Sport

“Én győzni jöttem, nem a harmadik helyért”

Két fiatal jégkorongozót, Magosi Bálintot és a svéd első osztályban játszó Hári Jánost kértük meg, hogy értékelje a divízió I-es világbajnokságot.

Az utolsó meccsen nem játszó Bálizs Bencével még pénteken értékeltük ki első felnőtt világbajnokságát. A brit meccs után elsőként Magosi Bálintot kérdeztük, hogyan látja a csapat szereplését a vébén: „Azt beszéltük a srácokkal, hogy Szapporóban az ukránok és a japánok legyőzése az A csoportot ért. Ha ebből a szemszögből nézzük, akkor egész jó vébét zártunk. Ugyanakkor rossz a szánk íze, hogy az utolsó meccset nem nyertük meg, meg az osztrákok és a szlovénok ellen se tudtuk kihozni a maximumot. Ezt nem úgy értem, hogy nem mentünk, csak kicsi bosszantó hibáink voltak, és ők ezt könyörtelenül kihasználták” – elemezte az első négy találkozót a játékos a sport 24-nek.

Ami pedig az utolsó meccset illeti, ahol az első harmadban Magót le kellett támogatni a jégről, miután fejjel beleesett a palánkba (a fiatal csatár már a második harmadban visszatért a játékba):

„A britek a kiesés ellen küzdöttek, természetesen mi sem úgy mentünk ki, hogy nekünk már tökmindegy, mert a harmadik hely már így is megvan. Meg akartuk nyerni mindenféleképpen, mert a csodálatos szurkolótáborunknak örömet akartunk okozni a világbajnokság végére, de sajnos nem jött össze” – mondta a válogatott játékos, hozzátette, hogy az ukrán játékosok, akikkel összefutottak hangot adtak csalódásuknak. A sors iróniája ugyanis, hogy ők japán legyőzésével „megnyerték” nekünk a bronzérmet, viszont éppen a britek elleni vereségünk miatt búcsúzniuk kell a divízió I felső házának számító A csoporttól. Helyükre Dél-Korea került fel.

A 19 éves Hári János, aki a válogatott legfiatalabb játékosa, nemcsak a tornát, magát is értékelte nekünk, a rá jellemző önkritikával és szókimondással.

„Jól játszottunk az első két meccsen. Kikaptunk az azutáni kettőn, pedig viszonylag jól mentünk. Alakulhatott volna másként,főleg a szlovének ellen, de sajnos nem sikerült. Az utolsó meccs – hiába próbálsz jól játszani, ha már tudod, hogy mindegy az eredmény, akkor valahogy mégis nehéz motiválni magadat.”

Majd így folytatta: 

„A teljesítményem az egyenlő a nullával ezen a tornán sajnos. Azt már az elején mondtam, hogy a csapat szereplése a lényeg nekem, és a harmadik hely elég elfogadható eredménynek számít.”

Beleegyeztél volna az abba, hogyha valaki azt ígéri, hogy bronzérmes lesz a csapat, magaddal viszont nem leszel megelégedve?

Nem, mert én a feljutásért jöttem. Ha jobban játszom, és sikerül két gólt szereznem a szlovének elleni találkozón, akkor lehet, hogy nyertünk volna. Így nem tudok elégedetten hazamenni. Nekem a harmadik hely nem eredmény, én győzni jöttem. Ha azt mondták volna, hogy második helyen végzünk, és egy percet se játszom, akkor azt mondtam volna, hogy jó, de így nem.

Feltűnt, hogy amikor csak lehet, szóval tartod az ellenfelet meccs közben, mi zajlik ilyenkor?

Semmi különös, van pár nem túl szép szó, amit mondok általában az ellenfeleknek. Ezt mindig is csináltam, ilyen vagyok. Ezzel is próbálok kiállításokat szerezni, emberelőnybe juttatni a csapatomat. Nekem is fontos, mert jóban belekerülök a meccsbe, ha van egy kis szöveg. Idegesítem őket, és spanolom magam.

Pálfi Rita

Ajánlott videó

Olvasói sztorik