A Nőfejlesztő.hu oldalnak adott terjedelmes interjút Schiller-Kertész Judit, aki hatéves kóra óta sportol. Kezdetben balettezni járt, majd szertornázott, később úszott, majd a kajak-kenunál kötött ki. Tíz évig volt az MTK igazolt versenyzője, dolgozott többek között Séra Miklóssal is.
“A vízen többször találkoztam fogyatékos sportolókkal. Mozgássérültek közül a legendás Szalai Margittal (lábamputált kajakos) kimondottan jó kapcsolatom volt. Én még kislányként edzegettem, de ő már a versenyzői pályafutásaként, levezető sportolóként adott tanácsokat. Edzéseken sokszor találkoztunk más sportágak képviselőivel. Futóedzéseink közben középtávfutókkal, úszás közben úszókkal és búvárokkal egyaránt” – emlékezett vissza.
21 évesen abba kellett hagynia a sportot, így a civil életben kellett megtalálnia számításait. Öt évet volt nevelőtanár egy otthonban, közben elévgezte a TF sportszervező szakát. Diplomásként került Esztergomba, ahol feleségként, családanyaként kellett munkát keresnie.
Az atléták nagyon szeretik Juditot
Fotó: Facebook
“Így kerültem az úgynevezett “Kisegítő Iskolába” ahol értelmi sérült gyerekek tanításával kezdtem foglalkozni. Az újabb, gyógypedagógiai tanári diplomám megszerzése óta immár 26 éve testnevelést tanítok. 1995 óta veszek részt a szövetségek – először csak a Magyar Értelmi Fogyatékosok Sportszövetségében (MÉS) életében. 2000-ben már a Sydney-i paralimpián, mint edző kísérhettem el tanítványomat Varga Margitot, aki IV. és V. helyezést ért el. Következő évben már a MÉS szövetségi kapitánya voltam.
Versenyeinkre meghívtam a mozgássérült sportolókat is. A pekingi olimpiára nem jutottak ki a paraatléták. Aztán felkérést kaptam a Magyar Paralimpiai Bizottságtól az atléták szövetségi kapitányi posztjára. 2012-től a Hallássérültek sportszövetségénél is ezt a funkciót töltöm be” – mesélt az interjúban a szakember.
“Itt nem kizárólag edzőként van jelen az ember. Nem elég elmondani a feladatot. Még el sem kezdődik az edzés de már a pszichológiai alapokat rendbe kell tenni. Sok frusztráló hatással, negatívummal érkezhetnek edzésre a sportolók. Ezeknek a kérdéseknek a helyére tétele nélkül nem lehet edzést kezdeni! Ők a legtöbb esetben nem tudják gondjaikat kivel megbeszélni!
Az értelmi sérülteknél sokszor sokan nem mérik fel a lehetőségeket, amit a sport adhat! Kamasz kor körül sokan elkallódnak, főleg azok közül akiknek nincs szinte szülői-gyermeki kapcsolata az edzőikkel. Talán az elmúlt évek válogatottjai közül Ponyori Sándor és a Biacsi lányok tudtak igazán a lehetőségeikkel élni! Számukra is az alapot jelentette Hoffer József és Antal Andor edzők apai hozzáállása” – mondta.
Az interjú további részében szó esik arról, egy nőnek mennyire nehéz anyaként, feleségként a szakmai előrelépés, a vezetői szerepvállalás, különösen a sportban.
A teljes interjú IDE KATTINTVA olvasható el.
