Minden sportoló megérdemli, hogy kiemelkedőnek tartsák. Olyanok ők, mint szupermen az átlagemberek között. Szerencsésnek érzem magam azért, hogy egy válogatottal találkozhattam, de hogy a magyar rövidpályás gyorskorcsolyázókat megismertem, olyan, mint két üveg szerencse ezüsttálon felszolgálva.
Ezek a fiatal hölgyek és urak rendkívül tehetségesek, sikeresek és nagyra értékeltek, de ami még ennél is fontosabb, hogy nagyon rendesek, vidámak és barátságosak, két lábbal járnak a földön. Csodás lehetőség volt, hogy beszélhettem velük, és ez a találkozás, bevallom, örökre a rajongójukká tett.
Hajnali négykor érkeztek meg, elegáns, sötétszürke egyenruhában, és fáradtságuk ellenére is türelmesen várták, amíg előkerültek a buszok, és bepakolták a csomagokat, ami nem két perc volt. És bár csak egy véletlenül arra vetődött lány voltam, készek voltak a beszélgetésre.
Knoch Viktor azzal lepett meg elsőként, amikor mesélte, hogy közgazdaságtant tanul, és az olimpia után afelé is szeretné magát jobban elkötelezni. Nagyon nyitottnak tűnt, aki érdeklődik mások iránt, és tiszteli a körülötte lévőkben az embert. Angol tudásom kapcsán szóba kerültek az idegen nyelvek: persze az orosz ábécé nehézségei sem maradhattak ki a poénkodásból.
Knoch Viktor
Fotó: MTI
Fényképezkedtem vele és a short trackről nagypályára váltó Nagy Konráddal is: semmi allűr vagy felvágás!
Liu Shaolin Sándor vidámságával hívta fel a figyelmemet magára: kevés ilyen mosolygós versenyző lakik majd az olimpiai faluban, az biztos! Szellemes, vicces, mindennek örül és folyamatosan fotóz.
A sífutó szabó Milán Gábor, a P&G Köszi, anyu! kampányának magyar nagykövete, bár nagyon fáradt volt, szintén angolul mesélt: arról, hogy lefárasztotta a sok aznapi interjú és az éjszakai repülőút, így szinte egész nap aludni fog.
A lányokkal sajnos kevesebb lehetőségem volt szót váltani, de Heidum Bernadett mély benyomást tett rám. Szinte elképzelni sem tudom, hogy ennek a kicsi, bájos fiatal hölgynek hogy lehet olyan ereje, amit a legtöbb férfi is megirigyelhet. Térdműtéte után ilyen gyorsan visszatérni, és az Európa-bajnokságon ezüstéremmel zárni, gyönyörű teljesítmény! Később, mikor egy edzésüket néztem, az is feltűnt, mennyire elkötelezett. Elsőként érkezett a jégre, utolsóként távozott.
Sportolókkal beszélgetni nagyon motiváló és izgalmas. Rájönni arra, hogy milyen rendesek és normálisak, az pedig meglepő volt, és váratlanul ért. Csak remélni tudom, hogy a legtöbb sportoló hasonlít hozzájuk!
