A Fradi elleni rangadó évtizedek óta kiemelt szereppel bír a piros-kék szimpatizánsok életében, nem volt ez másként most sem, bár a találkozó kezdete előtt lassan gyülekeztek a drukkerek. Még azt se lehet mondani, hogy a hosszú hétvége eltántorította volna őket, mivel közel kilencezren azért csak összejöttek. ragyogó hangulat, ideális fociidő – már csak az hiányzott, hogy a meccs is hasonló legyen.
Az első félidőtől őszintén nem voltunk elájulva, bár a fehérváriak több alkalommal is közel jártak a gólszerzéshez, de nem tudták bevenni a jól védő Jova Levente kapuját. Előbb Filipe Oliveira beadását erősen kiszorított helyzetből Paulo Vinícius, fejelte centikkel a kapu mellé. Majd Nikolics Nemanja, és Sándor György is a kapusba a lőtt, mindkétszer hatalmas helyzetben.
A szünet után mit sem változott a játék képe, a Vidi nyomott, míg a zöld-fehérek tették a dolgukat becsülettel, és bekkeltek. Egészen a 67. percig, amikor Sándor két gyönyörű csel után lőtt kapura a tizenhatos elől, de Martin Klein blokkolt, a labda, pedig a csereként néhány perce beállt Gyurcsó Ádám elé pattant, aki középre adott, és az ötösre érkező Nikolics Nemanja a bal felső sarokba lőtt.
A gól után érezhetően felszabadultabban játszottak a vendéglátók, és a 77. percben siker koronázta újabb próbálkozásukat. Szolnoki Roland 22 méteres lövése Jováról kijött, Torghelle Sándor is rárajtolt a labdára, okosan belépett a kapus elé, majd elesett. 11-es! Nikola Mitrovics lőtte a büntetőt, Jova ugyan jó irányba vetődött, de a jobb kapufához helyezett lövést nem védhette.
Ezzel lényegében a fontosabb kérdések eldőltek, a hátralevő időben volt ugyan a Ferencvárosnak két ígéretes lehetősége, de ezeket mind Oláh Lóránd, mind Grúz Tamás kihagyta.
Megnyerte a Videoton a rangadót, tegyük hozzá teljesen megérdemelten. Ez a három pont azt is jelentheti, hogy lényegében matematikailag már nagyon kevés hiányzik ahhoz, hogy biztosan harmadik legyen a csapat, de még az ezüsttől se állnak messze.
Mindenesetre egy biztos, ezelőtt 19 éve, 1993. november 27. – én nyert utoljára Horváth Ferenc triplájával, 3-2-re a zöld-fehérek ellen a Sóstói Stadionban a Videoton, így ezzel a győzelemmel a múlté lett ez a már-már történelmi dátum.
Jegyzőkönyv:
Videoton FC – Ferencváros 2-0 (0-0)
Sóstói Stadion, 8000 néző.
Vezette: Fábián (Varga Zs., Márkus).
Videoton FC: M. Bozsovics – Szolnoki, Caneira, P. Vinícius, H. Sanchez –, Tóth B., Mitrovics – Sándor Gy. – F. Oliveira (Kovács I, 85.), Walter (Gyurcsó, 60.) – Nikolics N. (Torghelle, 68.)
Vezetőedző: Paulo Sousa.
Ferencváros: Jova – Kulcsár D., Balog Z., Klein, Junior – Grúz – Otten, Jovanovics – Hakola (Rósa D., 75.), Simics (Zsivóczky, 72.), Beliczky (Oláh L., 65.)
Szakmai igazgató: Détári Lajos.
Gólszerzők: Nikolics N., Mitrovics (11-esből)
Edzőszemmel:
– Úgy érzem, megérdemeltük ezt a győzelmet. A Ferencváros megerősítette belső védelmét, de a fiúk óriási lelkesedéssel feltörték ezt a falat. Csak gratulálni tudok csapatom valamennyi játékosának – paulo Sousa a Videoton FC vezetőedzője
– Túl sokat nem érdemes beszélni erről a meccsről, inkább készülni kell az újabb feladatokra. Annyit azért érdemes megjegyezni, hogy az idegenlégiósoknak azért szavazok bizalmat, mert sokkal jobbnak tartom őket a hazai focistáknál. Előbbiek közül ezúttal ketten is nagy csalódást okoztak, ennek meg is lesz a következménye, de neveket egyelőre nem kívánok mondani – Détári Lajos a Ferencváros szakmai igazgatója.
