Kövér László Zuglóban járt, és elmagyarázta a közönségének, mi is a helyzet Európában a liberalizmussal meg a hagyományosnemzetikeresztény értékrenddel. Az előbbi („még hogy lopakodó? ha csak az volna!”) teljesen letarolja Európát meg a nyugati civilizációt, az utóbbi így nagy veszélyben van.
No, de azért van a Fidesz, hogy megvédje civilizációnkat, és mint Mr. Trumptól hallottuk, ebben a magyar kormány már eddig is jó munkát végzett.
Az Országgyűlés elnöke szerint úgy állunk most, hogy
- Nyugat-Európában már három vécé van, a férfi, a női, meg a harmadik;
- a nemek felszámolása, ami korábban vicc volt, mára „véres valósággá lett”;
- van ugyan papi pedofília, de Daniel Cohn-Bendit is pedofil, ő pedig liberális, na ugye.
De ha már a pedofíliánál tartunk, ment bele a házelnök a fejtegetésébe, hát azok a homoszexuálisok, akik gyereket akarnak, szintén pedofilok. Egész pontosan ezek a szavak törtek elő a legendás bajusz mögül:
Erkölcsi értelemben semmi különbség nincs egy pedofil magatartása között, meg a között, aki ezt követeli. Mindkettő esetben a gyermek egy tárgy, egy élvezeti cikk, a kiteljesedés, az önmegvalósítás eszköze.
Ezt a mondatot legalább ötször el kellett olvasnom, hogy elhiggyem. De Kövér nem állt meg itt, az okfejtés oda csúcsosodott ki, hogy
egy normális homoszexuális tudja, hogy a világ rendje micsoda, hogy ő így született, ilyenné lett. Próbál ehhez a világhoz alkalmazkodni úgy, hogy nem tartja magát feltétlenül egyenrangúnak.
Van a tudálékos aljasságnak az a szintje, amivel nem érdemes vitába szállni. Vitába szállni a legalább részben megokolt állításokkal lehet; olyanokkal, amelyeknek van érintkezési pontjuk a valósággal.
Persze el lehet, sőt el is kell mondani, hogy
- a gyermekekkel szembeni szexuális abúzus és az örökbefogadás között legfeljebb egy őrült fejében nincsen erkölcsi különbség;
- mert az örökbefogadás esetén a gyermek nem „egy tárgy, egy élvezeti cikk, a kiteljesedés, az önmegvalósítás eszköze”, hanem a természetes szüleit valamiképpen elveszített kis teremtmény, akinek, íme, megadatik a lehetőség, hogy szerető családban nőjön fel,
- és hogy ez minden gyermek elemi igénye és szükséglete;
- tehát az árva gyermekeket örökbe fogadni hajlandó felnőttek nem artikulátlan mocskolódást és gyalázkodást érdemelnek, hanem mély tiszteletet és megbecsülést;
- különösen egy magát családközpontúnak mondó rezsim egyik csúcsemberének kéne mélyen megsüvegelni őket;
- attól teljesen függetlenül, hogy az örökbe fogadni hajlandó felnőttek melegek-e vagy sem,
- hiszen a szexuális orientáció és a gyermeknevelési képesség nem függ össze egymással sehogy,
- tehát egy (vagy két) heteroszexuális ember is lehet bűnrossz szülő, ahogy egy (vagy két) homoszexuális ember is lehet nagyszerű szülő, és ez igaz fordítva is,
És hát Kövér másik állítására – a „világ rendjéről” és a melegek egyenrangúságáról – is lehet azzal reagálni, hogy
- normális politikus tudja, hogy nem az állampolgárok nemi életének szabályozására szól a mandátuma, hanem arra, hogy az állampolgárok szabadságán és jólétén munkálkodjék;
- hiszen az állampolgárok ezért választották, vagy ezért viselik el, mindenesetre ezért fizetik meg őt, nem is kicsit, hanem nagyon;
- és hogy e tekintetben (mármint hogy kinek a pénzéből él a politikus) sincsen különbség homoszexuális, heteroszexuális, vagy bármilyen identitású állampolgár között;
- és ez mélyen összefügg a ténnyel, hogy az állam egy nyugati demokráciában, amilyen egyelőre a mi hazánk, mindenkinek azonos jogokat garantál, más szóval: mindenkit egyenrangúnak tekint;
- és ha valami, akkor ez minden, legalább nyomokban tisztességesnek nevezhető politika egyszeregye, alfája és ómegája;
- ugyanis pont ez az, aminek a gyakorlati megvalósulását a rendszerváltozástól reméltük (akkoriban még egy Kövér László nevű fiatalemberrel együtt);
- s hogy a kijelentés, miszerint a homoszexuális ember akkor normális, ha nem tekinti magát egyenrangúnak, élesen szemben áll a józan ésszel, az elemi tisztességgel, minden humánusnak nevezhető értékrenddel,
Ez a nagyon nagy baj pedig az, hogy úgy tűnik, Kövér László már egyáltalán nem normális.
Ha ez az ember, ezek után még fölhághat az elnöki pulpitusra, akkor mi tényleg kiszédültünk Európából. És kétséges, hogy visszatalálunk-e valaha.
Most azért – lehet, hogy én meg naiv vagyok –, úgy halványan remélem: ez a dolog innentől a Fidesznek is lesz annyira kínos, hogy elküldik Kövér Lászlót pecázgatni szépen, vagy bárhová (volnának javaslataim).
Kiemelt kép: Koszticsák Szilárd / MTI
