A mexikói öklöző élete elég kacifántosan indult, ugyanis apja, Rodolfo Chávez a vasútnál dolgozott, így Julio César az öt lány- és négy fiútestvérével karöltve egy elhagyatott vagonban élte mindennapjait. Sosem rejtette véka alá, hogy amikor 16 évesen belefogott az amatőr bokszba a pénz utáni vágy hajtotta, ugyanis nagyon szegény családból származott.
„Láttam, amint édesanyám napról-napra más emberekre mos és vasal. Akkor megígértem neki, hogy egy napon majd veszek neki egy házat és sosem kell többé ilyen munkát végeznie” – emlékezett vissza a kezdeti időkre 2011 januárjában.
Mindössze 17 évesen vívta első profimeccsét, majd 1984 szeptemberében elhódította a WBC szuper pehelysúlyú övét, mely akkor épp szabad volt. Kiütéssel verte honfitársát, Mario „Azabache” Martínezt. Ezt a címet összesen kilencszer védte meg, többek közt Roger Mayweather ellenében is.
1987-ben súlycsoportot váltott, majd miután az akkoriban a WBA övét birtokló Edwin Rosario megígérte, hogy Chávezt koporsóban küldi vissza hazájába, a mexikói egy 11. menetben aratott TKO-s győzelemmel elérte, hogy a tekintélyes Sports Illustrated nemes egyszerűséggel a világ legjobb bokszolójának titulálja a címoldalán. Kisvártatva a WBC övét is megszerezte.
Ezt követően ismét a váltás mellett döntött, majd karrierje során másodszor is elpáholta Mayweathert, ezúttal a WBC szuper könnyűsúlyú címéért. 1990-ben aztán következhetett a várva várt meccs, a Mennydörgés találkozott a Villámmal, azaz Chávez Meldrick Taylorral szállt ringbe két szervezet (WBC, IBF) kisváltósúlyú övéért. A történelemkönyvekbe csak az évtized mérkőzéseként bevonuló összecsapáson a mexikói két másodperccel nyert technikai KO-val.
1993-ben, az akkor 87 győzelemmel és 0 (!) vereséggel álló Chávezzel olyan dolog történt, ami profi karrierje során még sohasem: nem nyert. A Pernell Whitaker elleni mérkőzésének ráadásul pikantériája, hogy a döntetlen miatt többen is úgy érezték, meglopták az amerikait, aki egyértelműen jobb volt a randevú során. Aztán 1994 januárjában jött az elkerülhetetlen, a közép-amerikai öklöző kikapott, pedig Frankie Randall elleni mérkőzése elviekben „országos egyes” lett volna.
Ezt zsinórban hét győzelem követte, majd 1996-ban a hóhér ismét lecsapott rá, ezúttal Oscar De La Hoyának álcázva magát. Az amerikai aztán két évvel később is legyőzte, Cháveznek az volt az utolsó vb-címmeccse. Legutolsó mérkőzését 2005 szeptemberében, 42 esztendősen vívta és vereséget szenvedett az amerikai Grover Wileytól, majd a találkozót követően bejelentette: visszavonul.
A De La Hoya elleni ’96-os meccs:
Julio César Chávez páratlan pályafutása során 115 profimérkőzést vívott, ezek közül 107-et megnyert (86-ot kiütéssel), mindössze hatszor kapott ki és kétszer lett döntetlen a boksz vége, hatszor volt világbajnok három különböző súlycsoportban.
Zsinórban 27-szer védte meg aktuális övét, 37-szer lépett a kötelek közé címmeccsen, ezek közül 31-et meg is nyert – ezekkel mind-mind rekorder. Van egy megosztott csúcsa is, a legendás Joe Luishoz hasonlóan ő is 21-szer védte meg címét KO-val.
2011-ben beválogatták a Nemzetközi Ökölvívó Hírességek Csarnokába. Két fia, a WBC középsúlyú övét birtokló Julio César Chávez Jr., valamint a kisváltósúly egyik legnagyobb tehetségének tartott Omar Chávez is bokszolásra adta a fejét.
