is lesz tömegsport. A fenti példából jól látható, maximum papíron lehet tömegesíteni, lévén rendkívüli idő és munkaigényessége miatt felnőtt korban már kevesen engedhetik meg maguknak, hogy edzéssel keljenek és feküdjenek.
Más kérdés, ha már biztosított a forrás, hatékonyabb szakmai koncepcióval, munkával sokkal több versenyzőt kellene eljuttatni felnőtt korig.
A fiatalok megfelelő támogatásáért az utánpótlás szövetségi kapitány, Kállai Ákos a felelős. Ő azonban hét éves regnálása alatt egyetlen fiatalt sem volt képes felnőtt korig menedzselni! Hiába a hivatala, jelenleg is ugyanazok a versenyzők húzzák a sportág szekerét, akik hét éve, a “szegényes időkben”, azaz 2009-12 között.
Ha az öttusa szakmai hierarchia csúcsát nézzük, úgy annak élén Dr. Simóka Bea szakmai alelnök áll. Pálvölgyi Miklós felnőtt kapitány és jobb keze, Kállai Ákos mellett ők hárman
Mivel az öttusa az előző olimpiai ciklusban 49 olimpiai pontot – benne egy olimpiai bronzérem (Marosi Ádám) – szerzett az olimpiai, világ- és Európa-bajnokságokon, és a riói ciklus négy éve alatt (2013-16) csak 41-et olimpiai pontszerzés nélkül, kijelenthető, azt leszámítva is nagy a baj, hogy a szövetségi kapitányt az a szégyen és gyalázat érte, hogy a MOB és az EMMI visszadobta az olimpiai jelentését.
Minden bizonnyal véget ért a Kánaán
Az állam nem ígérgetésre adja a forrást, hanem eredmények alapján. Márpedig miközben az elmúlt négy évben megsokszorozódott a forrás, az eredményesség egyértelmű negatív tendenciát mutat. Ezért az öttusa számára minden bizonnyal véget ér a Kánaán.
Az eredmények azt mutatják, a sportág szakmai vezetése nem megfelelően sáfárkodott a majd hatszorosára nőtt forrással.
Öröm az ürömben, hogy az öttusa támogatása nyilván nem szűnik meg. A következő olimpiai ciklusban is jóval több lesz, mint 2009-2012 között, vagy korábban bármikor is volt, de feltehetően a 2017-20-as ciklusban jelentősen csökkenni fog.
A sportág legfőbb kérdése most az: ki és miként sáfárkodik majd vele.
