Karrierje legnagyobb sikere volt a bajnoki cím (Fotó: AFP)
Antoine Devon Walker 1976. augusztus 12-én látta meg a napvilágot az Illinois állambeli Chicago városában és egészen a középiskola befejezéséig a Szeles Városban pattogtatott. A Mount Carmel High Schoolban kezdte el bontogatni a szárnyait, itt a többi közt együtt játszott Donovan McNabbel, az NFL egyik legjobb irányítójával.
A gimiben olyan jól ment neki a játék, hogy teljes ösztöndíjat kapott a Kentucky Egyetemen, mellyel 1996-ban megnyerte a az NCAA (egyetemi/főiskolai bajnokság) I-es divízióját. Első évében ő lett a dél-nyugati divízió legjobb játékosa, másodévesként pedig az összes álomcsapatba beválogatták, így nem csoda, hogy jelentkezett az 1996-os draftra (játékosbörze).
Ezen a bivalyerős újoncbörzén csapott le a játékjogára a Boston Celtics az első kör hatodik helyén. Hogy kik kerültek még be ebben az évben a ligába? Például az 1/1-es Allen Iverson, a Celticset erősítő triplakirály, Ray Allen, az NBA-csúcsokat számolatlanul döntögető Kobe Bryant, vagy a liga egyik legpengésebb irányítója, Steve Nash.
A kiscsatárként játszó Walker remekelt az NBA-ben, első évében rögvest 17,5 pontot és 9 lepattanót átlagolt meccsenként, ezzel pedig mind a két mutatóban csapata legjobbja volt. Pechjére nem ezek voltak a Boston aranyévei, az 1996-97-es idényt például 15-67-es győzelem-vereség mutatóval zárták a Kelták, ami a zöld franchise történetének legpocsékabb produkciója, pedig a 17-szeres bajnok klub 1946-ban alapult. Walker szép lassan egyre jobb produkciót nyújtott (második évében karriercsúcsot jelentő 49-et hintett a Washingtonnak), majd 1998-ban megkapta maga mellé a szintén a draftról behúzott Paul Pierce-t, a páros pedig életet lehelt a Bostonba, egyre több mérkőzést nyert a Celtics, 2002-ben pedig hosszú idő után a rájátszásba is bejutott. Ha már arra járt a gárda, meg sem állt a keleti főcsoportdöntőig, ahol a 2000-es évek elején remeklő New Jersey Nets hat mérkőzésen bizonyult jobbnak.
A 49 pontos karriercsúcs:
A 2003-04-es idény kezdete előtt kilenc és fél nappal aztán kisebb meglepetésre az addig már háromszoros All Star-játékost elcserélte a Boston Celtics Dallasba, Walker pedig a korábban megszokotthoz képest kevesebbet játszott a Mavericksben. Nem meglepő, hogy az évek óta legalább 20 pontot átlagoló Toine ebben a szezonban jelentősen kevesebbet termelt, 14 egységet meccsenként. Nem is csoda, hogy a nyáron megint költözött, ezúttal Atlantába sodorta az élet, amely idény közben visszaküldte Bostonba.
2005 augusztusában megint csomagolhatott, ugyanis egy öt csapatot és 13 játékost érintő (rekord) csere keretében Miamiba került, ahol eleinte nehezen illeszkedett be a veteránokkal teletűzdelt csapatba, de az évad végére kezdte megtalálni a helyét. A rájátszásban már több fontos triplát is bevert, így ő is kivette a részét a Heat bajnoki címéből, a Dallas elleni döntő ütközeten például 14 pontos és 11 lepattanós dupla-duplát szerzett.
Sokszor egy kis tánccal örült egy-egy kosárnak, így volt ez a sorsdöntő hatodik meccsen is:
A következő év már nem sikerült ilyen fényesre sem Walkernek, sem a floridai együttesnek, emberünk első ízben nem tudta elérni a tízpontos meccsenkénti átlagot a szezonban, el is boltolták Minnesotába. A lejtő egyre meredekebb lett, a Timberwolvesban még ennél is gyengébben muzsikált, így a Minny is túladott rajta, a Memphisben pedig mindössze két előszezon mérkőzésen lépett pályára, majd többhetes inaktív listán való szereplés után 2008. december 19-én kitette őt a Grizzlies.
Egy kisebb szünet után Puerto Ricóban próbált szerencsét, majd 2010 májusától egyre többször lehetett arról hallani, hogy újra visszatérne az NBA-be (az okokról később), azonban csak a tartalékbajnokságig, a D-League-ig jutott, az Idaho Stampedét erősítette két évig és mint vasárnap kiderült, profi karrierje végéig. Nem egy szép befejezése egy szépen induló pályafutásnak, maradjunk annyiban…
Amúgy a kiscsatár karrierje során értékesített 1386 triplájával az erre vonatkozó örökrangsor igen előkelő 21. helyén tanyázik, igaz a listán végigfutva azért az is a szemet szúrhat, hogy a riválisoknál jóval gyengébb százalékkal trojkázott. Egy másik örökrangsorban is a legjobb 50-ben van, csak arra már minden bizonnyal nem olyan büszke: 2504 eladott labdája a 44. legtöbb a liga történetében.
Egy biztos, Walkert sem az eszéért lehet szeretni, emberünknek ugyanis párszor meggyűlt a baja a törvénnyel. Míg a 2000-es évek elején még az áldozat volt (kétszer is kirabolták), addig az utóbbi években már ő volt az elkövető. 2009. január 5-én például ittas vezetésért tartóztatták le, majd júliusban azért, mert három Las Vegas-i kaszinó is panaszt nyújtott be ellene rossz csekkekre hivatkozva és bő 800 ezer dollárt követelve (megúszta börtön nélkül). Májusban csődvédelmet kért, saját bevallása szerint a bő 4 milliós magánvagyonához közel 13 milliós adósság párosult – leginkább ezért akart visszatérni az NBA-be. Barátja, Nazr Mohammed fizette Walker ügyvédi költségeinek a felét az ügyben.
Ez mindenképpen ciki olyan valaki esetében, aki több mint 110 millió dollárt pattogtatott össze az NBA-ben töltött 12 esztendeje alatt…
