Nem túlzás azt állítani, hazánk asztalitenisz nagyhatalom. A rotterdami egyéni világbajnokság apropóján emlékezünk meg a sportág világbajnokairól. Nem kevesen vannak. Ha Anglia a foci, Kanada a jégkorong atyja, mondhatjuk, hogy a pingpongé Magyarország.
A világon először Magyarországon rendeztek országos bajnokságot és nemzetközi versenyt (1904-05), itt alakult meg először a nemzeti szövetség (1925) – olvasható Szentgyörgyi Róbertnek a magyar szövetség honlapján található összeállításában.
Az első vb-n, 1926-ban minden számot a mieink nyertek meg. Az első magyar aranycsapat a Mechlovits Zoltán, Jacobi Roland, Pécsi Dániel összetételű gárda, 1929 és 1936 között pedig a világ legjobbjai voltak Barna Viktor (22 aranyérem a vb-ken!), Szabados Miklós, Bellák László, Glancz Sándor, Dávid Lajos és Házi Tibor.
Micsoda elegancia – Barna Viktor, az asztalitenisz sport legnagyobb alakja:
A szélsőjobboldali hatalom miatt szinte minden klasszisunk elhagyta az országot, a II., világháborút követő időszakig kellett várni a második aranygenerációig: Sidó Ferenc, Soós Ferenc, Kóczián József voltak az élen, hogy aztán a nők is villogjanak Farkas Gizi és Kóczián Éva jóvoltából.
Jónyer egy parádés támadássorozata:
A legújabb és egyben utolsó aranykorszak a Jónyer István, Klampár Tibor, Gergely Gábor összetételű csapat nevéhez fűződik (Kreisz és Takács is ott voltak): 1979-ben világbajnoki aranyat szereztek, Kínában. Jónyer egyéniben és párosban is (Klampárral, majd Gergellyel) a csúcsra ért.
Ezt követően csupán a hölgyek villogtak, Bátorfi Csilla és Tóth Krisztina sokszoros Európa-bajnokok, párosban Sydneyben a bronzért játszhattak.
Az utolsó sikerek egyike – egy picin múlott:
