A tervezett május 18-i csúcstámadás elmarad, a Docler Everest Expedíció magányos, oxigénpalack nélküli mászója, Klein Dávid a kedvezőtlen időjárás és a kínai közreműködők totojázása miatt legközelebb a jövő hét végén próbálkozhat.
A hegymászókat segítő köteleket 8300 méter felett kirakó kínai brigád nem kapkodja el a munkát, talán szombaton és vasárnap elvégzik a korábbra ígért munkát. Mivel mindkét napon nagyon erős szél várható, így az előre tervezett pénteki csúcstámadás idején hiába kedvező a meteorológiai helyzet az Everesten, Klein nem indulhatott tovább.
Az oxigénpalackkal közleledő kínai munkásoknak nem okoz komoly problémát a szél, de Klein oxigén nélkül nem indul feljebb ilyen időben. Az Everesten szólóban közlekedő magyar mászó május 16-án felment a 7600 méteren kiépítendő II-es táborig, és onnan jó tempóban még aznap visszaért az alaptáborba (5100 méter).
A tervek szerint Klein Dávid május 26-án próbálkozik újra
| Morgolódás 7000 méter felett – részletek Klein Dávid naplójából |
|
Május 15. “Forrt bennem a düh… A kínaiak elvacakolták az ablakot (csúcstámadásra alkalmas meteorológiai helyzet – a szerk.) (ami egyébként minden előrejelzésen szépen látszik: 16-án este gyengülni kezd a szél, 17-18 a jó napok, 19-én megint erőre kap), és most rengeteg mászóval, oxigénnel, stb. felerőltetik a köteleket 19-én, a kötelekre kiéhezett tömeg meg megy bele a szélbe, a nyomukban 20-a körül… Dühítő… A 19-e vagy 20-a egyértelműen nem jó. Bizonytalan is, de főleg szeles, és a tömeget is veszélyesnek tartom. … Úgy tűnik, holnap (május 16-án) egy komótos akklimatizációs mászásra lesz lehetőségem”. Május 16. “…Az utolsó lejtőt kb. 13:00-kor érem el. 7500-7600 méteren vagyok. Az erősödő szélben és a körém kúszó felhők takarásában már nem mászom feljebb. A II-es tábort úgy is a hólejtő felett, kb. 7800 méteren szeretném kialakítani majd, az meg még 2-3 óra lenne. Az elért magassággal megelégedve rögzítem a sátrat (és egy derékaljat) egy hó-szöghöz, majd tempósan ereszkedni kezdek a kötelek mentén. …A második szakaszt furcsa, szinte kábítószeres állapotba teszem meg: tagjaim a fáradtság tengerében úszva, szinte maguktól visznek lefelé kegyetlen módszerességgel, miközben én perverz módon élvezem, hogy egyedül vagyok, a csillagos éjszakában, itt fent, ezen a gyönyörű hegyen. Éjfél előtt nem sokkal érem el az alvó alaptábort, ahol Edina (Török Edina) kifogyhatatlan mennyiségű itallal és egy mandarinnal vár”. |
