A barcelonai Olimpiai Stadion (itt játszott sokáig az Espanyol labdarúgócsapata) mellett helyezkedik el a múzeum. 2007-ben nyitották meg, három évvel később Juan Antonio Samaranchról, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság egykori spanyol elnökéről nevezték el. A hallatlan tiszteletnek örvendő sportdiplomatának, egykori gyeplabdázónak külön termet szenteltek a létesítményben.
No, és nekünk, magyaroknak is jutott hely, nem is kevés. Már az első teremben, szinte az első nagyobb installáción Vörös Zsuzsanna öttusázó köszön nekünk: ezen a molinón mutatják be a babérkoszorú történeti hátterét.
Vörös Zsuzsa és a babérkoszorú
Fotó: Sport24
A képre kattintva galéria nyílik.
Befelé haladva előbb az egyetemes sport kiemelkedő alakjai, csapatai között külön blokkot szenteltek „a világ legjobb vízilabdacsapatának”, a mindenkori magyar válogatottnak.
Kemény Ferenc, a Magyar Olimpiai Bizottság titkára ott volt a NOB megalapításánál, 1896. április 10-én, az alapító okirat aláírásánál készült felvétel is kinagyítva fogad minket.
A sportági bemutatóknál először Kubala Lászlóval, a Barcelona legendás magyar játékosával szemezhetünk, ő az egyetlen focista, aki három válogatottban is szerepelt pályafutása során (a csehszlovák, a magyar és a spanyol nemzeti csapatban).
1948-ban és 1952-ben is olimpiai aranyat nyert Takács Károly sportlövő, neki is óriásposztert szenteltek, érdekesség, hogy Vörös Zsuzsa ismét megjelenik az öttusa bemutatásakor. Egy sarokban két magyar!
Ott van a múzeum egyik szegletében Polgár Judit sakkozó fotója, aki 15 évesen világranglista-vezető volt.
Polgár Judit a sakk nagyasszonya
Fotó: Sport24
A képre kattintva galéria nyílik.
Az elektronikus adatbázist is megnéztük a múzeum alsó termében, ahol a sport legendás alakjait és eseményeit idézik fel: itt Egerszegi Krisztina, Gyarmati Dezső, Takács Károly és Gerevich Aladár jelenik meg kiemeltként, valamint az 1964-es és 1968-as olimpiai bajnok magyar labdarúgó-válogatott.
Hogy mi a hiányérzetünk? Nos, az 1992-es barcelonai olimpia egyik legnagyobb alakja volt Egerszegi Krisztina, akit talán jobban megilletett volna egy poszter az úszás „falán”, ehelyett ott az oroszból spanyollá lett Nina Zhivanevskaya szerepel. Ráadásul 92-ben még az oroszokat erősítette.
Nincs kiemelve az Aranycsapat és Puskás Ferenc példátlan pályafutása sem, reméljük, ez nem azért van így, mert utóbbi a Real Madridban tündökölt pályafutása csúcsán.
A múzeum egy hangyányit eklektikus, kis következetlenség jellemzi: hatalmas szektor állít például emléket a tavaly elhunyt olasz motorversenyzőnek, Marco Simoncellinek.
Sebaj, mi azért így is büszkén hagyhattuk el a kiállítást.
