A pénteken este a Tiszaligeti Sportcsarnokban a finnekkel szemben drámai körülmények között, 75:73 arányban elveszített Eb-előselejtezőn megmutatkozott a Dzunics Braniszlav irányította válogatott (Mészáros Lajos szakmai igazgató inkább csak háttérmenedzser) minden hiányossága. Az első félidőben tragikus volt a védekezés – meg az utolsó pillanatban, Gerald Lee döntő kosaránál is -, tizennyolc labdát adtunk el, ami rengeteg, és két játékos, a csapat két legértékesebb kosarasa, akiktől a legtöbbet vártuk – egyszerűen csődöt mondott.
A 211 centis center, Báder Márton összesen 11 percet töltött a parketten a lehetséges 40-ből, ugyanannyi pontot gyűjtött, mint ahány személyi hibát – négyet -, és Coimbra után Szolnokon sem tudott a csapat vezéregyénisége lenni.
De nála is nagyobb csalódást okozott a San Antonio Spurs által draftolt, s a spanyol élvonalbeli Manresa szolgálatában álló Hanga Ádám. A fantasztikus fizikai adottságokkal megáldott, kiválóan egy-egyező hátvéd-bedobó tíz pontnál leragadt, olykor hosszú percekre eltűnt a mezőnyben, az oldalvonal mellett ácsorogva várta a labdát, ami többnyire nem jött. A csapat legjobbja mindössze nyolcszor dobott kosárra 38 pályán töltött perc alatt – ebből három volt jó -, s hárman is többször vették célba az ellenfél gyűrűjét (Lóránt Péter, Horváth Ákos, Obie Trotter).
Nem kizárólag a 22 éves, tehát tapasztalatlan, még kiforratlan Hanga a hibás, alighanem edzői tévedésről is szó van.
Figyelemre méltó Dávid Kornél, az eddigi egyetlen magyar NBA-játékos megjegyzése: „Hanga sajnos hajlamos arra, hogy el-eltűnjön a mezőnyben, amíg nem szerzi meg azt az agresszivitást, ami nemcsak az NBA-ben, hanem az európai topligákban is nélkülözhetetlen, addig nehéz pillanatai lesznek. De nem csak erről van szó. Ádám klubjában, az Albacompban hátvédet játszik, gyakran ő hozza fel a labdát, tud alkotni, kosárra törni, a válogatottban viszont a bedobó posztján kosarazik, s a társak passzaitól függ. Nem biztos, hogy ez szerencsés felállás…”
Hanga Coimbrában, a portugálok ellen is csak 11 pontra volt képes, a két találkozón 18-szor dobott kosárra, és csak 7-szer talált be, ez alig 37 százalék, ami igen gyenge.
Két mérkőzésünk még hátra van, tovább is juthat a válogatott – a három csapatból csak az utolsó esik ki -, de ahhoz először is meg kell verni Portugáliát jövő csütörtökön Szolnokon, legalább hat ponttal, s aztán – ha nem sikerül nyerni Finnországban, akkor – szurkolni a finneknek, hogy a csoport zárómeccsén verjék meg az ibériaiakat.
Azaz már nem csak a mi kezünkben van a sorsunk.
A mérkőzés után előbb Dzunics Braniszlav nyilatkozott.
– Miért veszítettük el a meccset?
– Én azt hiszem, hogy ez egy tipikus egylabdás mérkőzés volt. Mi nem tudtuk kosárral befejezni az utolsó támadásunkat, a finnek viszont igen. Kétségtelen, csúnyán elváltottuk magunkat Lee kosaránál, súlyos védekezési hibát követtünk el.
– Hanga Ádám miért vállalt ilyen keveset magára? Miért bedobót játszik, miért nem hátvédet, mint a klubjában?
– Lehet, hogy ez hiba volt, habár manapság a mezőnyemberek posztjai összeolvadnak, Ádám hol a kettes, hol a hármas poszton kosarazott, attól is függően, hogy védekeztünk vagy éppen támadtunk. Ádám nagyon igyekezett, most ennyi sikerült.
– Ott van a honosított amerikai, Obie Trotter is. Az első félidőben semmit sem csinált, nulla pontos volt, aztán a másodikban szinte egyedül hozta fel a csapatot.
– Igen, így volt. Nagyon kár, hogy a legutolsó támadásunknál rossz döntést hozott, mert addig úgy nézett ki, hogy ő lesz a nyerőemberünk.
– Bizakodik még?
– Igen, de nem a mi kezünkben van a döntés. Az, hogy legalább hat ponttal megverjük a portugálokat, még csak a szükséges, de nem elégséges feltétele a továbbjutásunknak. Az utolsó meccsen a finneknek meg kell verniük Portugáliát, ebben kell reménykednünk.
– Nem úgy tűnt a felkészülés során, hogy két forduló után győzelem nélkül fogunk állni…
– Hát, én nem látom ilyen tragikusan a helyzetet. Észre kell venni, hogy ezen a szinten nüánszokon múlik a győzelem vagy a vereség, s nekünk mindkétszer balszerencsénk volt. De az is igaz, hogy a döntő pillanatokban sem Coimbrában, sem Szolnokon nem reagáltunk jól, nem a megfelelő döntéseket hoztuk.
Báder Márton, a csapat egyik legrutinosabb kosarasa a Tiszaligeti Sportcsarnok előtt, a szurkolók gyűrűjében értékelt:
– Mi volt a baj?
– Sok minden, a legnagyobb az, hogy egy kosárral kevesebbet dobtunk, mint a finnek. De tényleg. Ha az utolsó támadásunkat góllal fejezzük be, a finnek ellentámadását pedig kivédekezzük, akkor most nem kellene a hibáinkról beszélni.
– Ilyen egyszerű?
– Nyilván nem. De most annyira felfokozott idegállapotban vagyok, hogy képtelen lennék szakszerűen elemezni a mérkőzést.
– Nagyon csalódott?
– Nagyon, nagyon, nagyon… Itthon, Szolnokon, a hazai közönség előtt nem vagyunk, nem vagyok hozzászokva a vereségekhez. Jó csapat a finn nagyon, de mi is vagyunk olyan jók, győznünk kellett volna. Nem tudom megmondani, miért nem játszottunk jobban, majd holnap megnézem videóról a mérkőzést. Kielemezzük, s akkor talán okosabbak leszünk.
– Sok olyan apró momentum volt, amin elúszott a meccs. Kétszer is alley-oop-ot próbált Trotter, amikor sima passzal is gólhelyzetbe hozhatta volna Molnárt, illetve Kellert, és a finnek utolsó támadásánál olyan egyedül maradt Lee, mint az ujjam…
– Ez mind igaz, és nem is nagyon tudok mit felhozni mentségünkre. Sajnos, nem vagyunk olyan szituációban Magyarországon, hogy a kosárlabda-válogatottunk minden évben kijusson egy Eb-re, egy vb-re, egy olimpiára, s meglehet, ezért nem tudunk élni a ritka lehetőségekkel.
– Netán megbénítja a játékosokat a nagy lehetőség?
– Azt azért nem mondanám, hiszen sok harcedzett veterán van a válogatottban, úgyhogy a hátra lévő két meccsünkön a becsületünkért is játszunk.
