A hatodik olimpiájára készülő 37 éves versenyző először december elején, a Magyar Olimpiai Bizottság sajtótájékoztatóján beszélt elhatározásáról. Hétfő este, a Pesti Magyar Színház “Amiről még nem meséltem…” elnevezésű beszélgetéssorozatának vendégeként elmondta, hogy jelenlegi tervei szerint a 2017-es évet a feltöltődésnek, 2018-at pedig az újrakezdésnek szenteli.
Indokként annyit említett, hogy egyfelől továbbra is nagyon szeret kajakozni, másfelől viszont elárulta, hogy a közelmúltban fogadást kötött edzőjével, Fábiánné Rozsnyói Katalinnal arról, melyikük “bírja tovább”, vagyis az veszít, aki kettejük közül hamarabb vonul vissza.
Eddigi pályafutása mérföldkövének nevezte – a számára aranyérmekkel záruló sydney-i és athéni, valamint az ezüstöt hozó londoni olimpián kívül – az 1998-as szegedi világbajnokságot. Nem megfelelő hozzáállása miatt nem tudta kiharcolni az indulás lehetőségét, csak a televízión keresztül követhette a magyar sikerekről emlékezetessé váló versenyt – amelynek döntőit 50 ezren szurkolták végig a helyszínen -, ez adott neki motivációt a folytatáshoz.
A 2008-as pekingi olimpiát is karrierje fontos állomásának nevezte: Kucsera Gáborral alkotott párosuk mindkét távon csak negyedik lett, és elmondása szerint ez a kudarc is közrejátszott abban, hogy nem hagyott fel a versenyzéssel.
A Londonban 1000 méteren ezüstérmes Kammerer, Tóth Dávid, Kulifai Tamás, Pauman Dániel összeállítású négyes riói céljairól és esélyeiről csak annyit mondott: előbb a hazai válogatón szeretnék kiharcolni az indulás jogát, Brazíliában pedig akkor lennének maradéktalanul boldogok, ha előreléphetnének az angliai eredményükhöz képest…
A nemzetközi erőviszonyokról szólva Kammerer kiemelte, hogy az elmúlt években szinte minden világversenyt más ország négyese nyert meg az olimpiai távon, de csak a magyar egység tudott mindig az élbolyban végezni, ami a teljesítményük kiegyensúlyozottságát bizonyítja.
