A Boston nyerte a Stanley Kupát

Ha hinni lehetne a statisztikáknak, akkor most a Vancouvert ünnepelné mindenki, ugyanis az észak-amerikai profi jégkorongliga 2011-es döntőjének eddigi hat mérkőzésen csak a hazai csapatok nyertek. A Boston azonban most felrúgta a papírformát az alapszakaszgyőztes ellen.

Nagy iramban, ám komoly védekezések mellett kezdődött a mindent eldöntő hetedik találkozó. Nem akadt sok helyzet, majd a 15. percben váratlanul vezetést szerzett a Boston: Marchand középre adását Bergeron vágta a kapuvas segítségével a hálóba. A gólszerző és a rivális kapus, Luongo a kanadai válogatottal egy évvel ezelőtt éppen ebben a csarnokban nyert olimpiai aranyérmet, ráadásul voltak világbajnokok is, és mindkettőjüknek már csak a Stanley Kupa hiányzott a gyűjteményből. (Utólag kiderült, hogy a csatár lett a tripla aranyklub tagja.) A Bruins a kanadai városban most lőtt először gólt a nyitó harmadban.

A folytatásban az amerikai együttes hálóőre, a 37 esztendős Thomas a szerencsével sem állt hadilábon. A második felvonást Marchand kapuvasat érintő lövése vezette be, majd a vendégek szlovák óriása, Chara kétszer is gólhelyzetben blokkolt. A 33. percben Marchand – akinek nyári erőnléti edzője a dunaújvárosi tréner, J. P. McCallum – parádésan kerülte meg a kaput, a korong pedig visszavetődő Luongóról saját gólvonala mögé pattant.

Iramot váltott a Canucks, emberelőnybe került, ám Bergeron létszámhátrányban megint villant. Első lövését még védte a kapus, de ahogy elesett, a pakk a csatár testéről besodródott. Az alapszakaszgyőztes együttes két svéd sztárja, Daniel és Henrik Sedin ennél a gólnál is a jégen volt.

A záró felvonásban ellentámadásokra rendezkedett be a Bruins, és magabiztosan őrizte előnyét, még Lucic kiállítása alatt sem volt vancouveri ziccer. A végén még lehozott kapus mellett Marchand állította be a végeredményt. A vancouveri aréna közel 18000 hazai szurkolója döbbent csöndben nézte végig az ünneplést, és ugyanígy tettek a Canucks játékosai is.

A kapusok teljesítménye nagy szerepet játszott a párharc alakulásában: Roberto Luongo a finálé alatt nem tudott kiemelkedő teljesítményt nyújtani, hét mérkőzésen húsz gólt kapott, ami közel hármas gólátlagot jelent. Tim Thomas ezzel szemben a playoffban bemutatott 798 védésével új NHL rekordot állított fel, és a negyedik kapus a liga történelmében, aki kapott gól nélkül tudta megnyerni a nagydöntő utolsó mérkőzését. Nem csoda, hogy ő lett a rájátszás legértékesebb játékosa.

A fináléban most először nyert a vendégségben lévő alakulat. Ez volt a liga történetének 16. olyan döntője, amikor a hetedik összecsapás döntött a kupáról, és most nyert negyedszer a vendég (1945: Toronto Maple Leafs, 1971: Montreal Canadiens, 2009: Pittsburgh Penguins, 2011: Boston)

A Boston fennállása hatodik bajnoki címét szerezte (1929, 1939, 1941, 1970, 1972, 2011), az utolsó siker óta öt döntőt veszített a Bruins, de ez a rossz széria most megszakadt, míg az 1970 óta NHL-tag Vancouver – három elbukott fináléval (1982, 1994 és most) – változatlanul kupa nélkül áll. A kanadai együttesek átka nem tört meg: utoljára 1993-ban a Montreal tudott nyerni bajnokságot a sportág őshazájából.

A Bruins lett az NHL történetének első csapata, amely úgy nyert Stanley Kupát, hogy a menetelés során háromszor is hétmeccses sorozatban diadalmaskodott.