„Összetartó csapat, befogadó közösség, egy kicsit olyanok ezek a fiúk, mint Arthur király legendájában a kiválasztott lovagok, akik mehettek az uralkodóval a csatába. Kiválasztottak, akik helyében sokan lennének szívesen” – az Opel Dakar Team szervizcsapatát jellemezte így Molnár Szilvia pszichológus, aki néhány alkalommal elbeszélgetett a fiúkkal a Dakar-indulás előtt.
Utóbb azt mondta, egy ilyen összeforrott közösség esetében nem is igazán csapatépítésről kell beszélni, inkább arra törekedtek, hogy a meglévő erőforrásokat előhozzák, s hogy az új embereket (ketten, Kecskés István és Bokros Sándor még sosem indultak a Dakaron, egyikük, Erõs Gábor pedig már indult, de nem ennek a csapatnak a tagjaként) integrálják. Ám ez sem okozott nagy nehézséget, ugyanis a csapat jól működik együtt, a közösség befogadó.
„Számukra talán az lehetett érdekes, hogy egy kicsit kívülről tudták nézni a csapatukat, s rájöttek, mennyire sokféleképpen látják a dolgokat. A célunk az volt, hogy mindenki egy kicsit előremozdítsa magát a Dakarra… – mondta a pszichológus, majd a kérdésre, hogy akkor most nyugodtan indulhatnak-e útnak, azt válaszolta: “Nélkülem is nyugodt szívvel mehettek volna, mert nagyon jól működnek együtt.”
S hogy milyennek látták a találkozásokat a fiúk? Egész pontosan a csapat két legrégebbi tagja, a szervizcsapatot irányító Őri Péter és az Opel-csapat versenykamionját vezetõ Darázsi Zsolt? Nos, igencsak hasznosnak.
Őri Péter: „A rajzos feladatok tetszettek a legjobban, nagyon érdekesek voltak, és az is, hogy kívülről nézhettem a csapatunkat. Nagyon összetartóak vagyunk, ezt eddig is tudtam, de most is megmutatkozott, és ez nagyon fontos a Dakaron.
Ismerjük egymás nyűgjeit, tudunk egymásnak segíteni, ha az egyik elfárad lelkileg, a másik átsegíti a nehéz pillanatokon. Úgy látom egyébként, hogy az újoncok is bírják majd a kiképzést, de ezt nyilván a Dakar dönti majd el.”
Darázsi Zsolt: „Azért is volt egy kicsit szükség ezekre a találkozókra, mert van a csapatban két újonc és egyalaki, aki nem újonc, csak nálunk a csapatban nem volt még, és Szilvi segített egy kicsit összekovácsolni a csapatot, felkészíteni arra, hogy a lehető legkevesebb konfliktushelyzetet kelljen kint megoldani.
Mi régi motorosként évek óta járjuk a sivatagot, ismerjük egymás rigolyáit, tudjuk, kinél mire kell vigyázni, nehogy olyat mondjunk, vagy olyat tegyünk, hogy elszakadjon a cérna. Az új fiúknak kell majd beilleszkedni, de megpróbáljuk mindenben segíteni őket, s szerintem menni fog…”
