A Sport24 rövid londoni visszaemlékezésének első részében az 5 legkatartikusabb pillanatot idéztük fel – szigorúan szubjektív alapon, és amikor az árnyékos oldal példáit szemlézzük, szintén nem térünk el ettől a megközelítéstől.
Merthogy olyan sok problémára, kellemetlenségre nem kell emlékeznünk. Kukacoskodni mindig lehet, végülis az alábbi összegzés is egyfajta szőrszálhasogatás (talán egyet kivéve).
Nézzük, mire nem emlékezünk szívesen, mi az, ami kissé árnyalta kéthetes örömünnepünket, nevezetesen a nagyszerű magyar szereplést.
1. Rosszul játszották el a Himnuszt
Még el sem kezdődött az olimpia, de már július 25-én, az ünnepélyes, Olimpiai Faluban történő zászlófelvonáson fészkelődtünk, hiszen nem olyan dallamban játszották el a magyar himnuszt, mint ahogyan azt megszoktuk. Nem is gondoltunk arra, hogy ebből később kellemetlenség lehet, de lett.
Szerencsére, mondhatjuk, hiszen Szilágyi Áron nagyon hamar, már az olimpia elején megszerezte az első aranyérmet, így készülődhettünk a megható pillanatokra. Az is volt, ahogyan a parádésan vívó versenyző ott állt a dobogón, csakhogy akkor is a „béna” Himnuszt játszották le.
Íme, a rossz felvétel:
Minden nemzeti himnuszt a Londoni Filharmonikus Zenekar vett fel az olimpiát megelőző időszakban. A Magyar Olimpiai Bizottság az első aranyérmünk megszerzése után fordult a szervezőkhöz, hogy cseréljék le a zenét, mert zavaró és kellemetlen a sportolóknak, szurkolóknak egyaránt. Ez meg is történt, Gyurta Dánielnek már nem kellett vakaróznia a dobogó tetején.
Persze még mindig jobban jártunk a megcsúszott magyar nemzeti dallal, mint szegény Maria Dmitrenko. A kazah sportlövőnek Borat trágár himnuszát játszották le. Hatalmas égés volt ez a szervezők számára.
2. Bochkor Gábor felpofozta volna a riportert
Még mindig Szilágyi Áron. A Vasas kardozója lemosta ellenfelét a döntőben, így nem véletlen, ha szuperlatívuszokban beszéltek róla a szakemberek, na és a riporterek is.
A Magyar Televízió számára Horváth Mariann közvetítette a döntőt, aki elérzékenyült a győzelmet követően. A Bumeráng című rádióműsor egyik műsorvezetője, Bochkor Gábor szerint Horváth elvetette a sulykot, idióta volt, akit legszívesebben felpofozott volna.
A rádiós véleménye nagy vihart kavart, Horváth Mariann egykori pályatársai nyílt levélben álltak ki a riporter mellett, akitől később Bochkor Gábor bocsánatot kért.
Ha azt vesszük, hogy 1992 után először nyert magyar versenyző egyéni aranyat – imponáló magabiztossággal – a romokban heverő vívósportban, ráadásul a riporter maga is vívó volt, azt gondoljuk, egyáltalán nem volt ciki a közvetítés.
3. Kővágó Zoltán nem indulhatott
Sokan titkos esélyesnek is tartották a diszkoszvetőt, aki az utolsó pillanatban eltéphette londoni repülőjegyét. Az ok: doppingvétség.
A Nemzetközi Sportdöntőbíróság hozta meg ezt az ítéletet, ami már jelezte is, hogy nem friss ügyről volt szó: ide csak akkor jutnak el ügyek, ha előtte nem fogadták el az érintettek a különböző szankciókat, büntetéseket, szabályokat.
Az eset 2011 augusztusában történt. Kővágó Zoltánt egy osztrák doppingellenőr egy olyan címen kereste, amit a magyar atléta korábban a holléti nyilvántartásában megadott, de ez a cím közben megváltozott. Az osztrák ellenőr azt állítja, hogy kapcsolatba lépett az atlétával, telefonon is beszéltek, de megtagadta az ellenőrzést.
Kővágó ezzel szemben tagadja, hogy az ellenőr kapcsolatba lépett volna vele. Igazát híváslistákkal és tanúvallomással is próbálta alátámasztani. Később facebook üzenetben magyarázkodott a versenyző.
A MOB egy szűkszavú közleményt adott ki Londonban, amelyben azt írták, támogatták a sportolót az olimpiát megelőzően. Mindez azt is jelentette, hogy az illetékesek tudtak erről az ügyről.
Az olimpia előtt egyébként a szintén diszkoszvető Fazekas Róbertről (a korábbi athéni olimpiai aranyától doppingvétség miatt megfosztott versenyző másodszor bukott le), az evezős Juhász Adriánról derült ki, hogy doppingolt, ők sem utazhattak ki.
4. Cseh László kiesett 400 vegyesen
Azt hittük, a magyar úszóklasszis ebben a versenyszámban megráncigálhatja Michael Phelps bajszát. Ehhez képest Cseh Laci már az elődöntőben kiesett.
Eltaktikázta az előfutamot, amelyet Phelpsszel együtt úszott. Vele haladt, azt azonban elfelejtette, nem érezte, hogy nagyon lassú a tempója az amerikainak.
Mindez azt eredményezte, hogy Cseh csak a 9. időt úszta, 4:13.40-es idejével nem jutott a döntőbe. Phelps is éppen csak befért a 8. helyen, a döntőben végül 4. lett. Győzött az amerikai Ryan Lochte (4:05.18-cal), mögötte a brazil Pereira lett a második, a japán Kosuke a harmadik.
Azért nem kellett félteni a magyar legendát, ugyanis 200 vegyesen Phelps és Lochte mögött megszerezte a bronzérmet, ami némi elégtételt jelentett számára (pedig előtte 200 pillangón is kiesett).
5. A vízilabda-válogatott szereplése
Mivel ez a válogatott – ha nem is minden tagja – három olimpiát nyert egymás után, nem vesszük a bátorságot, hogy ítéletet mondjuk felettük.
Csak leszögezzük, az olaszok elleni londoni vereség után szembe kellett nézniük a csalódással, a közvélemény egy részének bíráló megjegyzéseivel. Csak az 5. helyért játszhattak a Kemény-fiúk, azt végül meg is szerezték.
“Az eddigiek alapján azt tudom mondani, hogy ez a magyar válogatott nem volt olyan erős, mint a korábbi három, amely aranyérmet nyert. Akkor megvolt az a magabiztosság, tudáskülönbség, hogy ne tudjanak velünk kibabrálni” – így nyilatkozott Kemény Dénes a vereség után.
A fiúk nagy része kissé lekezelően fogadta a vereséget, de akadt, aki higgadt tudott maradni.
