A CIB Bank felügyelőbizottsági elnöke, volt MNB-elnök szerint az elmúlt három évben ezen a trenden nem sikerült változtatni, amiben kétségtelenül nagy szerepet játszott a korábban felhalmozott külső és belső egyensúlyhiány, de hozzájárult az előző időszakban is megfigyelhető inkonzisztencia a fiskális és monetáris politika között. “Mindezek hatására ebben a pillanatban nem látom azt, hogy a magyar gazdaság erről a leszakadó pályáról, erőteljesen, látványosan, érzékelhetően el tudna mozdulni” – mondta.
Nem gyümölcsöző a nem ortodox gazdaságpolitika
A szakember szerint minden elemző egybehangzóan azt állítja, hogy a magyar gazdaság potenciális növekedési üteme 1 százalék alatt van, ez viszont nem elég ahhoz, hogy az ország olyan növekedési pályára tudjon állni, ami a nem csekély társadalmi, szociális feszültségek megoldásához hozzájárulhatna. “Nem az a probléma, hogy az elmúlt években egy nem ortodox gazdaságpolitikát próbált a kormány alkalmazni (…), ennek a minősítése azonban attól függ, hogy hozzájárul-e a gazdaság potenciális és tényleges emelkedési ütemének gyorsulásához, ám az elmúlt három év eredményei egyelőre ezt nem igazolják.”
Nem gondoltak a mellékhatásra
Az infláció alakulásával kapcsolatban megjegyezte: ennek “a meglepetés-dezinflációnak” olyan mellékhatásai vannak, amelyekkel a döntéshozók nem számolnak. Az államadósság reálkamatterhe ugrásszerűen emelkedik: azok a kötvények, amelyeket a megelőző periódusban bocsátott ki az állam 6-7-8 százalékon forintban, és amelyek 5-6 százalékos infláció mellett 1-2 százalékos pozitív reálkamatot testesítenek meg, ebben a helyzetben 4-5 százalékra ugranak. Ez azt jelenti, hogy a költségvetésben a kamatterhek kigazdálkodása a következő 2-3 évben sokkal nagyobb terhet jelent, mint amit korábban gondoltak – magyarázta a folyamatokat Surányi György.
